Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-315

246 315. országos üléss 189é. márczius 16-án, pénteken. is az így lekötöttek közé sorozta. Én tehát itt a nyilvánosság előtt, a hol ennek helye van, ez ellen határozottan tiltakozom. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Már most magára a dologra térek át. A tör­vényjavaslat mellett és ellen felhozott indokok annyira ki lettek merítve, hogy annak, a ki beszédével a vita huszonötödik napjára maradt, annak a szerény tarlózás lehető eredményével kell beérnie. Meg is kérem a mélyen t. házat, méltóztassék nekem megengedni, hogy szavaza tómat indokolhassam, és az itt hallottakra némely megjegyzéseket tehessek. (Halljuk! Halljuk!) Két ségtelen, hogy az egyházpolitikai nagy kérdése­ket az úgynevezett elkeresztelési rendelet juttatta dűlőre; az elkeresztelési rendelet vetette meg a felekezetek kultur harczának alapját, (Igaz! Úgy van! bal felől.) Ezen káros torzsalkodásnak véget vetendő, lett akuttá a kérdés: elválasz­tani egymástól az állam és az egyház hatás­köreit. Vegyük tehát a dolgot ágy, mintha abszo lute semmi taktikázás nem törtéut volna; sőt még az általán ismert palotaforradalom sem tör­tént volna meg, hanem a tárgyalás alatti törvény­javaslat az elkeresztelési rendeletből származott volna. Azok között, kik a keletkezett kultur­harczot az országra nézve károsnak, veszedel­mesnek, tehát megelozendőnek tartották: azt hittem, de álhatatosan hiszem ma is, hogy itt Eötvös Károly t. képviselőtársam szavaival éljek hogy mindent a maga idejében, tehát a rendelet okozta bonyodalmak, kezdetén az 1727 : XXIII-ik törvényczikknek Erdélyre való kiterjesztésével és ugyanezen törvényczikknek az 1868 : LII1. tör* vényezikk kívánalma szerint való módosítása ál­tal, végül pedig'a törvénytelen rendeletnek vissza­vonásával, a keletkezőben volt bajt az államnak nagyobb megrázkódtatása nélkül lehetett volna annak idejében orvosolni. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Hogy az nem történt meg, és hogy ellen­kezőleg a rendeletnek makacs fentarfcása történt, arra nézve valóban legkevésbbé sem lehet az ellen­zék mulasztását, vagy az ellenzék hibáját okul fel­hozni ; (Helyeslés bal felöl.) mert ezért a felelős­ség határozottan a t. kormányt és pártját ter­heli, (Igás! Úgy van! a baloldalon.) bármikép akarja is ezt a felelősséget Eötvös Károly t. képviselőtársam az ellenzék nyakába csavarin­tani. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Tudvalevőleg az elkeresztelési rendelet egyfelől a törvényesség, másfelől a dogma szempontjából vált tarthatat­lanná, mert azt az én t. képviselőtársam Eötvös Károly úr is meg fogja nekem engedni, hogy az 1868 : LIII. törvényczikkből hiányzó végre­hajtási záradékot senki más mint csak az ille­tékes törvényhozás adhatja meg; (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) másfelől teljesen bizonyossá és világossá vált, hogy a kérdéses rendelet a papot saját hitelvével állította szembe. (Helyeslés.) »Mindeut a maga idején«, mondta Eötvös Károly, hát a mikor ily döntő okok tették a kérdéses rendeletet tarthatatlanná, hol volt akkor Eötvös Károly? Gulner Gyula: Az Abbáziában! (Élénk derültség bul felől.) Szentiványi Kálmán: Eötvös a múlt szom­baton egy közbeszólás folytán biztosított min­ket, hogy mikor boldogult Irányi Dániel, Ugron Gábor és még számosan az ellenzék elismert szónokai közül, bizonyították a rendelet tartha­tatlanságát és törvénytelenségét, ő, Eötvös Ká­roly, azi nem támadta meg, pedig nem helye­selte. De nem is igyekezett megvédelmezni, holott az ő szent meggyőződése szerint az a rendelet az oszlopos egyházak erőviszonyainak kiegyenlítését czélozta, vagyis ugyanazt, a mit most a 12-ik órában az ő határozati javaslatá­val elérni akar. Az ellenzék akkor ast mondta a kormánynak: Kiadtál egy rendeletet, melyre a törvény nem hatalmazott fel, kiadtál egy ren­deletet, a mely a dogmába ütközik, kiadtál egy rendeletet, a mely a kulturharcz rémeivel fenye­geti az országot: vond vi és lépj konkrét javaslattal a ház elé az érvényes 1868 : LIII. törvényczikk végrehajtás czéljából, és tedd lehe­tővé, hogy a képviselőház a kibontakozásnak leghelyesebb módját választhassa. Hol volt ak­kor Eötvös Károly, ... Gulner Gyula: Az Abbáziában! (Élénk derültség.) Szentiványi Kálmán: ... a ki mindent a maga idején szeret tenni, és minket erre figyel­meztet? 0 mindenütt lehetett, csak itt nem volt jelen, a hol a rendeletet vagy megtámadnia. vagy megvédelmeznie kellett volna. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Ö a rendeletet nem helyeselte, de helyeselte a ezélt, a mire a rendelet törekszik, tudniillik arra nézve az 1868 : LIII. törvényczikk érvényének és joghatályának fentartását. Ö tehát az 1868 : LIII. törvényczikk érvényének és joghatályának fen­tartását annyira életfontosságúnak tekintette, hogy Ő, az általánosan ismert hatalmas ellenzéki ember, ennek érdekében megtűrt még egy tör­vénytelen rendeletet is, még pedig egy oly ren­deletet, mely az országban az elégedetlenség tüzét felszította. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) A saját szavai szerint ítélve, ez volt az akkori Eötvös Károly. A mai Eötvös Károly a függetlenségi pártnak ez idő szerint is oszlopos embere, irtó­zik a gondolattól is, hogy az országos elége­detlenség nevelje az ő pártját, (Derültség balréL) mert fél, hogy ez forradalomra vezet. De a maga idejében ezen elégedetlenség szításának ismert erejével gátat vetni nem igyekezett. Nem igye­kezett, — úgy látszik az előzmények szerint, —

Next

/
Oldalképek
Tartalom