Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-296

90 2&G- országos ülés 1894. február 81-én, szerdán. ság elvét, (Igaz! Úgy van! hal fdSl.) mert ha helytelen volt a kormánytól és pártjától ilyen nagy kérdésben csupán hatalmi érdek által ve­zéreltetni magát, (Felkiáltások a szélsőbalon: Miért nem éljeneznek?) ép olyan hiba, hogy ne mond­jam : bűn lenne a mi részünkről, csupán takti­kából, avagy hatalmi vágyból és személyes gyűlölködésből megakadályozni azon elvnek törvényerőre emelkedését, a mely mellett küz­deni soha meg nem szűnünk. (Zajos helyeslés és taps a szélső baloldalon. Helyeslés és éljenzés jobb felöl.) Nem a kormány iránti, bizalomból sza­vazzuk meg mi a tárgyalás alatt levő törvény­javaslatot, nem is azért, mintha a kormányt mi megmenteni akarnók, hanem tisztán azért, mert elveink győzelmére törekszünk, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) bármily kívánatos lenne is a mai kormányt megbuktatnunk, azt elveink árán nem tehetjük. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon, és a jobboldalon.) A jelenlegi szabadelvű pártot tudvalevőleg 1875-ben az elveken elkövetett árulás hozta, össze. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Tagad­hatatlan, t. képviselőház, hogy valóságos áldás lenne az országra nézve a szabadelvű párt ural­mának megdöntése. (Élénk helyeslés a szélső bal­oldalon. Derültség és zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: (csenget.) Csendet kérek! Justh Gyula : I)e lehet-e nekünk, t kép­viselőház, csupán azért, hogy a mai rendszert esetleg megbuktassuk, megtagadni azokat az elveket, a melyekért küzdöttek elődeink és küz­dünk mi évtizedeken keresztül? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalról.) Lehet-e ezt tennünk a nélkül, hogy az a szilárd erkölcsi alap, a melyen eddig álloltunk, össze ne ömöljék alattunk? (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Lehet-e ezt tennünk elveink rút elárulása nélkül?! (Igaz! Úgy van! Élénk tetszés és taps a szélső baloldalon.) Ha mi, t. képviselőház, mindjárt az első alkalomkor, midőn mód nvújtatik nekünk elveink egy ré­szének megvalósítására, taktikai okoknál fogva, esak azért, hogy a kormányt megbuktassuk, készek lennénk elveinket megtagadni, kérdés, vájjon nem veszítenők-e el ez által a jogot a politikai erkölcstelenség ostorozásához? (Igaz! Úgy van! a szélsőbalról.) Nem szégyenkezve, nem pirulva kellene-e szembeállnunk az elvtaga­dók seregeivel ? ! (Igaz! Úgy van! Élénk tet­szés a szélsőbalról. Derültség és felkiáltások a szélső baloldalon: Most éljenezzenek! Halljuk! Hall­juk !) Elnök: (csenget.) Csendet kérek! Justh Gyula: Pillanatnyi, látszólagos elő­nyökért sem szabad nekünk elveinket feláldoz­nunk. (Helyeslés a szélsőbalon.) A kötelező polgári házasság elvét hirdették a mi elődeink és követeltük mi annak megvaló­sítását évtizedeken keresztül, és megállunk a mellett akkor is rendületlenül, a mikor ellen­feleink vállalkoztak annak megvalósítására; mert, t. ház, jobban szeretjük elveinket, mint a h°í?y gyűlöljük ellenfeleinket. (Élénk tetszés és helyeslés a szélsőbalon.) Véget kell végre-valahára vetni ebben az országban annak a politikai tisztességgel össze nem egyeztethető, erkölcstelen gyakorlatnak, hogy nagy eszmék és elvek a szerint ránczigáltassanak elő, és a szerint dobassa­nak sutba, a mint azt az önző egyéni és hatalmi érdekek megkívánják. A mig ebben az ország­ban nem fognak a pártok elvek körűi tömörülni életre halálra, a mig minden kérdésben az önző egyéni és hatalmi érdek, a személyes gyűlöl­ködés lesz a főrugó, addig a mai korhadt rend­szert megbuktatni nem lehet. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Különben, t. képviselőház, szerény véleke­désem szerint, a mai korhadt rendszer éltető gyökere lenyúlik az 1867-iki kiegyezés talajába, (Úgy van! Úgy van! Zajos helyeslés « szélsőbalon.) és onnan táplálkozik. Erős meggyőződésem, hogy bajainknak kútforrása szerencsétlen közjogi hely­zetünkben keresendő. (Úgy van! Úgy van! Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Polónyi Géza: És az erkölcstelen válasz­tásokban! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Kérem Polónyi képviselő urat, tartóztassa magát az ismételt közbeszólásoktól. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Csendet kérek, t. ház! Justh Gyula: Minden erőnkkel oda kell tehát törekednünk, hogy a nemzet részére vissza­szerezzük ezredéves miiltjához méltó önrendel­kezési jogát, (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) és ha ezt visszaszereznünk sikerűi, akkor egy pillanat alatt össze fog omlani a mai korhadt rendszer, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) addig azonban nem. (Úgy van! Úgy van! a szélső­balon.) A nemzet önrendelkezési jogát, Magyar­ország függetlenségét pedig csak akkor és úgy szerezhetjük vissza, ha következetesen és ki­tartóan helytállunk elveink mellett, (Úgy van! Úgy van! Zajos helyeslés a szélsőbalon.) és soha egy pillanatra sem térünk le az igazi szabad­elvűség ösvényéről. (Élénk helyeslés a szélső­balon.) A mi legtermészetesebb szövetségeseink nem a reakezió táborában keresendők, hanem az igazi, meg nem hamisított liberalizmus hivei körében. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert Magyarország történelme megczáfolhatatlamíl bizonyítja azt, hogy ebben az országban a füg­getlenség utáni törekvés mindig karöltve járt a s/.abadelvű törekvésekkel, (Úgy van! Úgy van! Élénk tetszés a szélsőbalon.) és hogy azok, a kik útját akarták állani a korszellem által követelt szabadelvű haladásnak, rendesen a legelkesere-

Next

/
Oldalképek
Tartalom