Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-294
42 394, ©rsüágfts ülés 1894. febroftr l»-én, hétffin. türelemmel a t. képviselő urak, és fogadják el legalább azt az ellenvetésünket, hogy mi szüksége volt az igazságügyminiszter urnak e törvényjavaslatot benyújtani, mely nemcsak a felbontbatatlauság elvét elönti halomra, de intézkedéseiben még az eddig megkötött házasságokat is, a felbonthatatlanul megkötött házasságokat a dogma nyilvánvaló sérelmével, lelkiismereti kényszerrel és az egyházának fölösleges megaláztatásával felbonthatókká akarja tenni? (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ez nem lehetséges, t. ház, és én azt hiszem, hogy a kötelező polgári házasság életbeléptetésének legkisebb szüksége sincs arra, hogy többet követeljünk áldozat gyanánt, mint a mennyi annak életbeléptetésére teljesen elegendő. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház, jól esett, nekem, és jól esik ma is, midőn reezipiálandó mélyen t. testvéreink táborából napról-napra hangzik felém az ultramontán és reakezionárius kifejezés, nagyon jói esik számon kérnem, hogy hol van hát az a liberalizmus, a mely mást vádol ultramontanizmussal akkor, midőn a zsidóházasságban tulajdonképen egyházi házasság nem is lehet, mert a zsidónak sem papja, sem temploma nincs, tehát egyházi házasságot nem is köthet. (Mozgás jobb felöl. Derültség a szélső baloldalon. Egy hang; Hogy ne volna templomuk/) Nincsen, mert a mióta Jeruzsálem templomát ledöntötték, csak zsinagógájuk van. (Élénk mozgás a jobb- és szélső baloldalon.) Visontai Soma: Ez a Polónyi-féle liberalizmus ! (Zaj!) Polónyi Géza: Majd ha önök reczipiálva lesznek, akkor lehet liberálisabb nálam. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Mióta a papi nemzetség kihalt, nincsen papjuk, csak hitoktatójuk van. Hát én vagyok-e az ultramontán, vagy az, a ki azt akarja velem elhitetni, hogy azért liberális, mert tőlem azt követeli, hogy az ő dogmáit respektáljam? Én meghozom ezt az áldozatot; de midőn ők felekezeti joguk érvényesülését találják fel a kötelező polgári házasság institucziójában, mi jogon is merik azt mondani, hogy én vagyok az ultramontán? (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) T. ház, eltökéltem magam minden irányban megmondani meggyőződésemet, úgy, a mint az szivemen fekszik. ítéljen felettem az ország, és nem egyes emberek. De, t. ház, csak egy baj van a dologban. A t. többség, — legalább a bizottsági tárgyalások során úgy láttam, bár csalódnám a képviselőházi tárgyalások során, és tőlem telhetőleg mindent el fogok követni erre nézve, — a t. többség, mely az igazságügyi bizottság tárgyalásait intézte, tőlem nem esak azt követelte, — a mit szívesen meghoztam, — hogy vallásos meggyőződésemet alárendeljem az állam magasabb érdekéinek, de valamivel többet is követelt: követelte azt, hogy behunyt szemmel zengjem a dithriambusokat és hangoztassam dicsénekét annak a kormányrendszernek, a melylyel való küzdelem életfeladatomat képezi, a mely kormánytól és pártjától nemzetemet, a melynek vallásos meggyőződésemet szívesen alárendelem, épen megmenteni kívánom. Önök nemcsak azt kívánják tőlem, hogy bekötött, behunyt szemmel minden bírálat nélkül hangotassam e törvénynek dicsőségét, de még valamivel többet követeltek és követelnek: követelték és követelik, hogy a politikai hitvallásom kardinális sarkkövét rendeljem alá e törvényjavaslatnak azért, hogy önöket a hínárból megmentsem. Én ilyen szirén hangoknak és krokodilkönyeknek nem szoktam felülni. (Derültség a bal- és szélsőbalon.) Most már rátérek annak bebizonyítására, hogy bármennyire tisztelem, mint férfit, mint tudóst, mint embert az igazságügyminiszter urat, azon a helyen, melyet betölt, a politikai bizalmat ezen képviselőház részéről eljátszotta, mert egy ilyen törvényjavaslatot nyújtott be, (Ellenmondás. Felkiáltások a jobboldalon: A képviselőház részéről nem, egyesek részéről talán!) a mely, attól tartok, ha a részletes tárgyalás során köztünk e tekintetben megállapodások létre nem jönnek, — mint beszédem bevezető részében mondtam, — áldás helyett átokká lehet. Térjünk át ennek igazolására. Első sorban ezen törvényjavaslatnak genetikus előkészítési sorrendjével kell foglalkoznom. 1893. deczember 2-án nyújtatott be a törvényjavaslat. Történelmi reminiszczenczia lévén, egy kissé csintalan a dátum; nagyon elevenen emlékezhetünk az államcsíny dátumára. Deczember 18-án még alig volt jóformán kinyomatva a törvényjavaslat indokolása és máris általánosságban ezen törvényjavaslat letárgyaltatott a bizottságban. Január 4-én hozzáfogtunk a részletes tárgyaláshoz, a mikor az általános indokolás még ki sem volt nyomva. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: De igen, az első füzet ki volt nyomva! Polónyi Géza: Ha tagadtatnék, hivatkozom az igazságügyi bizottság összes tagjaira, hogy csak a második és harmadik ülés folyama alatt lett kiosztva a különös rész indokolása. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Az utolsó része! (Egy hang a szélső baloldalon. Gyerekesség !) Az ellenvetés gyerekes! Polónyi Géza: Hiszen nem mondón, hogy az egész. Ez a törvényjavaslat alapul vette a német birodalom számára készült »Gresetzentwurf«-ot, a mely 1888 óta, tehát már hatodik éve forog Németországban közkézen szakerők és szakkörök bírálata alatt.
