Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-295

í95. orszAgo: ülés 1804. febrnár 20-An, kedden 7 3 kedése folytán számos évet töltött oly országokban, melyekben a kötelező polgári házasság érvényben volt — »hogy ezen intézmény a családokban, a társadalomban a türelmetlenséget, a vallási viszályt a legnagyobb mértékben fokozza, s azért őszintén megvallom, hogy annak behozatalát nálunk nemcsak ma, de sohasem kívánom. (Mozgás.) De nemcsak ezen okból nem kívánom, hanem más okból sem kívánom a polgári házasságot. Nem akarok erre hosszasan kiterjeszkedni. A polgári házasságot, a mint az a külföld némely államában létezik, — t. i. a kötelező polgári házasságot, — az állami mindenhatóság és az egyházi mindenhatóság közös küzdelem szüleményének tartom. Ismétlem, a polgári házasság egy harez szüleménye, melyben van egy győztes és egy legyőzött fél, s bár minden ily harezban, — azt hiszem, így lesz a jövőre is, — az állam győz, az én meggyőződésem mégis az, hogy vallási kérdésékben a legrosszabb egyezség is sokkal jobb a legfényesebb győzelemnél. (Mozgás.) Ott, hol az egyik a másikat legyőzte, legyen az az állam vagy az egyház, mindkettő: úgy a győztes, mint a legyőzött fél egyaránt vesztes. A harczot csak ott képzelem, hol abszolúte szükségessé válik, de épen ez az, mitől hazánkat (Mozgás.) eddig megóvta az egyházak és ezek közt a magyar katholikus egyház hagyományos bölcsesége, és ezért hiszem én azt, hogy nemcsak elődeink, hanem saját magunk fényes tradiczióit is fogjuk követni, midőn azon módozatokat fogadjuk el, amelyeknek czélja kikerülni az elvi nehézségeket, és nem idézni fel azt a türelmetlenséget, a melytől, hála Istennek, mentve volt a nem zet Én tehát a kötelező polgári házasságot azon kívül még nem szeretem azért sem, mert nem ezen talaj szüleménye ; nem ide való, mert itt nincs győztes és legyőzött fél, és végre nem szeretem azért, mert ha mindez nem állana is,olyanoknak ismerem ez ország viszonyait, hogy azok közt ennek létesítése merő képtelenség.* (Mozgás.) T. ház! Ezekkel a példákkal, ezen hivatkozás által a brit, az angol világnak intézményeire, hivatkozással azon nagy tekintélyű férfiakra, a kiknek nyilatkozataiból idézeteket olvastam fel, nem akarom a polgári házasság különböző formái közötti kérdést eldönteni. Csak azt a tételt akarom megczáfolni, azt az előítéletet akarom országoknak és egyéneknek, nemzeteknek és államférfiaknak ilyen tekintélyes szava által eloszlatni, mint ha a polgári házasság különböző formái közötti választás a szabadelvüségnek kér désevolna; minthogyha egyedül a polgári házasság kötelező formája volna az, mely a szabadelvuség mértékét képezi. (Élénk helyeslés a bahldűon) Ezt az állítást azokkal a tekintélyekkel szemben, a melyekre hivatkoztam, komolyan fenKÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XV. KÖTET. tartani, gondolom, nem lehet. (Úgy van! a baloldalon.) A tér, a melyen a vélemények mérkőzhetnek, az én felfogásom szerint legalább így tisztába hozható. És most talán hozzáfoghatunk annak a konkrét kérdésnek a megítéléséhez, vájjon Magyarország jelenlegi viszonyai között, vájjon a most fennálló előzmények után, az a megoldás, a mely a kormány javaslatában foglaltatik, tartalmazza-e először magának a kérdésnek in merito helyes megoldását; másodszor szolgál-e az a megrendült állami tekintélynek és a megzavart felekezeti békének helyreállítására, és hogy még ennél is szélesebb bázisra fektessük a problémát: szolgál-e az — ha azt a mostani körülmények között és ezen javaslatok alapján létesítjük — a nemzeti egységnek megszilárdítására, a nemzet erejének öregbítésére? Én azt hiszem, t. ház, hogy a probléma ilyen felállítása ellen senkinek kifogása nem lehet. (Helyeslés.) Már most tételenkint kell ezt megvizsgálni, és először is azon kezdem, hogy vájjon a konkrét kérdésnek helyes megoldását tartalmazzák-e a t. kormánynak javaslatai? A házassági javaslat intézkedései azon pontban, a melyben eltérő köztem és a t, kormány között a vélemény, oda kulminálnak, hogy a polgári házasság megkötésének rendszerint az anyakönyvvezető előtt kell megtörténnie, és ezt a dolog természete is így hozza magával, ez másként nem is lehet. Ennek folytán természetesen felmerül az a kérdés, hogy kicsoda tehát az az anyakönyvvezető, a ki előttt a polgári házasság köttetik? (Tetszés bal felöl.) Mert elméletileg lehet a kötelező polgári házasság mellett igen szépen okoskodni, ezen kérdést figyelmen kívül hagyva; sőt lehet igen szépen és helyesen megszövegezni egy polgári kódexet a házasság megkötéséről, ezen kérdésnek figyelmen kívül hagyásával; de az életbe átvinni ezt a törvényt a nélkül, hogy a házasságnak polgári megkötésével megbízott és azzal megbízható közeg az életben tényleg meg legyen, nem lehet. (Úgy van! bal felől.) Itt pedig, t. ház, azzal a sajátságos jelenséggel találkozunk, hogy arra a kérdésre, hogy ki legyen tehát a házasság megkötésével megbízandó polgári anyakönyvvezető, úgy a házassági javaslatban, mint az állami anyakönyvvezetőkrő! szóló javaslatban, de még az eddigi miniszteri nyilatkozatban is támpontot hiába keresünk. (Élénk helyeslés.) 1892-ben az általam igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr akkor, a mikor a kabinetnek panaczeája a parcziális anyakönyvvezetés behozatala volt, egész világos szavakkal kimondotta, hogy közigazgatási szervezetünk jelenlegi állapotában az általános állami anyakönyvvezetésnek behozatala merőben lehetetlenség. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Az idő elmúlása a döntő! 1$