Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-295

72 295. orsíágos iilé* 1804. februér 20 án, kedden. i suk egyedííl szabadelvűnek, egyedül kielégítőnek. (Helyeslés a baloldalon.) De, t. ház, liagyjuk el a külföldet, térjünk hazánkra. (Halljuk! Halljuk! bálfelöl.) Megengedem, hogy Magyarország jogászvilágának túlnyomó többsége, majdnem egyhangúan, a mióta a kérdés napirenden van, a kötelező polgári házasság mellett foglalt állást, ámbár a magyar jogászvilágban sem hiányoznak igen tekintélyes hangok, melyek ettől eltérő vélemény nek adnak kifejezést. Megengedem azt is, hogy Magyarország szabadelvű államférfiainak legnagyobb része a polgári házasság kötelező formája mellett foglalt állást; állást foglalt mellette az az óriási tekintély, melynek szava sírján túl is évről-évre növekedő súlylyal bir minden magyar hazafi előtt: Deák Ferencz. (Ügy von! Úgy van! jobb felől.) Ez, t. ház, kétségbevonhatatlan ; de azért a dolog mégsem áll egészen úgy, mint azt a t. igazságügyminiszter úr indokolásában és bevezető beszédében kifejezte, mint hogyha ez kivétel nélküli és megszakítás nélküli tradicziója lett volna Magyarország összes szabadelvű államférfiainak. Vannak egyes hangok az ellenkező irányban, a melyek mellett egyszerű ignorálással elmenni nem lehet. Az a kormány, mely tiz év előtt ezen országnak ügyeit vezette Bartha Miklós : Csendet kérttnk! (Mozgás. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Gr. Apponyi Albert: és a melynek vezetése alatt működött ugyanaz a párt, a mely máig a hatalomnak birtokában van, azon kormány az 1881. és 1884. évi törvényjavaslatnak indokolásában, a melyet a keresztények és izraeliták házassága javaslatához beadott, szószerint a következőket mondja: (Olvassa.) »Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az erkölcsiség és a vallás szoros összefüggésénél fogva hazánk ban mindenkor, a házasság erkölcsi jelentősége által is kellőleg indokolt azon felfogás uralkodott, hogy a házasság érvényes megkötéséhez szükséges az egyházi összeadás, és nem hagyható figyelmen kivfll, hogy ez a nemzet legnagyobb részének, nemcsak a római katholikusokat, hanem a többi keresztény vallásfelekezettíeket, sőt az izraelitákat is ideértve, ma h meggyőződése, vallási érzülete. Ezen közel ezredéves gyakorlat által megerősített vallási érzületet parancsoló szükség nélkül megsérteni nem 8zabad«. Ez, t. ház, minden egyéb, esik nem a kötelező polgári házasság mellett való nyilatkozat. (Igaz! Úgy van! a baloldalon. Felkiáltások a jobboldalon: He igen! Parancsoló szükség nélkül! Mozgás bal felöl.) A másik különvélemény ezzel a —megengedem — nagy többséggel szemben, mely a kötelező polgári házasságot tűzte kimellőzhetlentíl elérendő ezélúl, s a másik különvélemény, mely mellett ignorálással elmenni nem lehet. Szilágyi Dezső igazságügy miniszteré, az ő 1884-iki felszólalása, (Halljuk! Halljuk!) Arra iparkodom, hogy teljesen fair legyek a t. igazságügyminiszter úr iránt, — és mindenki iránt, — tehát nem hallgatom el azt a tényt, hogy ő akkor is a kötelező polgári házasság hívének vallotta migát. és szavazott is arra a határozati javaslatra, melyet néhai Irányi Dániel képviselőtársunk a kötelező polgári házasságra nézve benyújtott. De ugyanakkor a miniszter ár a ház e padjairól határozati javaslatot adott be, mely — szerintem, igen helyesen — a kötés formájának kérdését másodrendűnek tartva, a súlypontot az egységes házassági jognak és egységes házasságjogi bíráskodásnak létesítésére fektette, azt mondván, hogy e reformok behozatala az, mi az égető szükséget képed, s e reform behozatalát elhalasztani s annak útjába nehézséget gördíteni nem kíván a kötési forma felett kontroverzió felidézése által. Gondolom, helyesen idéztem akkori felszólalásának tenorját; ha tetszik, jövőre szolgálhatok a szöveggel is. Szóval, bár akkor is a kötelező polgári házasság hí vének vallotta magát, félre nem ismerve ama nehézségeket, melyek ez intézmény rögtöni behozatalának útjában állanak, a kötés formájának kérdését nem tartotta elsőrendűnek, a mely miatt az egységes házassági jog és állami bíráskodás behozatalát késleltetni kellene, hanem megelégedett volna a házasságkötés másik, akár fakultatív, akár kisegítő alakjával is. (Felkiáltások jobb felől: A kisegítővel nem!) Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Soha ! Gr. Apponyi Albert: A harmadik hang, mely szintén ama vegyes házassági törvényjavaslat alkalmával emelkedett és a mely mellett ignorálással elmenni szintén nem lehet, szintén hazánk egyik nagyjáé, gr. Andrássy Gyuláé, a ki 1884-ben az e javaslatról folyt főrendiházi vitában, a javaslat mellett szónokolva, a kötelező polgári házasságról így nyilatkozott (Olvassa): »Ezen intézmény — t. i. a kötelező polgári házasság — által csak két áramlat érzi magát kielégítve: az egyik az, a mely vallást nem ismer és azzal az állam mindenhatóságát állítja szembe; a másik az, mely tolerancziát nem ismer*. Polónyi Géza : Úgy van! (Hosszantartó zajos derültség jobb felől.) Ugy van. ezt Andrássy mondta! Önök az intoleránsok! (Úgy van! Úgy van! a szélső báloldalon. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) Gr. Apponyi Albert (olvassa): »A két véglet igen, de a mi közte van, az ezen megoldás által megnyugtatást soha nem nyer. Es tapasztaltam azt«, — t. i. bevezetőleg azt mondja néhai gr. Andrássy Gyula, hogy a sors intéz-