Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-295

co 29"). országos ülés 1894. február 20 án. kedden. kerülne felül; pedig okvetlenül felú'l kerül, ha neki a jelen javaslatot legyőznie, még pedig épen a mi segítségünkkel legyőznie sikerülne. (Ellenmondás a baloldalon. Élénk helyeslés jobb felöl.) Justh Gyula: Úgy van! (Élénk helyeslés jobb felől.) Elnök: Csendet kérek. Veszter Imre: S így — hogy ezt a thémát befejezzem — még csak egy kérelemmel kívánok azon t. képviselőtársaimhoz fordulni, a kik a reformot elvben helyeslik, de a törvényjavaslatot el nem fogadják, mivel a végrehajtás nehézségeitől visszariadnak. Arra akarom őket felkérni, hogy adandó szavazatukat, úgy a mint most formuláztam, indokolják s ha már nem szavazzák meg a javaslatot, azt ne csupán a »neni« szócska egyszerű kimondásával, de az elv helyességének hangoztatásával tegyék meg. Hadd lássa az ultrámon tán világ, (Felkiáltások bal felől: Hol van?) hogy még azok is, a kik a jelen reformot oportnuitásból nem tartják most elfogadhatónak, elvben mégis egyetértenek velünk abban, hogy a polgári házasság intézménye Magyarországon épúgy, mint az egész czivilizált világon elkerülhetetlenül szükséges s hogy ebben a házban — kivéve talán néhány papot — nincsen egyetlenegy képviselő sem, a ki a szabadelvííség posztulátumai elől princziumból elzárkóznék. (Helyeslés jobb felől.) Gr. Károlyi Gábor: Menjetek helyetekre ! Ugron Zoltán: Nem megyünk! (Zaj.) Elnök: Kérem Ugron Zoltán képviselő urat, ne méltóztassék a tárgyalást zavarni. (Halljuk!) Veszter Imre: Ha látni fogják, hogy az ország képviselői között nincsen egyetlenegy számbavehető komoly politikus sem — kivéve ismét a papokat — (Derültség.) a kire a klerikális agitátorok, mint elvtársra, komolyan és állandóan támaszkodhatnának: akkor bizonyára fel fognak hagyni a további czéltalan izgatásokkal is. Kár, hogy ez már előbb nem adatott tudomásukra, s hogy e kőrűl táplált reményeikből, melyek az agitácziónak egyik főforrásáúl szolgáltak, csak a jelen törvényjavaslat fölötti szavazás által fognak kiábrándíttatni. Áttérek már mo-^t azok álláspontjának a mérlegelésére, a kik elfogadják ugyan az egységes házassági jogot és a polgári jurisdikcziót, de nem fogadják el a házasság megkötésének kötelező formáját is. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! A kik a fakultatív vagy a szükségbeli házasság intézményének állanak pártján, azt főleg azért, teszik, mivel így az egyház érzékenységét kímélhetni vélik. Pedig erősen tévednek, mert a fakultatív vagy a szükségbeli házasság az összes házasságokra kiterjesztett állami juriszdikezió mellett sokkal inkább alterálja a római katholikus egyház dogmatikus álláspontját, mint a polgári házasság megkötésének kötele iő formája. (Mozgás bal felöl Halljuk! Halljuk!) Az egyház abban,. . . Elnök: Kérem, méltóztassanak csendben lenni, mert kénytelen leszek az ülést felfüggeszteni, ha a szónokot nem akarják nyugodtan meghallgatni. (Élénk helyeslés.) Veszter Imre: . . . hogy a polgári utón létrejött házasság polgári utón fel is bontassék, sokkal könnyebben inegnyugodhátik, mint abban, hogy valamely tisztán ejryházilag kötött házasság polgári bíróság által legyen felbontható. Hiszen tulajdonképen ez az, a mi ellen az ultramontánok eget földet megmozdítanak. S ez egészen természetes is, mert a hatalmi érdek, mely a klerikális agitáeziók legfőbb rugóját képezi, épen a bíráskodásban érvényesül leginkább. A polgári házasság intézménye — bármilyen megkötési forma választassák is — mindenképen ellentétben áll a római katholikus egyház azon tanával, hogy a házassági viszony létrejövetelének érvényességének és megszűnésének meghatározása s az a felett való bíráskodás kizárólag az egyházat illeti meg. A ki e tant elfogadja, nem szavazhatja meg a polgári házasságnak egyik nemét sem, s a ki el nem fogadja, az bátran megszavazhatja a házasság megkötésének kötelező formáját is. (Ügy van ! jobb felől.) Én határozott barátja vagyok a megkötés kötelező formájának, mert nem akarom s nem akarhatja senki, a ki a kérdésnek végleges rendezését óhajtja, hogy a hazában kétféle házasság legyen: tudniillik tisztán egyházi és tisztán polgári, a mi okvetlenül bekövetkezik, ha akár a fakultatív, akár a szükségben" házasság álláspontjára helyezkedünk. A hol kétféle házasság létezik, ott az emberek egyenesen provokálva vannak arra, hogy a kétféle házasság^ erkölcsi értékél, egymással szembe állítsák. És akkor bizonyosra vehető, hogy az egyház, mely annyi spirituális és egyházfegyelmi eszközzel és elég ügyességgel is rendelkezik, csakhamar oda fogja juttatni a dolgot, hogy a magyar állam közegei előtt kötött házasság — a mint az templomokban, zárdákban, sőt leánynöveldékben és népiskolákban sok helyen már eleve is hirdettetik — nem egyéb, mint csak szégyenletes konkubinátus, csak gyalázatos együttélés! (Úgy van! a jobb- és szélsőbalon.) Hát ki akarhat ilyet? Ki akarhatja a magyar államot ily megaláztatásnak kitenni? és ki akarhatja a cs&ládi szentély kútforrását az állam és egyház közötti versengés tárgyává tenni. (Zaj. Halljuk ! Halljuk! jobb felöl.) De nem tartom lehetőnek sem a fakultatív, sem a gzükségbeli házasságot, továbbá azért sem, mert úgy lehetetlenné volna téve az egységes