Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-294
M 294. országos ülés 1894. febrnAr 19 én, hrtffin. mely a tiszta katholikus házasságokat és a katholikus és nem katholikus közötti vegyes házasságokat, akár eredetileg ilyenek, akár későbbi át!érés által válnak ilyenekké, a katholikus kánonjognak megfelelő szabály alá rendelve íelbonthatatlanoknak nyilvánítja. Már hogy ez az egyoldalúan szigorú szabály mennyire nem felel meg a gyakorlati élet követelményeinek, azt eléggé mutatja az a köztudomású tény, hogy Ausztriában mennyien jönnek abba a kényszerhelyzetbe, hogy alapjában megtört, de hazájuk szigorú törvényei szerint felbonthatlan házasságuk nyűgétől menekíílendők, nemcsak vallást cserélnek, hanem olyan államnak lesznek honosaivá, a melynek törvényei szerint házasságukat felbonthatják. (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) Nálunk tekintettel a különböző vallást követők számarányára s a vallási szabadságnak. az egyházak egyenjogúságának nagy kérdésében meghátrálásra nem hajlandó nemzeti közérzületre, a megoldásnak csak az a módozata lehetséges, mely a házasság jogintézményét felekezeti tekintetektől ment egységes állami tőrvények uralma alá helyezi. (Ügy van! Úgy tan!jobb felől.) Az a szabályozás, mely a katholikus házasságjog érvénybentartásával a többi hitfelekezetek házasságjogának szabályozását a katholikus házasságjog követelményeinek rendelné alá, hiú kísérlet maradna, (Úgy van! Úgy van!jobb felöl.) melynek ellenében nemcsak a jogegyenlőséget kiküzdött hitfelekezetekhez tartozók emelnék fel tiltakozó szavukat, de a melyet valláskülönbség nélkül el kell útasiianiok mindazoknak, a kik a felekezeti jogegyenlőségnek, a vallás szabad gyakorlatának nagy vívmányait eléggé méltányolni tudják. (Úgy van! Igaz! jobb felöl.) Ezeket tartotta szem előtt az igazságügyi bizottság, a midőn a házassági jogról szóló törvényjavaslatot bírálat tárgyává tette. A bizottság ágy találta, hogy a házasságjognak helyes alapokon való szabályozását tartalmazza a beterjesztett törvényjavaslat, mely a fentebb ecsetelt második korszak berekesztéséül s a független állami házasságjog korszakának megalapításául oly törvénynek megalkotását hozza javaslatba, melyben a házasság jogintézményének önálló és független szabályozását az állam veszi kezébe, melyben a házasságkötés feltételeit, érvényességi kellékeit épen úgy, mint annak felbontását felekezeti szempontok befolyásától ment egységes állami törvény uralma alá helyezi, házassági ügyekben bíráskodási joggal kizárólag az állam bíróságait luházza fel s a házasságnak, mint jogi intézménynek, állami sza bályozása mellett az állam törvényének alkalmazását is minden vonatkozásban idegen befolyástól ment állami közegek hatáskörébe utalja. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Helyesnek találja ezekből kifolyólag a bizottság, hogy a törvényjavaslat a házasságkötés kötelező polgári formájának életbeléptetését czélozza, úgy, hogy az alkotandó törvény hatály területén kötött házasság állami érvényűvel birónak csak akkor legyen tekinthető, ha az állam közege, a polgári tisztviselő előtt köttetik. (Helyeslés jobb felöl.) A házasságkötés kötelező polgári formája összhangzatos kiegészítése az állami egységes liázasságjognak és a házassági ügyekben kizárólag érvényesülő állami bíráskodásnak. A házasságkötésnek ez a módozata az, a mely teljesen és biztosan keresztülvihetővé teszi az állami intézménynek a valláserkölcsi intézménytől való függetlenítését. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) A házasságkötés kötelező polgári formája adja meg a lehetőséget ahhoz, hogy az életbe léptetendő állami anyakönyvezés súrlódások nél kül foganatosítható legyen. A házasságjog egységes szabályozásával, az állami kizárólagos bíráskodás életbeléptetésével kapcsolatban a kötelező polgári kötésnek, a szükségbeli és a fakultatív polgári házassággal szemben, a törvényjavaslat indokolásában bőven megvilágított olyan előnyei vannak, a melyeket elvitatni nem lehet. (Igaz! (Úgy van! jobb felöl.) A megkötésnek ezen módozata mellett az állam sem a házasság megkötésénél, sem a megkötött házasság anyakönyvezésénél ós az erre vonatkozó utólagos bejegyzéseknél nem veszi igénybe olyan közegek közreműködését, a kik hivatásuknak megfelelően, ebbeli eljárásuknál nem csupán s nem is főleg az állam törvényeire lennének tekintettel. (Helyeslés jobb felöl.) így, hogy csak egy példát hozzak fel, ha az egységes állami házasságjog és kizárólagos állami bíráskodás mellett az állami joghatályú egyházi kötés és a házasságkötésnek egyházi anyakönyvezése érvényben tartatik, hol van a biztosíték arra nézve, hogy a házasság felbonthatlanságának elvét valló és az egyházi bíráskodás kizárólagos jogosultságát vitató egyház lelkészei az állami bíróságok által hozott, az egyházilag megkötött házasság érvénytelenítését vagy felbontását kimondó. ítéletnek az anyakönyvbe való feljegyzését nem fogják-e épen úgy lelkiismeretükbe ütközőnek tekinteni, mint a vegyes házasságokból született gyermekek vallását kötelezően megszabó 1868. évi LIII. tcz. 12. §-ak végrehajtását? (Úgy van! Úgy van! tetszés jobb felöl.) Ha pedig a házasságnak egyházi megkötése
