Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-295

74 295. országos Illés 1894, febrair 20-ftn, kedden. Gr. Apponyi Albert: De kérem, nem az időnek elmú ása teszi a különbséget, hanem a viszonyoknak és a szervezetnek átalakulása. (Élénk tetszés és helyeslés bal felől.) Én pedig úgy tudom, hogy közigazgatási intézményeink átalakítása tekintetében tervek talán vannak, sőt hiszem, hogy vannak a minisztériumban, de mi azokat nem ismerjük ; tényleg pedig az életben nem változott meg azóta semmi. (Úgy van! a baloldalon.) Nyüt titok egyébiránt, hogy még akkor is, a mikor a jelenlegi kabinet megalakult, kormányzásának első hónapjaiban, a polgári anyakönyvvezetésnek, az állami általános anyakönyvvezetésnek rögtöni behozatalára nem gondolt; hanem köztudomásúak voltak azok az igeiglenes és kisegítő tervek, melyekkel az életet ki akarta elégíteni mindaddig, míg az általános állami anyai önyvvezetésre vonatkozó programmpontját tényleg életbelépteti. Egyszerre eeak megjelent a polgári anyakönyvvezetésről szóló törvényjavaslat. E javaslatban, illetőleg ennek indokolásában, bcnfoglaltatik annak beismerése, hogy a létező hivatali szervezet az ország egy hagy részében az állami anyakönyv vezetés létesítésére kellő alapot nem nyújt, és ennek folytán annyi volt megmondva, hogy az állam külön anyakönyvi hivatalokat fog szervezni, melyeknek közegeit a főispánok fogják kinevezni a rcndelkezéí-re álló anyagból. Különböző kategóriák lettek felsorolva, minők a tanítók, különösen állami tanítók, esetleg körorvosok, körjegyzők, postamesterek, vagy az intelligenczia köréből arra vállalkozó egyének. Most, midőn a házassági jogról szóló javaslat került a t. ház tárgyalásai alá, midőn tehát az állami anyakönyvek vezetésével összekötött legkényesebb feladatnak megoldása égetővé vált, a t. kormány érezte — nem is lehet máskép, mint hogy érezze — ; zoknak az általánosságban odarajzolt kisegítő módoknak elégtelen voltát, és most a t. belügyminiszter úr az igazságügyi bizottság utolsó ülésében egy újabb tervezettel állott elő. Ezen tervezet szerint a jegyzői kar volna megbizandó a születési és halálozási anyakönyvek vezetésével, a mely feladatnak a t. belügyminiszter úr szerint elenyésző csekély számú kivételekkel a jegyzői kar megfelelni képes. Már a házasságkötési feladatot így általánosságban nem kívánja rájuk bizni, hanem azt mondja, hogy majd az állami anyakönyvvezetésről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása alkalmából fog a t. belügyminiszter úr indítványt tenni arra nézve, hogy a belügyminiszter a házasságkötéssel és az anyakönyvek vezetésével megbizandó közegek kinevezésére nézve a háztól felhatalmazást nyerjen. Olay Lajos: Egységes lesz! (Mozgás.) Meszlény Lajos: Dehogy, kétséges! (Zajos derültség a bal- és szélső baloldalon.) Gr. Apponyi Albert: És ennek tetejébe kilátásba helvezi . . . Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter : Engedelmet kérek, ez nem áll! Gr. Apponyi Albert: Hát akkor a lapok hamisan tudósítottak a bizottságban történtekről, mert én úgy fogtam föl, — rekapitulálom, — hogy a születési és halálozási anyakönyvek vezetése általában a jegyzői karra lesz bízandó. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Ez sem áll! Gr. Apponyi Albert: Hát mé<r ez sem? (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) »A születési és halálozási esetek fölvétele« — így szól azon jelentés, a mely nekem tudomásomra jutott, s a mely az összes lapokban közölve volt — ^teljes megnyugvással bizható a községi jegyzők nagy zömére. A mi pedig a házasságkötéseket illeti, szóló — t. i. a belügyminiszter — a részletes tárgyalásnál kérni fogja, hogy a belügyminiszter felhatalmazást nyerjen azoknak az anyakönyvvezetőknek kijelöíésére« — tehát a községi jegyzők közül azoknak a kijelölésére... Hipronymi Károly belügyminiszter: Általában! (Zaj a bah és szélső baloldalon.) Gr. Apponyi Albert : Bocsánatot kérek, de kardinális feltétel az, hogy mielőtt én egy oly kényes feladatot, mint a minő a házasságkötésnél való intervenezió, mindazzal, a mi azzal együtt jár, valamely közegre bizok, mielőtt azt az állam részére elvállalom, egész tisztában akarok lenni annak a közegnek létezésével, a kire az bízatni fog. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) »A mi pedig a házasságkötéseket illeti, szóló a részletes tárgyalásnál kérni fogja, (Halljuk! Halljuk!) hogy a belügyminiszter felhatalmazást nyerjen azoknak az anyakönyvvezetőknek kijelölésére, a. kik a házasságkötéssel megbizandók lesznek. A mennyiben egyes helyeken nem lennének sem a jegyzői karból, sem földbirtokosok, sem nyugalmazott tisztviselők, kivételesen a tanítók köréből megfelelő anyakönyvvezetők találhatók, mint külön hivatal lesz ott felállítandó az anyakönyvvezetési hivatal.« És azután nyilatkozata folyamán a t. belügyminiszter úr kilátásba helyezi azt, hogy ennek a szervevezetnek — mert ő ezt szervezetnek nevezi, . . . (Derültség bal felöl.) Hieronymi Károly belügyminiszter: Az is! (Zaj bal felől) Elnök: (Ü-enget.) Csendet kérek. Apponyi Albert gr.:..., mondom, hogy e szervezet tetejébe egy felügyelő közeget nem tudom mijyen organizáczióval fog felállítani. Vizsgáljuk csak egy pillanatig, t. ház, hogy e szervezet miként fog kinézni? Lesznek kör-