Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-296
296. országos ülés 1894 dettebb ellenségei voltak Magyarország függetlenségének. (Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) A törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elvbarátaim nevében is elfogadom. (Hosszantartó, élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbal- és a jobboldalon. Szónokot a szélsőbal- és a jobboldalról számosan üdvözlik. Felkiáltások: Öt perez szümtet kérünk!) Elnök: T. ház! Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: (denget.) Méltóztassanak helyöket elfoglalni. A felfüggesztve volt ülést ezennel megnyitom, (Folytonos zaj.) Folytatjuk a tanácskozást. Perczel Béni jegyző: Bánó József! Bánó József: T. képviselőház! (Halljuk!) Magyarország törvényhozásának történetében nem ismerek oly törvényt, a mely annyi apparátussal, annyi idegességgel és a társadalmi, politikai és nemzetiségi érdekek annyi összeütközésével, egyszóval minden érdeknek annyi felforgatásával, annyi idegességgel, oly nagy apparátussal és mégis oly készületlenül lett volna a képviselőház asztalára letéve, mint ezen törvényjavaslat. (Ügy van! bal felől.) De azért, t. ház, bármi történt légyen odakinn, nemcsak szükség van arra, de azt hiszem, kötelessége mindenkinek, hogy annál nyugodtabban ítéljük meg itt, e teremben e törvényjavaslatot. (Úgy van!) Szeretném nemcsak e törvényjavaslattal szemben, hanem minden más hasonló természetű törvényjavaslattal szemben, hogy a felekezeti érdekek előre ne nyomuljanak. (Élénk helyeslés bal felől.) De én azt hiszem, t. ház, — és azt hiszem, ennek igazságát mindenki be fogja vallani, — nem a protestánsok voltak azok, a kik a felekezeti térre léptek, hanem igenis volt maga a kormány és volt az a párt, a mely a kormányt támogatja. (Helyeslés bal felől.) Mert hiszen, t. ház, csak néhány nappal ezelőtt történt, hogy mikor a t. miniszterelnök íxr kijelentette, hogy a szőnyegen levő jelenlegi törvényjavaslat junktim fog szentesítés alá terjesztetni az 1868 : LIII. tcz. módosításával, akkor riadó éljenzés és taps hangzott fel a túloldalon. Reám nézve ez által a koczka el volt vetve, mert én méltatlan tagja volnék annak az egyháznak, a melyhez tartozom, nem volnék méltó ahhoz a vérhez, a melyet őseim a protestáns vallásért ontottak, ha ily körülmények között, mint protestáns is, nem foglalnék állást e törvényjavaslattal szemben. Én azokra hárítom a felelősséget ezért, a kik egy képviselőt ily kényszerhelyzetbe hoznak. Kijelentem, hogy három szempontból kívánok a javaslattal foglalkozni, és pedig lehető február 31-én, szerdán. g\ rövidséggel, mert tudom, hoary: »Longus post me ordo idem petentium.« Először szólok mint országos képviselő, másodszor mint, protestáns országos képviselő (Mozgás. Felkiáltások: Olyan nincs!) és harmadszor mint ellenzéki képviselő. Mint első, félreteszem vallásomat és ellenzékiségemet. Kifogásom van e javaslat ellen azért, mert az úgy csapott le Magyarországra, mint derűit égből a villám. Ha nézzük azt az időszakot, a melyben a magyar nemzet él, azt látják, hogy az az utolsó 60 — 70 esztendő történelmünknek legérdekesebb része. Ez az időszak volt Magyarország legdiesőbb, de egyúttal legszomorúbb kora; ez az időszak volt az, a mikor az a régi százados viszály, mely a nemzet és fejedelem, közt volt, ki lett egyenlítve. Ez volt a vallási türelemnek is egyik legszebb kora. Ilyen szép korszak után azou a ponton állunk, hogy a nemzet ezer éves fennállásának ünnepét ülje meg. A t. előadó úr azt mondotta, hogy e törvényjav islat elfogadása volna az ezredéves ünnep korouáj i. Én ellenkező véleményen vagyok s azt mondom, hogy akkor, a mikor a nemzet ezt az ünnepet készül megülni, — nem mondom, hogy más színben mutassuk magunkat, mint a milyenek vagyunk, hogy oroszországi festett városokat mutassunk, h mem a politikai ildomos-ság azt kívánta volna, — legalább addig, míg ez az ünnep be nem végződik, ne matassuk a világnak, hogy itt egy önmagával társadalmilag é? politikailag egyet nem értő nemzet van, hunéin a politikai ildo.n is azt ki áuta volna, lmgy a világ itt egy tömör nemzetet lásson. (Úgy van! balról.) Mindezek után egészen Ő3zintén kijelentem, hogy én igenis elfogadom az egységes házassági jogot; elfogadom az állam judikaturáját és elfogadnám magát a kötelező polgári házasságot is, ha látnám ann tk kivihefcőségét. (Helyeslés bal felől.) De kénytelen vagyok bevallani, hogy — a mint ezt tegnap gr. Apponyi Albert t. k ípviselőtárs ím ra'ir ki is fejezte — annak kivihetőségét ma nem látom. E mellett még azt is bátor vagyok mondani, hogy előkészítve sem látom e törvényjavaslatot. Minden életbevágó törvényjavaslatról azt mo ídják, hogy azok rendesen minden előkészület nélk.íl, szinte meglepőleg szoktak keletkezni és itt hivatkoznak az 184S-iki korszakra. Erre is azt mondják, hogy a 48-iki alkotások is mintegy egyszerre lepték meg a nemzetet. A kik így gondolkoznak, t. ház, azok, véleményem szerint, nem ismerik a történelemnek pszichológiáját, vagy ha Agj tetszik, fiziológiáját Az 1848 iki törvények már félszázad előtt előkészíttettek, mert 1790-től kezdve 1848-ig minden országgyűlés munkálkodott azokon és így nem talál12*
