Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.
Ülésnapok - 1892-314
314. országos ülés 1894. ragadtatta magát olyan kijelentésre, (Igaz! Úgy van! a haloldalon és a szélső baloldal némely padjain.) mely kijelentés nem bennünket, hanem — azt hiszem — inkább t. barátomat illeti. 0 ugyanis azt mondta: Ki meri a magyar nemzetnek szeme közzé vágni azt, hogy ha ilyen törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, azt az ország nem fogja tudni végrehajtani? Hiszen a mint ő monda, az 1848-iki törvényeknek megalkotása is mutatja, hogy a nemzetnek megvalósítási és végrehajtási képessége sokkal nagyobbb kérdésekben kiállta a próbát. Igaza volna ebben t. képviselőtársamnak, ha kényszerhelyzetben állnánk és nem a törvényhozás normális működéséről volna szó. De ma nem élünk izgatott időben, sem olyan viszonyok közt, midőn gyorsan, kimélet nélkül kell alkotni, ha csak nem akarjuk elveszíteni az eszméknek, törekvéseknek megvalósítását. Ma, t. ház, a törvényhozás rendes működésévé] állunk szemben, tehát a legkevesebb, a mit megkívánhatunk, az, hogy a mit a törvényhozás alkot, annak tartalmát a maga egészében s mindazon javaslatok vonatkozásait, melyek ezen törvényjavaslattal szoros összefüggésbe hozatnak, tudjuk és ismerjük. (Élénk helyeslés bal felől.) E nélkül a törvényhozás alkotása az én felfogásom szerint könnyelmű, nem méltó magához a törvényhozáshoz, és csak egyféleképen tudom magamnak megmagyarázni, t. i. úgy, hogy Sürgős szükség volt arra, hogy a kormány saját exisztencziájának és a t. túloldal konszisztencziájának érdekében mielőbb keresztülkasul hatoljon minden akadályon, még pedig csak azért, hogy önmagát biztosítsa, bármi történjék is a közjóval. (Úgy van! Ugy van! a baloldalon.) Sem vontam kétségbe soha, most sem vonom kétségbe, hogy a polgári házasság legtökéletesebb formája, mely a jogegység eszméjének is leginkább megfelel, a kötelező forma. S ha kellőleg elő volna készítve, ha nem háború útján hozatnék be, ha számolnánk az ország különleges viszonyaival, szerintem is megvalósítható és megvalósítandó volna. De fájdalom, nem állunk tabula rasa előtt. Előzmények vannak, melyekre minden bölcs törvényhozónak gondolnia kell. A ki csak papíron akar alkotni, annak álláspontját én el nem fogadhatom. Ha számolni akarnak a létező viszonyokkal, a kifejlődött izgalmakkal: nem szabad túlmennünk a megvalósítás lehetőségében azon a határon, a melyen túlmenve, koczkáztatjuk magát a reformot, mert ha keresztül is viszszük, azt a papíron, n p m fogjuk megvalósíthatni az életben a nélkül, hogy abból későbbi izgalmak, későbbi károk és áldozatok ne keletkezzenek. (Élénk helyeslés a baloldalon,) márczius 14-én, szerdán, ggj Mit tekintek én a fenforgó javaslattal szemben állami szempontnak? Először azt, hogy ne hagyjuk figyelmen kívül a felekezetek közti egyenlőséget és egyenjogúságot. Ez eszmének teljesen megfelel gr. Apponyi javaslata, mert ő nem egy felekezet, hanem minden felekezet részére követeli első sorban az egyházi kötést. Nem lehet tehát neki azt a szemrehányást tenni, hogy javaslata nem felel meg az egyenjogúság és egyenlőség eszméjének. (Úgy van! a baloldalon.) Állami szempont az is, hogy a häzasságjog terén minden különleges viszony megszűnjék, hogy minden állampolgár ugyanazon törvények hatálya alatt éijen. (Úgy van! bal felöl.) Ennek a szempontnak megfelel az egységes házassági jog. Állami szempont az is, hogy a házassági jog úgy alkottassék meg, hogy az államnak egyetlen egy polgára sem álljon kényszer előtt, hogy minden állampolgár részére lehetővé legyen a törvény határain belül és azon erkölcsi szempontok határain belül, melyeket a törvényjavaslat felállít, a házasság megkötése s bizonyos körülmények között a házasságnak felbonthatása. Állami szempont az is, hogy mindezen jogintézmények felett az állam őrködjék, az állam legyen az, a ki e téren gyakorolja az igazságszolgáltatást, (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) és az államon kívül semmiféle más hatalom ne avatkozzék bele az állampolgárok ama jogaiba, mely jogokat az állampolgárok számára a házassági jog megállapít. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Állami szempont azután az is, hogy mindezek az életbe rázkódtatások nélkül vitessenek bele és úgy valósíttassanak meg, hogy az állampolgárok magánérdekeit ne sértse, (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) azoknak erkölcsi érzületét meg ne rendítse, mindenek felett pedig megóvja azokat a szempontokat, a mely szempontok megóvása egyedül vezethet a felekezeti békéhez. (Helyeslés a baloldalon.) Az első négy szempont elvi szempont, mely tranzakcziót nem ismer, az utóbbi szempont az az opportunitási szempont, a melynél már nem elvi tekintetek, hanem a minden törvényhozó által szem előtt tartandó ezélszerűségi tekintetek a döntők. (Helyeslés a báloldalon.) Ha az állami szempontok ki vannak elégítve, akkor utalva és kötelezve vagyunk arra, hogy az állami szempontok megvalósítását akként eszközöljük, hogy azok az életbe ugy vitessenek bele, hogy azok mentül kevesebb izgalommal, mentül kevesebb sérelemmel, mentül kevesebb hátránynyal érvényesüljenek. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ez az a szempont, a mely felett a törvényhozás nem alkudozhat, — mert elvi szempontok felett nem alkudozhat, — ez az a szempont, melyet 39*
