Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-294
294. orajíágos ülés 1894. február 19-én, liétffin, . ;felől.) akkor a konzequencziát igen könnyű lesz levonniok t. képviselőtársaimnak. (Halljuk! Halljuk ! a sgélső haloldalon.) Rátérek már most röviden arra, hogy ezt megokoljam ; de mielőtt ezt. tenném, kötelességemnek ismerem az ultramontán fotográfiáról is beszámolni. (Halljuk! Halljuk!) Hogy azonban ezt megtehessem, e javaslattal kapcsolatban, a mely sarkköve az egyházpolitikai kérdéseknek, rövid vonásokban jelzem — mert hisz nem az a feladatom, hogy ezekkel tüzetesen foglalkozzam — egyházpolitikai álláspontomat. (Halljuk! Halljuk ! a bal- és szélső baloldalon.) A mióta emlékezem, a mióta csak gondolkozni tudok s a gondolkodás törvényei szerint beszélek, mindig híve voltam és híve is maradok a vallás szabad gyakorlatának és a felekezetek közti teljes egyenjogúságnak (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) s minden olyan törvényhozási intézkedésnek, a mely Magyarország állami életében a vallásfelekezetek közti békének és türelmességnek elveit van hívatva megvalósítani. (Helyeslés a baloldalon.) Az a Magyarország, a mely közjogi önállóságában, függetlenségében megcsonkítva, pártokra szakadt, és a melynek kebelében a nemzet erőit, habár csak tört részben is, de mégis bizonyos területen kifelé gravitáló veszélyes nemzetiségi izgatások sorvasztják; az a Magyarország, a melynek erkölcsi önállása a korrupezió minden eszközével annyiszor végig vitt választásokban erejében is megzsibbadt az a Magyarország féltékenyen lessen minden gondolatot, a mely e teremben elhangzik, és a mely alkalmas lehet arra, hogy a felekezeti viszálynak, a vallásharcznak engesztelhetlen üszkét dobhatná ide. (Helyeslések.) Azt hiszem, t. ház, hogy kölcsönös türelmességgel éber figyelmünket kell szentelnünk arra, hogy ha e vita során a felekezetiség démonai bármely oldalról elszabadulnának, azokat pártkülönbség nélkül önmagunk igyekezzünk megfékezni. (Élénk helyeslés.) Ez az, a mi engem arra vezet, hogy én, a ki a vallásszabadságnak őszinte, igaz híve vagyok, a magam részéről ezen vallásszabadságot a felekezetekre való különbség nélkül, az 1848: XX. tcz. alapján kívánom végrehajtatni. (Helyeslések.) Az 1848 ; XX. tcz., melynek alapvető intézkedéseire a mélyen tisztelt előadó úr is hivatkozott, nem odáig terjed, a meddig a tisztelt kormánypárt javaslatai terjednek, hanem terjed odáig, hogy nemcsak a felekezetek közti egyenjogúságot ismeri el, habár akkor még csak a bevett vallásfelekezetekre szorította ezt, hanem követeli azt, hogy az egyház és állam külön választassák, és az állam minden vallásfelekezetnek vallási szertartásáról gondoskodjék, és maga vegye kezébe az iskolaügyet is. Én ezen vallásszabadság elmélete mellett követelem, mert követelnem kell, a katholikus autonómiának behozatalát, (Élénk helyeslések a bal- és szélsőbal felől.) mert ott, a hol az uralkodó vallás rendszere megszűnt, a hol annak utolsó köveit sarkaiból kimozdítják: az egyenjogúság szempontjából szükséges, hogy az államnak 8—9 milliót számláló katholikus állampolgárai találják meg az egyenjogúság terén azon institueziókat, a melyek nemcsak a felekezeti érdekeket, hanem az egyháznak valláserkölcsi boldogulását vannak hivatva előmozdítani. (Helyeslés.) Szükség van rá, hogy a felekezetnélküli állam, vagy mint mondják, az egyházi állammal szemben a laikus állam azon vagyont, a melyet az csak azon a réven kezelhetett, mert uralkodó vallás volt, a katholikus egyház adja vissza rendeltetésének s ne használhassa, fel sem ezen kormány sem a legközelebbi jövendő bármely kormánya arra, hogy a felekezeti vagyonnal, a vallásalappal politikai czélokat mozdítson elő. (Tetszés a szélsőbalon. Mozgás jobb felől.) T. ház! Az a vallásszabadság, a melyet én hirdetek, kizárja a felekezetnélkű'liséget, mert én, a ki azt követelem, hogy Magyarországon mindenki szabadon gyakorolhassa vallását, feltéve, hogy az nem ütközik az állam törvényeibe, az én vallásszabadsági elméletemben kizárom a reczepcziók minden nemét. (Helyeslés bal felől.) Maga a vallás szabad gyakorlatának fogalma ellenkezik a bevett vallásfelekezetek minden rendszerével, mert csak egy korlátja van, hogy t. i. a vallás törvénybe ne ütközzék, azon túl pedig mindenki akár publica exercitatio révén, akár pro interno foro gyakorolja vallásos meggyőződéséf, szabadon imádhassa istenét, a hogy neki tetszik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De midőn az állam különválasztja hatalmi körét a felekezetétől, midőn reviudikálja azt a hatáskört, melyet századokon át az egyházra ruházott át, ne elégedjék meg azzal, hogy csupán az anyakönyvek államosításával vesződik, mert ha a házassági jog kérdésében első rangú szerepet kell juttatniok a nemzetiségi szempontoknak: ismerjék be azt is, hogy oly valláspolitika, mely nem öleli fel az iskola államosítását is, hazánkban sohasem fog czélt érni. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Az az állam, mely csak a sekrestyéig férkőzik, de nem megy be az iskolába, a hol erkölcsre, hazafiságra s az állam iránti tiszteletre kell oktatni hazánk csemetéit: az az állam alkuszik, de nem szolgálja igazán az állameszmét. (Úgy van! bal felől.) Az iskolaügy államosítása legalább ugyanolyan joga, ha nem kötelessége az államnak, mint a házassági jog instituálása. Az az állam, mely ehhez nem mer hozzányúlni, mert talán
