Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-294
38 294. országos fllés 1894. február 19-én, héttőn. valamivel lejebb szállna, a regale kötvényeinek ára, (Derültség és mozgás jobb felől.) ne hirdesse a liberalizmust és különösen ne hirdessen engem ultramontánnak. (Derültség jobb felől.) Rátérek most a szőnyegen levő javaslatra. (Halljuk! Halljuk!) Kötelező polgári házasság van napirenden. HO<ÍV egy kis reminiszczeneziával szolgáljak, már 1890. november 18-án Irányi Dániel e rövid határozati javaslatot adta be: »A képviselőház utasítja a kormányt, hogy a vallás szabad gyakorlatáról és a polgári házasságról törvényi avaslaíokat terjeszszen elő«. (Hosszantartó, élénk helyeslés és tetszés a szélső balon). November 22-én jutottam én abba a helyzetbe, hogy nyilatkoznom kellett, s én, az ultramontán, a reakczionárius ezt mondtam: »En e határozati javaslat második részét magamra nézve kevésnek tartom. Én a polgári házasság általános kifejezésével megelégedve nem vagyok,* és végül kijelentem, hogy »én tisztán és kizáról ig a kötelező polgári házasság elvét fogadom el.« Ezzel restituálom tehát azt a tényállást, hogy volt idő, midőn Magyarország törvényhozásában Irányi Dániel, boldogult elnököm azt mondta, hogy ő megelégszik a polgári házasság kifejezésével, és a mikor én és Herman Ottó t. képviselőtársam voltunk csak azon szerencsés helyzetben, boíry kijelentettük, hogy mi csak azon interpretáczióhoz járulunk hozzá, ha az a kötelező polgári házasságot jelenti, Itt van november 27-éről a szavazás. Csak a jelesebbeket említem. (Halljuk! Halljuk! Derültség a szélső baloldalon. Perczel Dezső alelnök foglalja el az elnöki széket.) Gr. Szapáry Gyula is ellene szavazott, ő volt a miniszterelnök; de ellene szavazott Szilágyi Dezső is. (Zajos derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ellene szavazott Tisza Kálmán. (Zajos derültség a bal- és szélsőbalon.) Ellene szavazott Tisza István; a többi közt pl. Mikszáth Kálmán; (Derültség a szélső baloldalon.) Münnich Aurél, Neumann Ármin, (Élénk derültség a bal- és szélsőbalon.) Pulszky Ágost; (Derültség a szélső baloldalon.) Pulszky Károly, Radoeza János, a mostani gyíílésrendező elnök. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ugye, hogy az az ultramontán, ki eleven nagyságában áll önök előtt, mégis csak valamivel régibb híre a kötelező polgári házasságnak, mint akár Szilágyi Dezső miniszter úr, akár azok, kik az ultramontán-reakczionárius trombitáját hónapok óta fújják és fúvatják? Ugron Gábor: De nem ingyen! Polónyi Géza: Magándolgokat nem akarok napirendre hozni; ha kell, könnyű lesz kimutatni, hogy a »sapientis est consilium mutare in melius« elve a t. igazságögyminiszter úrnál nem régen állott elő. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Halljuk, kérem! Halljuk! Polónyi Géza: Tudom, hogy »pro foro interno« a t. miniszter úr még akkor is a kötelező polgári házasságnak volt hive, mikor ezen padokról (Á baloldalra mutat.) exkuzálta magát érte. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Onnan szavaztam rá, az nem fórum internum ! Polónyi Géza: Hanem arra is emlékezzék vissza a t. miniszter úr, mikor egy magas állású férfiúnak azt mondta, midőn a kötelező polgári házasságról szóló rotulust meglátta: »Mi nem a levegő számára dolgozunk, mi az élet számára alkotunk törvényeket, Magyarországon pedig a polgári házasságot megcsinálni nem lehet.« Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Ki volt az a magas állású ember? (Élénk felkiáltások jobb felöl: Halljuk a nevét ! Tessék megmondani! Nagy zaj és mozgás.) Polónyi Géza: T. képviselő urak, hiszen ha meg akartam volna mondani, nem vártam volna, hogy önök kérjenek meg rá. És méltóztassanak megengedni, hogy ha megmondtam volna, az lett volna önök részéről a felelet: »Lám, itt az indiskréczió!« (Derültség bal felől. Zaj és ellenmondás jobb felől.) És vájjon önöknek nagyobb argumentum az, hogy Szilágyi igazságügyminiszter úr in camera sinceritatis et caritatis miként nyilatkozott? Hiszen a szavazata talán mégis csak erősebb? (Élénk derültség szélső halfelöl. Egy hang jobb felöl: Halljuk ! a magas állású egyén nevét! Derültség jobb felöl.) Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Halljuk a nevét, tessék nyíltan megmondani! (Derültség jobbfelöl.) Polónyi Géza: Nem mondom meg, nem akarom. Különben, t. képviselőház, minthogy e dolgot — a mely iránt, látom, érdeklődnek a képviselő urak — nem közvetlenül magától az illetőtől tudom, (Derültség jobb felöl.) hanem egy teljesen szavahihető férfiútól, egy önök által ismert, tisztelt kormánypárti képviselőtől, ő tőle függ, hogy felálljon és megmondja, hogy igaz-e, vagy sem, a mit állítottam. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Hát álljon fel. (Derültség és félkiáltások jobb felöl: Kt az?!) Polónyi Géza: Magamra nézve azonban nem tartom azt megengedhetőnek, minthogy nem vagyok reá feljogosítva. De, t. képviselőház, az ily mellékes inczidensek ne térítsenek el bennünket a kérdés lényegétől. (Helyeslés jobb felöl.) Indokolni fogom, t. képviselőház, telhetőleg röviden azt az álláspontot, hogy miért vagyok és voltam én a kötelező polgári házasságnak hive. Az első kérdés, t. képviselőház, a melyet
