Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-315

315. országos ülés Í&M. részletes tárgyalás alkalmával, ha annak szükségét fogom látni, ebben a tekintetben külön fogok nyilatkozni, most pedig csatlakozom Tódor József í. barátom dogmatikus fejtegetéseihez. (Malijuk ! Halljuk!) T. ház! A migy általános politikai elvek és eszmék azok, a melyek az állam polgárságát pártokra bontják és e pártokat fun tartják; a mellékkérdések soha sem olyanok, a melyek tömör egészszé kapcsolhatnák a pártokat, mert nem is kívánhatja senki, hogy mellékkérdésekben valamennyien egyetértsenek. De egy nagy és szent eszme, melyet vérrel pecsételt meg 1848 — 89-iki szabadságharezunk, az állam függetlensége, szabadsága volt, a mely megteremtette és ma is együtt tartja e pártot, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) daczára azon kontroverziáknak és véleményeltéréseknek, melyek ezen törvényjavaslatra nézve nyilatkoznak. Úgy vélem, hogy ez az eszme jogosult, annál inkább, raert annak jogosultságát maguk a í. kormánypárti képviselők is elismerik, de elismeri az ország is, és a szerint, a mint az illetők állása független, vagy kötött, nyíltan foglalnak állást mellette, vagy titokban rokonszenveznek az eszmével. A t. kormánypárti képviselő urak, midőn a választások ideje elérkezik, sok helyen czélszeríínek tartják hangoztatni, hogy az ő szivükbe be van írva a haza függetlensége utáni vágy, hogy nincs magyar ember, a ki azt ne kívánná, de most nem tartják időszerűnek, czélszeríínek. Ebbői a körülményből jogot merítenek arra, hogy az eszmét neesak elejtsék, hanem küzdjenek is ellene. Az ország sokáig hitt a t. túloldal által hirdetett czélszerűségi szempontoknak, hogy tudniillik most nem tartják megvalósíthatónak az eszmét, s hitt annak is, hogy e felfogás daczára a t. túloldal igazán a haza javát tartja szem előtt. De nemsokára tudatára ébredt annak is, hogy ezek csak röpke szavak voltak, a mint azt a véderő-vita s az azóta történtek mutatták. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) A nemzet fölnyitotta szemeit és azok köré kezdett tömegesen csoportosulni, a kik a nemzeti függetlenség bajnokainak vallják magukat, és az a t. táloldal, a mely a hatalom intenzív fényében ott sütkérezett a magaslaton, érezni kezdte, hogy az az intenzív fény szürkére változik át, hogy a meleg sugár hidegülni kezd, és a megsemmisülés lehellete fújdogált önök felé. Ekkor önöknek egy eszme után kellett kapkodniuk, a mely önöknek létjogot adjon, de ezt sem cselekedték egyenes úton, hanem azért, hogy eltereljék a nemzet hangosan megnyilatkozó, követelő figyelmét a nemzeti törekvések megvalósításától. (Helyeslés a szélsőbalon.) Mellékutakra terelték tehát, de midőn ezt tették, üszköt dobtak a pártok és a haza fiai közé, márezins 16-án, pénteken. cjgy : (Igás! Úgy van! a ssélsö baloldalon.) úgy, hogy I azok, a kik addig egymás mellett egy eszméI ért megtörhetetlenűl küzdöttek, most egymás \ ellen fordulnak. Ugy vagyok meggyőződve, I hogy a vallási kérdéseket és érzelmeket soha! sem szabad senkinek büntetlenül bolygatni. Í (Úgy van! Úgy van! a ssélsö baloldalon.) Én a j vallásos érzelmek megsértésének, megbolygatáI sának tartom a jelenlegi törvényjavaslat elői terjesztését. Belemarkolt a vallásos, lelkiismereti I felfogás tűzhelyébe a t. kormány, felkavarta a j vallásos féltékenység szenvedélyeit, és most a j liberalizmus csatakiáltásával viszi harezba a | fanatikusokat. Ne méltóztassék azt hinni, hogy ] a szabadelvűségnek nincsenek fanatikusai, méltóztassanak csak elolvasni azon röpiratokat, melyek a javaslat mellett megjelentek, méltóztassanak a naponként megjelenő szabadelvű lapokat elolvasni és saját szemeikkel fognak meggyőződni azokról a féktelen szenvedély-sugallta szitkozódásokról, melyeket a javaslat ellenzőire zúdítanak, a helyett, hogy a komoly I meggyőződés munkáját végeznék. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) De mindennek megvan a maga oka ; ennek az oka pedig az, hogy a féktelen szenvedélynek lázas mámora legalkalmatlanabb arra, hogy higgadtan megfontolhassunk valamely kérdést. (Úgy van! bal felől.) A t. kormánynak és pártjának pedig szüksége volt erre, hiszen a sietség is mutatja, hogy szükség volt erre, hogy ezen javaslat és annak következményei iránt senki se legyen tisztában; (Úgy van! bal felöl.) pedig ha valamely kérdés komolyságot érdemel, úgy ez a kérdés az. De még az ex professo politikusnak sem volt ez a rövid idő elégséges arra, hogy magával a lényeggel tisztába jusson, hogy annak következményeivel leszámoljon. De különben, t. ház, azt hiszem, hogy a kormánynak s pártjának nem is önmagukért kellettek az eszmék, a melyekre most ráütötték a szabadelvűség bélyegét; hanem azért kellettek, hogy abból az aléltságból és bágyadtSágból, a melyből nem tudták önöket kisegíteni az 1892-iki választások sem, valamelyes időre fellábbadjanak ós a hatalom birtokában ismét bizonyos időt nyerjenek arra, hogy e nemzetet közjogi törekvéseiben továbbra is megakadályozzák. (Úgy van! bal felöl.) Ez egészen világos előttem. Hiszen ez a jelenet lejátszódott már egyszer e házban. Méltóztassanak esak visszaemlékezni a két év előtti közigazgatási vitára, méltóztassanak visszaemlékezni arra, hogy a Tisza-kormányzat egész működése alatt odatörekedett, hogy a mai vármegyei közigazgatásnak hitelét lerontsa és ebből a czélból kortesfőispánjai útján íeletöltötték a megyei tisztviselői székeket csupa olyan kormánypárti engedelmes szolgákkal, (Úgy van! a baloldalon.) a