Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-295
295. országos ülés 188é. február 20-áii, kcMen. g3 vallásosak, és azokra, a kik teljes öntudatossággal, szilárdsággal és lelki világossággal vallástalanok. A kettő közt van a nagy tömeg, mely igenis ragaszkodik vallásához, ragaszkodik azokhoz a szokásokhoz, a melyekhez etikai élete fűződik, de rag iszkodik azokhoz bizonyos gyarlósággal és bizonyos gyöngeséggel, a mely könnyen megingatható akkor, ha egy oly nagy tekintély, mint az állam, a melyről akarjuk, hogy minél nagyobb tekintély legyen, oda áll ég azt mondja: »A te egyházi házasságkötésed előttem semmis, előttem a polgárj'og érvényével nem bír.« (Tetssés a bal- és szélső baloldalon.) Állhat e nekem jót bárki, t. ház, hogy a mi népünknél ennek az átalakításnak hatása nem lesz? Allhat-e jót bárki, hogy a mi népünkre ennek hatása nem fog nyilvánulni az egyházi és a vallási élethez való ragaszkodásnak egy nagy roeo-rendűlésében ? (Élénk mozgás jobb felől. Igazi Úgy van! a baloldalon.) Erre senki mással nem válaszolhat, mint sejtelmekkel és föltételezett valószínűségekkel. De hátha ezek be nem válnak ? Én látom azt az óriási veszélyt, mely ez esetben beállana, és így teljesen bebizonyított és égető szükség nélkül ezen dilemma, ezen veszély elé a nemzetet nem viszem. (Tetszés és éljenzés a szélsőbalon.) Alikor mindazokat a czélokat, a melyekre a mai jogrendnek, melyekre a lelkiismereti szabadságnak szüksége van, elérhetem úgyis, ho.üy ennek a veszélynek a mi népünket ki ne tegyem, akkor én ezt a mi, sok belső zavarnak úgy is kitett, a történelem és a sors keze által hánytorgatott, ellenséges elemekkel körülvett és belső ellenség által dúlt nemzetünket egy ilyen erkölcsi krízisnek kitenni csupán azért, hogy rólam azt mondhassák, hogy nálamnál senki liberálisabb állásponton nincs, soha nem fogom. (Hosszantartó, élénk éljenzés és taps a bal- és szélsőbalon.) Elnök: Csendet kérek, t ház! Gr. Apponyi Albert: És vizsgáljuk ezen kérdést összefüggésben a mi nemzetiségi viszonyainkkal. (Halljuk! Halljuk!) Hát, t. ház, én megvallom egész őszintén, talán elmém korlátoltsága az oka, de én nem tudom egészen felfogni azt a nagy és mély hatást, melyet a honpolgárokra tenne a házasságkötésnél egy polgáá hatóság előtti megjelenésnek kényszere; én kevés egységesítő momentumot találok egyáltalában az adminisztratív szekatúráknak szaporításában. (Úgy van! Úgy van! bal felől. Mozgás jobb fe J ől) De a mennyiben ilyen befolyása, a mit nem akarok épen tagadni, ha nekem nincs is érzékem iránta, de nem csupán a jogegységnek és a judikatúra egységének, a hol az állam igazán mint hatalom jelenik meg, de magának a kötés formájának mégis volna, ezt el lehet érni az adminisztráczió rendezése után a nélkül is, hogy épen a kötelező polgári házasságot hoznók be, mert az anyakönyv vezet mél való jelentkezési kényszer így is, úgy is lehető, sőt bizonyos tekintetben az én programmom szerint is később behozandó lenne. De, t. ház, épen a vallási házasságkötéseknek valószínű alakulása az, a mi nekem aggó dalmát okoz. Népünknek melyik része az, a melynél megvan a veszély, hogy az egyházi házasságok kötésének számaránya csökkenni fog, és melyik része lesz az, a melynél az érintetlenül fog maradni? Csökkenni fog leginkább, — ez a lélektani valószínűség, —- csökkenni fog a magyar fajnál, a mely fajnál a szupranaturálizmus iránt az országban lakó valame myi faj között legkisebb az érzék; nem fog pedig csökkenni ott, a hol összeesik a vallás a nemzetiséggel, (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) a hol a nemzetiségi érzések ereje és melege táplálja a vallást és a vállá* azután táplálni fogja a nemzetiségi érzést. (Élénk helyeslés. Úgy van! bal felől. Zaj jobb felől) Ezzel pedig könnyen előállhat az az eset, hogy ebben az országban az egyházi élettől való elpártolás épen a magyar fajnál válhatván leggyakoriabbá, ezzel együtt erkölcsi erőcsökkenés áll be a magyar fajnál, az országban lakó többi fajokkal szembeu. De beállhat, sőt ha a lelkészek kárpótlása nélkül hozzuk be ezeket az intézményeket, biztosan be fog állani a nemzetiségi agitácziónak erősbödése a vallási fan itizmus által, és így egyik táplálván a másikat, nemhogy az összeolvadás erőit növolnők, hanem inkább a széjjelhúzó erőknek áriunk újabb hatalmat, újabb erőt. Hiába mondják nekem, hogy az állam meg fogja törni az ellenállást, ha szüksége mutatkozik. Igenis, meg fogja törni, de megtörni valónk van már úgyis annyi, hogy én ezeket a megtörni valókat ok nélkül szaporít mi nem akarom, (É'énk helyeslés és tetszés a baloldalon) és meg fogj i törni az állam a külső intézményekben, a külső szokásokban, de nem tud orlaférkőzni a lelkekhez, a szivekhez, és ezekben az ellentét, a gyűlölet, az elidegenedés é« mindazon érzelmek, melyeknek felűlkerekedésétől hazánk jövőjét féltjük, erőt és új tíúet fog nyerni. (Élénk hdyeslés és tetszés bal felől) T. ház! Ezek nem doktriner és nem theoretikuS szempontok, ezek a magyar nemzet helyzetéből levont, gyakorlati politikai konziderácziók, melyek előttem annyival nagyobb súiylyal bírnak minden doktrínánál és elméletnél, minél többre helyezem nemzetem jövőjét, biztonságát, megerősödését minden, még legszentebb egyéni érzelmeimnél is. (Éljenzés és tetszés bal felől.) 11*
