Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-304

298 304. országos Blés 1894. márcsins 2-án, pénteken. telezőnek egy másik felekezet hittételeit. Előáll tehát a másik kérdés, hogy van-e az államnak joga oly törvényeket alkotni, a melyekkel a kérdést az állam szempontjából szabályozza? Felfogásom szerint kötelessége is, joga is van hozzá. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) Ezen szempontból leszek bátor elmondani mindazt, a mi engem arra vezet, hogy az állami szabályozás kérdése mellett foglaljak állást. (Halljuk! Halljuk!) Az egységes állami jog biztos alapra helyezi a házasságot, nem teszi kétessé az előbb felsorolt esetekben a házasság fennállásának elbírálását; minden házasságkötés, minden elválás az egyformán kötelező állami jog szempontjából bíráltatik meg, és ez megszünteti azon bizonytalanságot, a mely ma sok tekintetben erkölcsileg és vagyonilag káros a nemzet életére és fejlődésére; (Úgy van! Úgy van! jobb felölj egységes elbírálás alá vonja a házasságból eredő jogokat és kötelességeket, meg fogja szüntetni azon különbséget, a melyet a holttányilvánítás, vagy a vétkesség kérdésének megállapítása a családi életbe eddig bevitt; megszünteti a hitbeli könnyelműséget, és ez nevezetes momentum, mert felfogásom szerint minden oly cselekmény, mely valakit, habár kényszerítőleg is oly körülmények közé juttat, hogy érdekeit csak hitének megváltoztatásával érvényesítheti, hitbeli könynyelmtíségre vezet. Ez vallási szempont ugyan, de ép ezért kettős figyelmet érdemel, és azért kívántam erre különösen rámutatni. (Helyeslés jobb felől) Megszünteti az egységes államjog azt a különbséget, a mely ma a házasság szilárd és kevésbbé szilárd volta tekintetében fenforog, mert hiába tagadjuk, az életben úgy van, hogy bizonyos rétegei és osztályai a társadalomnak különbséget tesznek á között, Vájjon valaki a római katholikus egyház tanai szerint kötött-e házasságot, vagy az unitárius, vagy más felekezet szabályai szerint, s a szerint osztályozzák a házasság erkölcsi értékét, hogy vájjon azon házasság az egyház által előszabott kánoni törvények, vagy pedig a világi törvények szempontja alá esik-e inkább? S ez az osztályozása házassági élet mikéntiségére, erkölcsi értékére befolyással van, azt csökkenti. A vadházasságok kérdése ma oly kérdés Magyarországon, a melyhez az állam nem mer nyúlni, mert oly jogokkal és érdekekkel jönne összeütközésbe, a melyekhez politikai szempontból, de meg a családi élet szentsége miatt sem akar hozzájárulni. A jövőben, az egységes államjog életbeléptetése után nem fog az állam ez elől kitérni. Nem akarok e kérdéssel bővebben foglalkozni, mert oly körülményeket lennék kénytelen érinteni, melyek nem tartoznak a ház elé. És most eljutottam a legnevezetesebb vívmányhoz, melyeket fölfogásom szerint^ezen törvény által elérünk, és ez a nemzeti egység ügye. (Halljuk! Halljuk!) Meglehet, hogy e részben ellenmondásokkal fogok találkozni, hiszen máiigen tekintélyes helyről megtámadták ennek az állításnak valóságát. De ezen felfogás ellen nem hallottam oly érveket, a melyek álláspontom megváltoztatására bírhatnának. Meggyőződésem szerint, el fogjuk érni azt, hogy a nemzeti egység erősbödni fog az államjog életbelépte folytán. Én e kérdést nem theoretikus, tudományos alapon akarom vizsgálni, hanem az életből merített tapasztalatok szerint Ítélem meg. Oly szerencsés körülmények közt vagyok, hogy személyes tapasztalataim alapján mondhatom el azt, hogy ma a nemzeti egybeolvadás nagy eszméjének valósulása útjában egy nagy akadály van, és ez a templom. A templom, a mely daczára fenséges eszméjének és hivatásának, ma korlát az ellen, hogy Magyarországban a nemzetiségek egybeolvadhassanak. Száz meg száz község van Magyarországon, melyekben, ha nem is összeépítve, de egymás mellett közvetlen szomszédságban élnek a különböző egyházfelekezetekhez tartozó, görög-keleti szerbek, vagy görög-keleti románok és római katholikus magyar, és nem magyar ajkúak. E nemzetiségileg is különböző magyar állampolgárok közt keveredés ma nem lehetséges. Évtizedek óta, — lehet hogy más helyütt igen, — de az én vidékemen nincs példa arra, hogy e két, nyelvileg és vallás dolgában is különböző néposztály keresné a találkozási pontot, a melyben egyesülhetnek. És mi az oka ennek? Az, hogy az egyik is, a, másik is, a római katholikus épúgy, mint a görög-keleti romáih vagy szerb, csak a saját templomában akar megesküdni. (Úgy van! a jobboldalon.) De ha a kötelező polgári házasság meglesz, akkor az esketés nem csak a templomban, hanem más helyütt is megtörténhetik, és akkor nem lesz meg az idegenkedés a különböző vallásfelekezetü lakosok közt arra, hogy egymással egybekeljenek, mert a templomon kíyűl is végezhető lesz ez az aktus, és ez nem is fog rombolólag hatni abban a tekintetben, hogy az egyházi áldást is kinyerjék a házasulok. (Úgy van! jobb felől.) Az ellentétes vallási felfogások által teremtett ellentétek kiegyenlítésére azonban ez jótékonyan fog hatni. (Helyeslés jobb felől) Meglehet, hogy ez nem tudományos, nem nagy szellemi felfogás, de a mindennapi praktikus életnek valódi felfogása. Az állami jog egységesítése még több eredményt is szül; neve-