Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-294
294. országos ülés 1894. február 19-én, hétfán g\ mely szerint mindazon házassági ügyek, melyek már a kötés idejében vegyesek voltak, valamint azok ig, a melyek valamelyik félnek az evangéliumi vallásról a katholikus vallásra áttérése által lettek vegyesekké, a katholikus szentszék elé tartoznak. Kapcsolatban ezzel a törvényczikkel az ugyanazon évi XXVII. törvényczikk a nem-egyesült görögök szabad vallásgyakorlatát biztosította. A'j vallás ügyében, különösen a vegyes házasságok kérdésében lS30-tó! 1844-ig a törvényhatóságoknak, ;\z országgyűlésnek termeiben megvívott éles harcznak lőn eredménye a további fokozatos fejlődést tartalmazó 1844-. évi III. törvényczikk, mely az evangélikus lelkipásztor előtt kötött vegyes házasságokat törvényesek nek nyilvánítja, a már előbb kötött ilyen házasságokat 1839. márczius 15. napjáig visszahatólag törvényeseknek jelenti ki és szabályozza a római katholikus vallásról az evangélikus vallásra áttérést. Tovább fejlesztette ezt a törvényt az 1848. évi XX. törvényczikk, mely az unitárius vallást bevett vallásnak nyilvánította, az 1844. évi •III. törvényczikk rendelkezését a görögnemegyesült vallásiiakra kiterjesztette, és a törvényesen bevett minden vallásfelekezetekre nézve különbség nélkül tökéletes egyenlőséget és viszonosságot állapított meg; míg az 1867. évi XVII. törvényczikk az ország izraelita lakosait a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jogok gyakorlatára egyenjogosítottaknak nyilvánította. A felekezetek egyenjogúságáért s vallásuk szabad gyakorlatáért folytatott küzdelemnek korszakát betetőzték az 18G8. évi XLVIH. törvényczikknek a vegyes házassági válóperekről és az ugyanazon évi Lili. törvényczikknek a törvényesen bevett vallásfelekezetek viszonosságáról szóló rendelkezései, melyek az 1848. évi HL törvényczikk 2. §-ában kimondott elvnek, a törvényesen bevett vallásfelekezetek egyenlőségének és viszonosságának gyakorlati érvényre emelését tartalmazzák. A felekezetek egyenjogúságának és viszonosságának győzelme az egyházi házasság jogrendjének feninaradását lehetetlenné tette. Általánosan ismerve, a törvényjavaslat indokolásában bőven kifejtve, az igazságügyi bizottság jelentésében röviden érintve van az a tarthatatlan helyzet, a melyet a részint tisztán fele kezeti szempontból kiinduló állami házassági jogszabályok és eljárási szabályok előidéztek, kapcsolatban azzal, hogy a házassági ügyekben egyházi és világi bíróságok paralell járnak el, és hogy házassági ügyekben mindenik házasfélre egyedül saját illetékes bíróságának saját hitelvei alapján hozott ítélete kötelező. A felekezeti házasságjogoknak ellentétes elvi álláspontja és a részletekben mozaikszerű különbözősége a házasság fontos intézményének jogi biztonságát alapjában ássa alá. A házasság intézményéhez fűződő közérdek és az a körülmény, hogy a házasság, mint jogi intézmény a, legfontosabb jogoknak képezi alapját, hangosan követeli, hogy az öntudatra ébredt jogállam feladatának magaslatára emelkedve, e jogintézmény szabályozását magához vonja, helyesebben: visszahódítsa; hogy állami és egyházi alkatelemeire szétválasztva, a középkorban összeforrt intézményt, a házasságot, mint jogintézményt az állam törvényeinek szilárd alapjára fektesse, s ez által a felekezeti jogok különféleségéből keletkező jogbizonytalanságokat és zavarokat megszüntesse. (Helyeslés a jobboldalon.) A házassági jog állami egységes szabályozása, felekezeti különbözőségekre tekintet nélkül alkotott állami házasságjog az egyedüli mód, a melylyel e téren a kívánt siker elérhető. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) A magyar nemzetnek a jogegyenlőség követelményeihez való szívós ragaszkodása, kizárja a lehetőségét annak, hogy a házasságjognak szabályozása más alapon, a felekezetek egyenjogosúltsága s vallásuk szabad gyakorlata tár gyában századok küzdelmei során fokról-fokra, lépésről-lépésre elért vívmányok visszafej íesztésével, a katholikus házasságjog uralkodó szerepének visszaállításával létesíttessék. (Élénk helyeslés jőbbfelöl.) Más á lamokban, a hol a katholikus vallást követők száma oly túlsúlyban van, hogy a más vallást követők elenyésző csekély számban vannak, a hol a katholikus vallás történelmileg fejlődött egyeduralmát nem törte meg a felekezeti egyenjogúság érvényesülése, lehető a házasság jognak olyan rendezése, mely a katholikus kánonjog döntő uralmát veszi kiindulási pontul Spanyolországban, a hol tizenhét és fél millió katholikussal szembt-n a lakosság többi részének száma alig haladja meg a harminczezeret, lehetséges a házasságjognak olyan szabályozása, mely a katholikus házasságokat, ide értve a vegyes házasságokat is, a katholikus kánonjognak, a tridenti zsinat végzeményének kötelező szabálya s a katholikus egyházi juri&zdikezió alatt hagyja meg, állami jogszabályok és állami bíráskodás alá pedig csak a nem katholikusok között kötött házasságokat helye>i. Ausztriában, a hol az 1890. évi adatok szerint 21,750.000 római és görög-katholikussal és 545.000 görögneinegyesulttel szemben a többi vallást követőknek és a felekezetuélkíílieknek összes száma 1,580.000 re rúg, fentartható legalább egyelőre az a létező jogállapot,
