Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-314

220 314. országos ülés 1894. márczins 14-én, szerdán. hogy jogosan-e, vagy jogtalanul! (Mozgás á jőbb­és a szélső baloldalon.) Serbán Miklós: ... az azonban tény, hogy a mai napig is léteznek oly intézmények, sőt törvények is, a melyek de jure Erdélyt elválasztják Magyarországtól. Vájjon, t. ház, valódi liberálizmus-e az, a midőn szomorúan tapasztaljuk, hogy Erdélyben mai napig is léteznek olyan törvények, mint az osztrák büntető-törvény, sajtótörvény, melyek az abszolutizmus sötét korszakára emlékeztetnek?, (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hát az Erdélyre nézve külön felállított választási törvény liberálizmus-e? Itt volna, t. ház, terrénuma a t. kormány­nak megmutatni valódi liberalizmusát, eltörölve mindazon divergencziákat és differencziákat, melyek egy és ugyanazon állam hü alattvalói között fennállanak, (Helyeslés a szélső baloldalon.) mert csak akkor fogunk ellentállhatni bármi támadásoknak, jöjjenek azok bárhonnan is: ellen­kező esetben félek egy bellum omnium eontra omnes-től. Még csak egyben akarom illusztrálni a t. kormány szabadelvííségét. A történelem a kö­zépiskolákban kötelező tantárgy, de úgy látszik, hogy a t. kormány tanulása idejében nem volt az. Nemzetünk nagy alakjait szeretni köteles­ség, más nemzetéit pedig tisztelni kell : a kor­mányra nézve íizonban, úgy látszik, nem köte­lesség, mert hogyan volna megmagyarázható, hogy Magyarország nagy alakját, hazánk leg­nagyobb fiát, Kossuth Lajost, (Élénk éljenzés a szélsőbalon.) hontalanságban hagyják élni, végső szükségében engedik, hogy könyvtárát is el­adja, és hontalanságban haljon meg? VöröS János: A muszkavezetőket pedig zsíros nyugdíjjal látják el! Serbán Miklós: Hát szabadelvííség ez? (Élénk helyeslés a szélsőbalon. Nyugtalanság a jobb­oldalon.) Elnök: Csendet kérek! Boncza Miklós: Ez beszél így ?! A buka­resti tósztot hallgatták volna meg! (Zaj jobb felöl) Serbán Miklós: Ezen nagy bajnak jelö­lésére emeltem fel szerény szavamat, kérvén a t. képviselő urakat, hogy a t. kormány omní­poteneziája növelésének útját állják az által, hogy ezen törvényjavaslatot nem szavazzák meg. (Helyeslés bal felöl") Én nem fogadom el álta­lánosságba sem a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés bal felől.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, mél­tóztassanak helyöket elfoglalni. A felfüggesztve volt ülést ezennel megnyitom. Folytatjuk a ta­nácskozást. Papp Elek jegyző: Horánszky Nándor! Horánszky Nándor: T. ház! (Zaj. Hall­juk ! HaUjuk !) Elnök: Méltóztassanak helyöket elfog­lalni! Horánszky Nándor: Az előttem szólott t. képviselőtársam egy nevezetes kijelentébére, arra t. i., hogy az ő álláspontját az egész román nemzetiség osztja, beszédem folyamán egy in­czidens alkalmábói, a melyre nekem Visontai Soma t. képviselőtársam szolgáltatott alkalmat, nyilatkozni fogok. Most egyelőre a magam ré­széről nem habozom kijelenteni, hogy eltekintve a t. képviselőtársam beszédében előforduló né­mely indokolástól, egy alaptételben vele teljesen egyetértek. Egyetértek abban , az alaptételben, hogy Magyarország konszolidácziójának szüksé­géből, az állampolgárok összességének összefor­rási eszméjéből kell kiindulni, ha ebben az or­szágban egészséges politikát kívánunk folytatni. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon) A magam részéről csak azt kívánom, hogy előttem szóló t. képviselőtársam, a ki, miként monda, a passzivitás eszméjével szakí­tott, ezt az eszmét saját környezetében propa­gálja is, és igyekezzék odamííködni hogy ebből a konzequencziák is levonassanak. Akkor, azt hiszem, hogy a politikai magyar nemzet bei­élete mindenkor meg fogja találni a békés egyet­értés azon módját, a melyen ebben az ország­ban minden polgár, felekezeti és nemzetiségi különbség nélkül, boldogulhat. (Tetszés a balolda­lon.) Ha tehát, a nyilatkozat, miként hiszem, őszinte, (Ellenmondások.) akkor nagyon becses. így kell ezt elfogadni, és így fogadom én is el, mert én nem kételkedem .senki szavában. (Tetszés a bal­oldalon. Ellenmondások a jobboldalon,) Drakulics Pál .* Hát hazudnak itt a ház­ban ? (Zaj.) Elnök: Kérem Drakulics képviselő urat, méltóztassék csendben lenni. Horánszky Nándor: Nem kételkedem senki szavában, a ki az ország színe előtt nyi­latkozatot tesz. A magam részéről is kívá­nom, és meg is vagyok győződve róla, hogy a magyar nemzet politikai működésében minden körülmények közt becses jegeczedési alap­eszmét képez az, ha ennek az országnak poli­tikai összessége egy ezélra törekszik: a nem­zet, . . . Madarász József: Magyar nemzet! Horánszky Nándor: . . . a magyar nem­zet politikai összességének összeforrasztására. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Ezt egyelőre megjegyezve, áttérek beszé­dem tulajdonképpeni tárgyára. (Halljuk! Halljuk!)

Next

/
Oldalképek
Tartalom