Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-314

126 314. országos ülés 1894. márczius 14-én, szerdán. propagálni fogja, 8 ezen eszmék érdekében súlyát és erejét kifejti, akkor szolgálatot tesz az egységes magyar nemzetnek. (Élénk helyeslés a balés szélsőbalon.) He konstatálnom kell tehát azt a különbséget, mely köztünk és a t. kormány javaslata közt fenforog. (Halljuk! bal felöl) A különbség, azt tartom, egyszerű. A t. kormány a polgári házasság megkötésének kötelező formáját, és egyszersmind az 1868 : LM. tez. §-ának módosítását ajánlja. Mi a képviselőháznak azt ajánljuk, hogy ne a kötelező, hanem a kisegítő formát tegye magáévá és miután bizonyos reláczió van a kötelező forma és az 1868-iki törvény revíziója közt, ejtse el az 1868-iki törvény revízióját. Ez az egyszerű különbség közöttünk és a kormány javaslata között. Hát legyen szabad most kérdeznem, hogy ezért a különbségért kellett azt az elkeseredett háborút megindítani és folytatni, (Úgy van! Úgy van! bal felől.) a melynek áldatlan és rossz hatása bizonyára az egész ország közfelfogásába legalább ideig-óráig át fog menni? Ezért kellett mozgásba hozni az egész országot? Ezért kellett esetleg koczkáztatni magának a reformnak könnyen megoldható és megvalósítható alakját? Ezért kellett a felekezeti békét feldúlni? Ezért kellett a társadalomba a gyűlölködést bevinni? Ezért kellett új motívumokat szolgáltatni nem a nemzetiségeknek, hanem a nemzetiségi agitátoroknak? Miklós Gyula: Serbán Miklós! Horánszky Nándor: Azt gondolom, hogy Serbán Miklós t. képviselőtársamat mai nyilatkozata után ez a megjegyzés nem .illeti meg, (Úgy van! Ügy van! a baloldalon.) és Miklós Gyula t. barátomat csak egyre figyelmeztetem, hogy a legkevesebb, a mivel mi nemzetiségi polgártársainknak tartozunk, az, hogy ha azoknak egy része ide bejön a törvényhozásba és itt nyilatkozik, nyilatkozatukat fogadjuk el abban az értelemben, a melyben azok tétettek. (Élénk helyeslés bal felöl.) Mert ha mi itt is meggyanúsítjuk őket, no hát akkor, t. képviselő úr, pszichologicze és önkéntelenül fejlődnek ki az emberek lelkében azon érzelmek, a melyek még akkor is, ha hajlandók volnának igazra és jóra, a nemzeti érdekek megvédésére, tisztán azért, mert rajtuk ilyen sérelem követtetett el, emberileg talán más útra térnek, talán más irányt karolnak fel, a mely pedig sem az ö érdekükben, sem az ország érdekében nincsen. (Úgy van! Úgy van! bál felöl.) De, t. ház, szerintem érthető az, hogy ilyen lényegtelen differencziák miatt ez az áldatlan harcz kifejlődött. Érthető ez egyszerűen annyiban, hogy a t. kormány beleugrott a polgári házasság kötelező formájának kabinet-kérdéssé való tételébe, és most ennek konzequencziáit le kell vonnia. Erősen meg vagyok győződve, hogy ha a t. kormány nem teszi kabinetkérdéssé, nem teszi esisztenezia-kérdéssé a házasságkötés kötelező formáját, a kibontakozás könnyű és olyan lett volna, a mely kielégíti az állam érdekeit és kielégíti azokat a szuszczeptibiliíásokat, a melyekkel — bármit mondjunk is — számolnunk kell. De menjünk tovább. Itt van előttünk a javaslat. Tárgyaljuk ezt a nélkül, hogy tudnók, kik lesznek azok a közegek, a kik a házasságot megkötni fogják; pedig ez nem közönbös dolog, mert mindeu oldalról hangoztatták, hogy a házasságkötésben meg kell óvni azokat az erkölcsi momentumokat is, melyek nemcsak a lényegben, de a formákban is kifejezést nyernek. Tárgyaljuk a nélkül, hogy tudnók, minő pénzügyi következményei lesznek a javaslatnak. Igaz, duzzadnak az államkasszák a feleslegektől, igaz az is, hogy midőn hatalmi exiszten cziáról van szó, ez valami nagy gondot nem okoz. De az is igaz, hogy az ország teherviselési képességével mindnyájunknak számolnunk kell, és ha az ország erejének igénybe vétele megkímélhető, akkor kötelességünk arra az álláspontra helyezkedni, hogy ott, a hol nincs szükség kiadásra, ott az meg is takaríttassák. (Helyeslés bal felöl.) Kétszeres szükség ez anynyival inkább, mert az országra oly terhek várnak, hogy azokat — hitem szerint és így eljárva — sem ezen feleslegek, sem az adóreformokból előrelátható adóemelésekkel kielégíteni nem tudjuk. (Élénk helyeslés bal felöl.) Tárgyaljuk e javaslatot a nélkül, hogy tudnók, mikép fognak kerületekbe osztatni a házasság megkötésére kirendelt orgánumok, mikép lesznek arrondirozva a kerületek. Pedig az sem közönbös, hogy szegény polgártársaink, a kiknek érdekeiről gondoskodni utalva és hivatva vagyunk, mily szekatúrákkal, időveszteséggel, mily költséggel lesznek kénytelenek czéljaikat elérni. Tanácskozunk e törvényjavaslat felett a nélkül, hogy ismernők a gyermekek vallására vonatkozó törvényjavaslat miként leendő konczepczióját és megállapodásait. Pedig merem állítani, hogy ha e javaslat törvénynyé válik és keresztűlvitetik is, a konfliktusok ezer fajtáját ez a kérdés fogja előidézni. Komoly törvényhozási működés e ez ? Megfelel-e az a törvényhozás szolid működésének, hogy a nélkül, hogy ezen kérdésnek megoldására lényeges befolyással biró többi javaslatoknak természetét, azoknak elemeit, horderejét, milyenségét ismernők, ezen javaslat tárgyalásába belemegyünk? Nem, t. ház, és azért igen sajnálom, hogy Justh Gyula t. képviselőtársam el-