Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-295
C S 295. orsüAgo* ülé* 1894. febmftr 20 án, kedden tése czéljából is bírnunk kell. De minthogy ezzel, meggyőződésem szerint, nem rendelkezünk, szerintem nem volna őszinte értelme a fakultatív polgári házasság megalapításának. (Úgy van! a haloldalon.) A kérdés mai stádiumában megnyugvással keresztíüvihetőnek csak annyit tartok, a mennyit most kijelentettem. Ez nyugvópontra hozza az egyházi kérdéseknek azt a részét, a mely izgalmat okoz; nyugvópontra hozza a házassági kérdést, és nyugvópontra hozza oly módon, a mely úgy az állami jogrend, mint a lelkiismereti szabadság és közszükség minden szempontjánálk megfelel és egyáltalán nem prejudikál a jövő alkotásoknak. (Élénk helyeslés és tetszés balról. Mozgás jobb felöl.) Hallom azt a közbeszólást, hogy nem kell egy második ilyen természetű izgalom. Nincs nagyobb illu/ió, mint azt hinni, hogy a törvényhozás bárminemű intézkedése által valamely kérdéssel bármikor is véglegesen leszámol. (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon.) Én inkább attól tartok, hogy az átmenet nélküli, rögtönzésszerű, kellő előfeltételek nélkül a kormánynak politikájában nyilvánuló radikalizmus sokkal veszedelmesebb sorát fogja, maga után vonni az egyházi kérdéseknek, mint a mennyit maga után vonna a mérsékelt, a viszonyokkal számoló megoldás. (Élénk helyeslés bal felől.) És, t. ház, ebben megjelölvén azt, hogy mennyi az, a mit én ma megtehetőnek és ok vétlenül megteendőnek tartok, a minek megvan az az előnye azon kivtíl, a mit már említettem, hogy a jövő fejlődésnek nem prejudikál, hogy rögtön, azon a napon, a melyen a törvény szentesítést nyer, életbe léptethető, és kogy^ az öszszes agitáeziónak gyúanyagát az országból kiveszi, hogy finaneziális kérdéseket nem vet fel, hogy lehetővé teszi nekünk, hogy a többi reformkérdésekkel nyugodtabban foglalkozzunk. Legyen szabad még az utolsó szemponttal is be számolnom, a melyről nézeteimet el kell mondanom, hogy az én meggyőződésemnek képe a t. ház előtt és ebben az országban mindazok előtt, kik csekély személyem és nézeteim iránt érdeklődnek, tisztán, világosan és teljesen álljon. (Halljuk.' Halljuk!) Be kell számolnom azzal a legnagyobb szemponttal, hogy vájjon a t. kormány javaslatainak ma történő megs'alósítása a nemzet erkölcsi erejének és a nemzeti egységnek öregbítésére fog e szolgálni ? (Halljuk! Halljuk !) Látszólag ez a fénypontja a kormány javaslatának, látszólag ez a legerősebb érv sokra nagy befolyást gyakorol a polgári házasságnak épen kötelező formája mellett, a mennyiben az állami egység a polgári házasság ezer formája által, nyeri legpregnánsabb kifejezését, a menynyiben a nemzeti szolidaritás és az állami fenhatóság ez által érzi magát leginkább biztosítva és így egységesítő hatást gyakorol a nemzet ösazes elemeire, minden partikuláris elágazással és velleitással szemben. Igenis, t. ház, ez így van; de csak látszólag. Mindenekelőtt lehetetlen néhány mondatot nem szentelnem azon kérdésnek, hogy nemzetünk erkölcsi világára, a kötelező polgári házasságnak behozatala milyen hatással van? Minden oldalról hallottam annak elismerését, sőt benne van a t. igazságügyminiszter úr Összes nyilatkozataiban, benne van az igazságügyi bizottság jelentésében, benne volt a ma elhangzott beszédekben, hogy az állam nagy súlyt fektet a maga szempontjából is ugyanarra, a mire az angol államférfiak az általam idézett jelentésíikben súlyt fektettek, hogy a népnek szokásaiban, erkölcseiben a házasság el ne veszítse vallásos jellegét, hogy az a, szokásból ki ne menjen, hogy az erkölcsi tartalmat ez a fontos intézmény ne nélkülözze és megnyugvással hivatkoznak külföldi példákra, melyek, a t. szónokok szerint, nekünk is biztosítékot nyújtanak arra, hogy tényleg azért az egyházi kötés megmarad és semmiképen nem fogja nélkülözni szilárdságát és benső tartalmát. De először is ezek a külföldi példák nem annyira megbízhatók és nem válnak tökéletesen be. Például Svájcznak két kantonjáról tudok statisztikai adatokat, Argauról és Zűriekről, a melyek egyikében 19°/o-ot, a másikban 14°/o-ot ért el azon házasságok száma, melyeknél az egyházi kötést mellőzték. És azt fogják talán erre mondani, hogy vagy van valakiben az a hit és meggyőződés, a mely szerint neki a házasságot egyházilag meg kell áldatni és akkor meg fogja tenni, vagy nincs, és akkor semmi erkölcsi értékkel nem bír, ha csak a külső intézmények nyomása és kényszere alatt mégis megteszi. Ez az érv igen tetszetős, sőt ebben az érvben, bevallom, igen sok igazság van. Magam is erre az érvre fognék hivatkozni, ha a kötelező polgári házasság intézménye tényleg behozva lévén, az a kötelesség állna mindnyájunk előtt, hogy az általa előidézett szenvedélyeket és ellenhatásokat ne szítsuk és öregbítsük, hanem azokat lecsillapítani iparkodjunk. Most azonban, midőn még az alkotás stádiumában vagyunk, vizsgáljuk meg, jó-e az az érv, mivel i t a nép erkölcsi életének legkényesebb oldalairól van szó. Ennek az érvnek helytállósága feltételezi azt, hogy mindenki teljes erkölcsi öntudatossággal cselekedjék. Ez osztályozza az embereket két olyan osztályra, a melyeknek mindegyike, és mindaketten együttvéve a tömegeknek roppant kisebbségét képezik ; azokra^a kik teljes öntudatossággal, lelki világossággal
