Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-294

36 294' orsBfigas Slés 1894. február 19-én, hétfőn. évvel ezelőtt homlokot ütöttek a szabadelvűségnek, a felekezetek közötti egyenjogúságnak azon magasztos elveivel, a melyeknek szent nevében önök most rám szórják az ultramontárizmus s a reakczionáriznms minden vádját. (Derültség jobb felöl.) Ugron Gábor: Minden püspököt megvédelmeztek minden disznóság ellen! (Nagy zaj.) Polónyi Géza: Érdekes és tanulságos lesz e leszámolás. (Halljuk! Halljuk!) A mélyen t. előadó úr azzal kezdte beszédét, hogy a nemzet ezredéves fennállásának magasztos ünnepét mivel ünnepelhetné szebben, méltóbban és igazabban a magyar nemzet, mint ha e kormánynak dicsőségére törvénybe iktatja e javaslatot? Szó sincs róla, hogy kimagasló, messzire világot vető, jövő nemzedékek életére kiható e törvényjavaslatnak rendelkezése s bevezeti Magyarországot oda, a hová már rég el kellett volna jutnia: a jogállamok sorába, a szabadelvííség, szabadság, egyenlőség, testvériség zászlaja alatt. De ha ezek igazak is, azért én mégis azt hiszem, hogy abból az előadói székből is, de a nemzetnek igazságos közvéleménye előtt is, egy jövő ezredévnek mesgyéjét jobban tudta volna ez az országgyűlés megnyitni akkor, ha állami önállóságunknak és függetlenségünknek szerezte volna meg azon biztosítékait, (Élénk éljemés a szélsőbalon. Mosgás jobb felöl.) azon védbástyáit, a melyeknek körén belül ezen eszmék csak akkor lehettek volna igazán termékenyítők, (Úgy van! a $stélsö baloldalon.) mert ahhoz, hogy egy nemzet szabadelvű legyen, első sorban kell az, hogy szabad és független legyen. (Elénk éljenzés a szélsőbalon.) Madarász József: De egészen független legyen feltétlenül! Szalay Imre : Majd ha megszorulnak, programmjukba átveszik ezt is! (Derültség a szélsőbalon. Mozgás jobb felöl.) Elnök: Csendet kérek. (Halljuk! Halljuk!) Polónyi Géza: T. ház! Más államokban, a melyek régibb időkben megalkották az állami jogszolgáltatásnak ezen jogrendjét, vagy nagy forradalmaknak, vagy a közvéleménynek érett, megfontolt, hatalmat képviselő kitörése volt az, mely ezen eszméknek törvénybe iktatását követelte és végre is hajtotta. (Égy hang jobb felől: Nem mindig! Derültség a szélső baloldalon.) Ez alól alig van kivétel. De nálunk kivétel lesz, t. ház. Nálunk ezen törvényhozási cziklus genetikus anteczedencziái között sem forradalmaknak véres felforgatását, sem egy nemzet kitörő lelkesedésének örömrivalgását nem találjuk; hanem találunk ennek fundamentuma gyanánt egy, szerény véleményem szerint — melyben boldogult Irányi Dániel is osztozott — törvénytelenül kibocsátott rendelet által felizgatott vallásfelekezeti vitában, egy önmagában megdőlt és hatalmát féltő pártnak és kormánynak megmentése érdekében tett lépést. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon. Nagy mozgás es ellenmondás jobb felöl.) Én azonban azt hiszem, hogy a mennyire ezen sajnálatraméltó anteezedenezia ténybelileg igaz, épen annyira igaz konzequencziájában azon állásfoglalásom, hogy ily magasztos eszmét, mely nemzedékeket és államokat hódított meg és boldogított már törvényhozási úton, még az ilyen eljárás sem képes elhomályosítani. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon. Mozgás jobb felől.) Abszolúte semmi befolyással nincs reám azon politikai találkozás. (Derültség és felkiáltások jobb felöl: Önök teszik azt! Nagy zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Aliért nevetnek?) Talán azt akarják ezzel mondani, hogy én is azt teszem'? (Derültség jobb felöl.) T. képviselőtársaim ne is gondoljál-:, hogy megbántanak vele. Köszönöm. De aztán a milyen a mosdó, olyan a törülköző. (Általános, élénk derültség.) Hogy pedig melyikünk tanúihat a másiktól, azt a végén döntse el köztünk Tisza Kálmán képviselő úr. (Élénk derültség a balés szélsőbalon.) Elnök: Csendet kérek! Polónyi Géza: A kisebbségi és a különvélemény benyújtása indokából, a házszabályok kedvezménye alapján vagyok azon szerencsés helyzetben, hogy felszólaljak. Kötelességemnek tartom tiszteletteljesen bejelenteni, hogy a ki sebbségi véleményre csak röviden fogok rátérni, mert annak indokolásával Veszter Imre t. kép viselőtársam bízatott meg, a ki ebbeli feladata nak, remélem, sokkal jobban meg is fog felelni, s így én a különvélemény indokolásának csak azon részével foglalkozom, a mely az igazságügyminiszter úrnak a bizalmatlanságot indítványozza (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Hogy azonban félreértésre ne adjak alkalmat, már előre is kijelentem, hogy a bizalmatlanság, mely tisztán politikai természetű, nem szól a személynek, még kevésbbé szól a tehetségnek. (Halljuk! Halljuk!) Talán nekem legkevésbbé szükséges kontestálnom azt, hogy Magyarországon mindenki tudja, de első sorban én tudom a legjobban, hogy ha valaki alkalmas e házban, tígy már tehetségénél és jogismereténél fogva a t. igazságügyminiszter úr a legalkalmasabb személy arra, hogy egy ilyen nemes, annyi államban már bölcsen megoldott eszménél helyes és megfelelő törvényhozási intézkedéseket hozzon javaslatba. Ha ezt mégsem tette, ha bebizonyítanom sikerűi, hogy Európában egy nemzet törvényhozása előtt sem adtak be ilyen, ezen magasztos eszmét annyira kompromittáló javaslatot, (Igaz! Úgy van! bal felől. Mozgás jobb