Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-295
295. orsíAgos Blgs 1894. feJirnár 80 in, kedden. 71 következtetni, hogy mindezen eszményeknek csak a kötelező polgári házasság alakja felel meg. Két nagy fejlődési irányra oszlik e tekintetben a művelt nemzetek felfogása. Az egyik a fraiicziaporosz, mely a kötelező polgári házasságban csúcsosodott ki, a másik pedig az angol nyelv uralmának összes területe, úgy Anglia, mint Észak-Amerikának összes államai, melyek nem a kötelező, hanem a fakultatív polgári házasság valamelyik nemében találták meg ideáljaik megvalósítását. Az angol gondolkozást e tekintetben misem jelzi jobban, mint azon királyi bizottságnak jelentése, mely 1865-től 1868-ig együtt ült és a házasságjogi viszonyokat tanulmány tárgyává tette, a mely királyi bizottságnak tagjai Angliának elsőrangú jogászai és államférfiai voltak. Három volt lord-kanczellár ült benne, lord Chelmsford, lord Cairns és lord Hatherley, benne tilt lord Penzance a házassági főtörvényszék elnöke, Sir T>avers Twits a korona ügyésze stb. Gr. Károlyi Gábor: Mind lordok voltak! (Derültség.) Weckerlére is azért haragusznak, mert nem lord Gr. Apponyi Albert: Sir Roundell Palmert majd kifelejtettem volna. Ez a királyi bizottság jelentésében a következő eredményre jutott melyet Sir Roundell Palmer egyik parlamenti beszédében előadott és a mely az angol parlament osztatlan helyeslésével találkozott: (Olvassa.) » Abban a meggyőződésben vagyunk*, — így szól jelentésének indokoló részében a bizottság, — »hogy az állam teljesen pártatlan és indifferens legyen a különböző vallásfelekezetek tagjaival szemben, és az egyéni lelkiismeretre, vagy mindegyik egyház, vagy felekezet által elismert lelki hatóságra hagyván mindazoknak a kérdéseknek eldöntését, melyek a teológia körébe vágnak, alapítsa törvényhozását a házasságot illetőleg arra, a mi szükséges, hogy a házasság polgári feltételeire és hatásaira nézve kellőkép szabályozva legyen. Egyszersmind teljesen egyetértek a boldogult derryi püspök azon véleményével, hogy MZ állam bölcsen és kötelességszerűig cselekszik, ha törvényhozását e tárg} 7 ban vallásszokásaival és érzelmeivel köti össze, és ha eléri ezt, hogy amennyiben csak lehetséges, a házassági szerződésre nézve a vallási s entesítés megszereztessék.« (Tetszés a baloldalon.) A jelentésnek magának szövegében pedig következőket olvasom: (Olvassa) »Az európai szárazföldön mindenütt, a hol a code civil van érvényben, teljes elkülönítés történt a házasságra nézve a polgári szerződés és vallásos szertartás közt: és minden esetben megkívánják a szerződés kötését egy tisztán polgári tisztviselő előtt. Mi nem ajánljuk ezen rendszer behozatalát a brit királyságban. Hogy ezen rendszernek bizonyos tekintetben előnyei vannak, nem tagadjuk, de ellentétben vannak NagyBritánia és Trhon népe nagy többségének szokásai és érzületeivel, bármilyen árnyalású vallásfelekezethez tartozzék és ös^zeférhetlen volna ez a rendszer azzal az elvvel, a melyre pedig nagy súlyt helyezünk, hogy a polgári kötést, a menynyire csak lehetséges, a vallás szankeziója megszilárdítsa és megszentelje. A czélokat, a melyekről a polgári törvényhozásnak gondoskodnia kellene, egyformán jól lehet elérni, ha a szerződés a vallásos esketés formáival, akár ezen formák nélkül köttetett meg, feltéve, hogy maga a szerződés mindkét esetben kellőképen megóva és hitelesítve van. Elvontan véve, nincs is ok arra, hogy miért legyen egy tisztán polgári tisztviselő megbízható kiszolgáltatója és tanúja a házasságnak polgári czélokra, mint a vallás közege, a kittörvény útján ezzel megbíztak. A nélkül, hogy bármely felekezetnek papjaira az állam-tisztviselőnek akár nevét, akár j ellegét ruházná, az állam elérheti tőlük ugyanazokat az érdemleges biztosítékokat, mintha az ő saját tisztviselői volnának, elérheti ezt az által, hogy nekik át engedi azt a kiváltságot, azt a jogot, a melyet ők a legjobb okokból legnagyobbrészt óhajtanak is, hogy ők szolgáltassák ki a házasságokat, a melyeknek a törvényes elismerés biztosítva van, kiszolgáltathassák azon feltételek alatt, a melyeket kiszabni a közérdek szempontjából szükségesnek mutatkozik.« Ez. t, ház, az angol álláspont e tekintetben. Ha már most Észak-Amerikára tekintünk, Észak-Amerika 40 állama a házassági jogalkotás tekintetében autonómiának örvend. Kisebb nagyobb eltérések vannakmindegyikük házasságijoga közt, de azoknak egyike sem választotta a polgári házasság kötelező formáját, hanem mindegyik megmaradt a polgári házasság fakultatív formájánál. Én azt hiszem, t. ház hogy a brit világ, Anglia és Észak-Amerika, a szabadelvűség tekintetében az emberi szabadság ügyének tett szolgálatok tekintetében kiállja a ve senyt azokkal a szárazföldi kulturnépekkel, (Élénk mozgás a jobb és szélső baloldalon. Halljuk! Bálijuk!) a melyeknek joga a polgári házasság kötelező formájában csúcsosodott ki... (Élénk mozgás a jobb és szélső bá'oldalon. Tetszés és helyeslés a baloldalon.) Visontai Soma: Angliában a disszidensek kedveért hozták ezt a törvényt! (Zaj.) Elnök: (Csenget.) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni. (Helyeslés. Halljuk ! Halljuk !) Gr. Apponyi Albert: és hogy nagy történelmi és jelenleg is életben álió lényeknek ignorálása kell ahhoz, hogy az egész brit világnak ilyen állásfoglalásával szemben épen a szárazföldi államok által elfogadott típust tart-
