Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-294

294. orsBágos 81és 1894. február 19-én, hétfőn. 4í fenn a szükségbeli polgári házasságot. Ez engem sohasem tudna kielégíteni. Nem tudna kielégíteni azért, — és ép oly kevéssé, mint a fakultatív polgári házasság, — mert én az államnak az egyházzal való konkurrencziáját ki akarom zárni. (Helyeslés a "bal- és szélsőbalon.) Az államnak joga van rendelkezni, nem szükséges tehát konkurrálnia. Nem akarom én eldönteni, vájjon Schlauch kardinálisnak avagy a herczegprimásnak van-e igaza. Schlauch bíboros azt mondja, hogy a kötelező polgári házasság sérelmesebb a katholikus egyházra, a herczegprimás ő emineneziájáról pedig tudjuk, hogy szóval és írásban kijelentette, hogy ő a fakultatív polgári házasságot tartja sérelmesebbnek. Én sem az egyikhez, sem a másikhoz nem megyek el tanácsot kérni, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) hanem akkor, midőn az államhatalom rendelkezési jogát a családalapítás terén elismerem, el kell ismernem, és követelnem kell, hogy minden egyházi p;iktálás és alkudozás nélkül teljesítse kötelességét állam és törvényhozás. (Hosszantartó, élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) És most egy meglehetősen kényes kérdésre térek át. (Halljuk! Halljuk!) Az eddig elmondottakban rövidre vonva, azt hiszem, kifejtettem azokat az elméleti igazságokat, a melyek engem arra késztetnek, hogy én a kötelező polgári házasság eszméje mellett küzdjek és azt, mint pártom diadalát, örömmel üdvözöljem, a mit egyébként bővebben ki fogok - fejteni. Igen természetes, hogy a javaslatot, mely e három főfelosztáson nyugszik: a jogegység, polgári kötés és állami biráskodás elméletén, elfogadom általánosságban a részletes tárgyalás alapjául. Egy igen fontos, és kardinális kérdés merül fel a közvélemény előtt, (Halljuk! Halljuk!) s ez az, hogy sérti e a kötelező polgári házasságról szóló törvényjavaslat a dogmákat: igen, vagy nem? Vajay István: Igen! (Hosszantartó, zajos derültség.) Kár annyira nevetni, mert itt nem a szavazattöbbség dönt! Polónyi Géza: Én, t. ház, — nem tagadom, — a kérdésnek kardinális részét itt látom, és itt vetem fel. A javaslat indokolása azt mondja: »Nem sérti a dogmát, mert senkire lelkiismereti kényszer nem gyakoroltatik, és mindenki saját lelkiismerete törvényei szerint elmehet egyháza fóruma elé, a vallása törvényeinek megfelelő házasságot megkötni«. Hát, t. ház, a ki ezen az állásponton áll, az nem őszinte és igaz hive a kötelező polgári házasságnak, az hipokrita. (Úgy van! Úgy van! a szélső báloldalon. Mozgás jobb felöl.) Ezt én be fogom nyomban bizonyítani. (Ralijuk! Halljuk! a snélsö baloldalon.) A kötelező polgári házasságról szóló javaslat minden félreértés kizárásával kétségtelenül KÉPVH. NAPLÓ 1892—97. XVI. KÖTET. sérti a dogmát; sérti, t. ház, a római katholikus egyházhoz tartozó minden hívőnek, mondjuk igaz hivőnek dogmáját. Mert, t. ház, nem a szentségben, melyet lehet jus humánumként a tridenti zsinatokban és másutt kimondani, nem a szentség jelentőségében, hanem a házasságnak felbonthatatlanságában rejlik a római katholikus dogma, (Ügy van! a szélső baloldalon.) Azt mondani, hogy a katholikus elmehet az ő egyházi fóruma elé megkötni a házasságot, a mely azonban az állam törvényei szerint non existens; házasságot kötni oly czélból, hogy egyházi szentelt vizzel megáldott ágyasság legyen, melynek viszonyából törvényes gyermek nem keletkezik: ilyet mondhatnak, t. képviselő urak, a hipokriták, de nem mondhat ki az egyházjogot, és az ország törvényeit ismeri és vallását tiszteletben tartja. Mert a katholikus akkor, mikor az állam törvényei szerint felbontható házasságot köt, igenis kényszerítve van arra, hogy dogmája ellenére kössön az állam törvényei szerinti felbontható házasságot. De, t. ház, mi közöttünk a különbség? Az, hogy hála a magyar katholikusok igazi liberalizmusának, nem hipokrita módon takargatva, hanem tudva azt, hogy vallásos meggyőződésünket kell az ország békéje számára áldozatul hoznunk, ennek tudatában hozzuk meg azt. (Helyeslések a szélsőbalon. Úgy van!) Én magam szeretem vallásomat, de bűnbocsánatot remélhetek, ha bevallom, hogy még jobban szeretem hazámat. (Éljenzésék a szélső baloldalon.) Én, t. ház, itt vetem fel a liberalizmus kérdését, itt vetem fel akár az igazságügyi miniszter úrral, akár Chorin, akár Teleszky képviselő urakkal szemben. Mert azt hiszem, hogy az igazi liberalizmus abban van, ha valaki tudva azt, hogy még vallásos meggyőződését is áldozatul kell bizonyos mértékig hoznia, megteszi azt. Ilyen a liberális ember. Hanem a ki akár az én igen t. zsidópolgártársaim részéről, akár protestáns testvéreink részéről arról beszél, hogy az ő részéről is liberalizmus e törvényjavaslat megszavazása, az engem tévedésbe nem ejt. (Halljuk ! Halljuk !) Miért nem léphetett életbe az egységes kánonjog, és miért nem tartható az fenn jövőre? Hiszen volt egységes kánonjog Magyarországon ! De nem tartható fenn, mert dogmába ütközik, a mennyiben a házasságot felbonthatatlannak tekinti. Ez dogmába ütközik, mert a protestáns egyház a házasságot feíbonthatónak ismeri el, az izraeliták házassági joga pedig mutuus eonsensus-szal, kölcsönös megegyezéssel felbonthatónak ismeri a házasságot. Ha liberalizmusról van szó, t. ház, akkor, midőn vallásos meggyőződésünkből áldozatot hozunk, legyenek irántunk — különösen akkor, midőn egyéb posztulatumainkat állítjuk fel — legalább annyi 6