Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-295

395. országos ülés 1891. febroár 20-án, kedden. 59 vény esi thető klerikális agitáezióktól mandátu­maikat féltik. (Ügy van! jobb felől. Mozgás bal­ról.) Vannak, a kik elvben egyet értenek ve­lünk, de a jelenlegi körülmények között, külö­nösen tekintettel közigazgatási szervezetünk gyarlóságára, a törvényt most nem tartják végrehajthatónak. S végre vannak, ? kik velünk együtt meg vannak ugyan győződve arról, hogy a házassági jog terén dívó zűrzavar csakis egy­séges házassági jog és polgári bíráskodás mel­lett orvosolható, de nem helyeslik a házasság polgári megkötésének kötelező formáját, hanem helyesebbnek tartják a fakultatív polgári házas­ságot vagy pláne ÍIZ úgynevezett szükségbeli házasság intézményét. Van néhány szavam ezek mindegyikéhez. (Halljuk! Halljuk!) Azoknak, a kik mandátumaik érdekében félreállanak, vagy épen a szabadelvííség ellen foglalnak állást, csak annyit kívánok mondani, hogy én ezt nem tartom sem túlbátor dolognak, sem pedig a kötelességérzettel összeegyeztethető­nek. (Helyeslés jobb felöl.) Én legalább száz mandátumért sem hallgatnám el vagy tagadnám meg meggyőződésemet. (Élénk helyeslés jobb felöl.) És ha valamikor megesnék, hogy választóim többségével ellentétbe jutnék, inkább letenném mandátumomat, (Zajos helyeslés és tetszés jobb felől.) mintsem annak megtartásáéit—bárki által is megfélemlítve vag ybefolyásoltatva meg­tagadjam elveimet és meggyőződésemet. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felől.) Más szempont alá esnek azok, a kik a re­formot elvben helyeslik ugyan, de opportunitási okokból ez idők szerint nem tartják kivihető­nek s azért szavaznak a jelen törvényjavaslat ellen. Hogy én nem járulhatok hozzá ezen állás­ponthoz sem, bővebben nem indokolom. Eíég erre nézve megjegyeznem, hogy elvi hozzájáru­lásokkal nem lehet reformokat alkotni s nem lehet ilyenekkel a gyakorlati életet kielégíteni. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Hiszen, hogy a jelen javaslat tárgyat képező reform tényle­ges végrehajtása a jelenlegi körülmények között sok nehézségbe fog ütközni, azt mi is tudjuk, a kik a javaslatot megszavazzuk. De tudjuk azt is, hogy minden mélyebbre ható reform életbe­léptetése nehézségekkel jár, s hogy a most ter­vezett reform végrehajtása annyival is nehezebb lesz, mivel nem csak a megszokott slendriánnal, de még a felekezeti fanatizmussal is meg kell küzdenie. A várható nehézségeket mindazonáltal nem tartom oly súlyosaknak, mint a milyen sú­lyosnak és értékesnek tartom azon érdeket, hogy maga az elv lehetőleg gyorsan diadalra jusson. (Ügy van! a jobboldalon.) Gyorsan,— mondom, — mert az állam tekintélye az elke­resztelési kérdés folytán igen mély és veszélyes csorbát szenvedett; s ezen csorba, valamint az azzal kapcsolatos felekezeti viszály miskéat, mint a most szőnyegen levő egyházpolitika gyors és egészen határozott megvalósítása által egyálta­lában meg nem orvosolható. Vajay István: lg n, váltókat kell hami­sítani és csalni é.- lopni! (Zaj a jobboldalon. Hall­juk ! Halljuk!) Veszter Imre: Teremtenünk kell bevég­zett tényeket. Mert ezen egyetlen módszer, mely előtt az ultrainontániztnus is be szokta adni a derekát. Nem szabad visszariadnunk a várható nehézségektől, mert a gyakorlati élet még min­dig és mindenütt megtalálta a helyes utat és módot arra, hogy a többnyire theoretikusan kon­struált akadályokat legyőzze és azt, a mire a nemzetnek múlhatatlan szüksége van, kellő erély­lyel és jó akarattal meg is valósítsa. Ha a polgári házasság intézményét még Oláhországban is meg tudták honosítani: akkor ez Magyarországon sem tartható lehetetlennek. (Úgy van!) Én nem vagyok bámulója a mi jelenlegi közigazgatásunknak, de, hogy az még az oláh­országinál is kevésbbé volna megbízható, azt csakugyan el nem ismerem, el nem fogadom és azt a szegénységi bizonyítványt magunkról ki nem állíthatom. (Úgy van! a jobboldalon.) Más volna, ha politikai közigazgatásunk gyökeres átalakítása, különösen pedig a közsé­gek rendezése nem volna küszöbön. A mikor azonban tudjuk, hogy politikai közigazgatásunk államosítása egy-két év alatt szintén megvaló­sítható, a jelenlegi adminisztráczió (Halljuk! Halljuk !) tehát csak ideiglenesen és csakis rövid ideig fogja a házassági jogról szóló törvényt kezelni és végrehajtani, részemről abban, hogy a mi közigazgatási apparátusunk ez idő szerint csakugyan gyenge s sok tekintetben gyarló: nem találok arra elég okot, hogy a törvény­javaslatot a végrehajtás ezen előrelátható nehéz­ségeinél fogva visszautasítsam. (Helyeslés jobb felől) Lehet, sőt valószínű, hogy azon egy-két év alatt, míg végre a községi reform is meg lehet, sőt reményiem, meg is lesz, úgy a házasságok megkötése, mint az anyakönyvezés körül épen a mostani adminisztráczió hiányosságából kifo­lyólag SO'Í hiba, í-őt talán többsz 'rös visszaélés is elő fog fordulni. Nem is mondom, hogy ez nem baj, vagy hogy csak kicsinység, de annyi bizonyos, hogy Magyarország e mi itt még nem fog tönkre menni; (Úgy van! jobb felöl.) míg ellenben meg vagyok győződve, hogy minden, a mit a szabadelvííség Magyarországon már meg­alkotott s niég megalkotni hivatva, van, mindez tönkre mehet, ha ebben az itt most folyó harez­bau az ultramontánizmussal szövetkezett reakczió s*

Next

/
Oldalképek
Tartalom