Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-295

g4 295. országos ftlés 1893.február 20-ánj kedden. Már most reasszuminálom a mondottakat. Mi készülünk egy nagy reformot létesíteni, mely a legjobb és legkedvezőbb körülmények között is, végre bizonytalan eredményű kísérlet volna. Kísérlet, mely a nemzet életének legkényesebb pontján történik, annak házassági intézményével, családi életéve], valláserkölcsi érzelmeivel. És e kísérletet megteszszük a képzelhető legrosszabb feltételek között. Megteszszük oly szervezettel, mely legkisebb biztosítékot sem nyújt arra, hogy az új intézményeket az állam tisztességesen át tudja vinni az életbe, sőt teszszük tulajdonképen még csak körvonalaiban sem ismert képe nélkül minden szervezetnek, melyre ezen intézmények fuiikczionálását bízhatnák. Megteszszük az ezekkel járó direkt és indirekt pénzügyi áldozatok ismerete nélkül, tehát azzal a veszélylyel, hogy az intézmények gyarló mííködésével együtt járó ódiumot még fokozni fogja az azokkal esetleg összekötött áldozatok érzete is. Megteszszük oly pillanatban, midőn a vallásos villongás, a felekezetek közötti féltékenykedés az idegességig van csigázva, midőn a nemzetiségi agitác/ió is a legmagasb fokot érte el, és már lesi, hogy felvegye magába azt a fanatizmust, melyet a vallási harcz nyújt neki. Megteszszük — és ez nem a legutolsó momentum - oly parlamenti helyzetben, midőn semmi biztosíték arra, hogy legalább pótlólag hamar keresztűlvihetjiik azon reformokat, melyeknek helyes sorrend szerint, e radikális egyházpolitikai reformok előtt kellett volna tárgyaltatniok. Mert az egyházpolitikai reformokat keresztül fogják vinni a függetlenségi párt egy nagy vészének segít-égével, (Éljenzés jobbról. Mozgás és zaj. Halljuk! Halljuk!) de vájjon az állami aeminisztráczió keresztülvitelét is a füg getleneégi párt segítségével remélik e ? (Derültség és tetszés a baloldalon. Nagy zaj és mozgás jobb felől.) A mi segítségünkkel vélik az állami adminisztrácziót keresztülvinni? T. ház! A megokolást későbbre hagyván, most egyszerűen kijelentem, hogy arrfi hiába számítanak, mert a mi segítségünkkel ugyan nem visznek keresztül semmit. (Hosszantartó, zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Nagy zaj. Elnök csenget.) Avagy talán a most megalkotandó reform életbeléptetésénél azok segítségére számítanak ismét, a kik épen ezen íeformoknak okából léptek ki a szabadelvű párt kötelékéből? (Tetszés a baloldalon. Ellenmondás és zaj jobb felől.) No hát, t. ház, akkor akármilyen hivalkodó kedvíben legyen is a t. többségnek egy része ma, ha azután az aritmetikát segítségül veszik, arra a, meggyőző ésre fognak jönni, hogy a tolajdonképen előzetesen, de legalább is pótlólag szükséges reformtevékenységet egyáltalában nem képes ez a parlament folytatni. (Mozgásé? el lenmondás a jobboldalon.) Ily helyzetben megyünk neki ezen radikális egyházpolitikának! Megtörténhetik, hogy ez a parlament a maga törvényhozási működésének megfelelni képes nem lévén, az ország választóközönségéhez kell appellálni. (Igaz! Úgy van! Helyeslés a bal- és szélsőbalon. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Beksics Gusztáv: Akkor lenne ám szabadelvű többség! Gr. Apponyi Albert: Megtörténhetik tehát, hogy a nemzethez kellene appellálni az egyházi kérdéseknek megoldatlan stádiumában, mert a merő törvénybeiktatás, — ismétlem, — nem megoldás: az életbe átmenetel a megohlás; ezt pedig én oly veszélynek és oly eventualitásnak tartom, a mely elé ezt a nemzetet semmi körülmények közt vinni nem szeretném; (Helyeslés a baloldalon és a középen.) nem szeretnék oly választásokat, a mely választásoknál vallási alapon képződnének és helyezkednének el a pártok; (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) nem szeretnék oly választásokat, a melyek egy klerikális párt keletkezésére adnának alapot és azt hoznák be a mi parlamenti működésünkbe. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások a jobboldalon: Már megvan!) Kern szeretném, hogy a választásoknál esetleg a nemzetiségi izgatások eddig nem is sejtett támpontokra találjanak a nép kedélyében. Épen ezért szólaltam fel, ámbár tudtam és tudom, hogy nekem az ár, még pedig itt e házban és annak közvetlen környezetében meglehetősen erős ár ellen kell úsznom. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Polónyí Géza: A rendőrök eltiltották az árt! (Zaj.) A detektivek éljenezték a minisztert. (Zaj. Halljuk 1 Halljuk!) Gr. Apponyi Albert: Én, t. képviselőház, rendőri asszisztencziára és oltalomra nem appellálok. Van annyi bizalmam a magyar nemzet minden tagjának tisztességérzetében és emlékező tehetségében, (Élénk éljenzés a baloldalon.) hogy nekem azon tevékenység után, melyet tizennyolez év óta e parlamentben folytatok a magyar nemzetnek egyetlen egy osztályánál sincs szükségem más oltalomra, mint saját egyéniségemre. (Szűnni nem akaró, élénk éljenzés és taps a baloldalon és a középen. Éljenzés a karzaton.) Elnök : Figyelmeztetem a karzati közönséget, hogy az 1848: IV. tcz. tiltja azt, hogy nézetének és helyeslésének kifejezést adjon. Ezen rendreútasítás után, a véleménynyilvánítás ismétlése esetén következik a karzatok kiürítése. (Elénk éljenzés a bal- és szélső baloldalon és a középen. Felkiáltások: Éljen Apponyi!) Kérem a