Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-304

30á országns Mis 1894. márezins 2 án, pénteken. 299 zetesen állandó békét teremt az egyház és az állam között, mert egy nevezetes momentummal kevesebb lesz arra, hogy az állam és egyház közti érintkezések kolliziókra szolgáltassanak alkalmat. Mind a kettő a maga tevékenységi körében önállóan, feltétlenül és szabadon fog intézkedni. El lesz kerülve az, hogy az egyén erkölcsi igazságérzűletére csökkentőleg hasson az a tudat, hogy Magyarországon többféle igazság létezik. Mert ma tényleg többféle igazságot megállapító hatóságnak ítélete forog fenn nagyon gyakori esetekben, a mi a társadalom nagy rétegeiben az igazságérzefre és a bíróság iránti tisztelet tudatára csökkentőleg hat. Lehetetlen lesz jövőre az, hogy egyesek családi élete, a melyről az államnak kötelessége első sorban gondoskodni, fentartassék ós minden körülmények közt biztosíttassák, önkényes akarat alapján felbontassák. Hiszen ma egy egyszerű kitérés elegendő arra, hogy a házasság bármely pillanatban felbontassék. Tehát az egységes állami jog ily körülmények közt családi élet rombolására nem vezethet. (Úgy van! jobb felöl.) Egy nevezetes szempont szokott felhozatni a kötelező polgári házasság behozatala ellen, és ez az, hogy rendesen felállítják azon tételt, hogy a kötelező polgári házasság behozatala vallástalanságot idéz elő. A most el mondandókban bátor leszek kiterjeszkedni arra, hogy az én felfogásom szerint mennyiben nem fog ez a tétel a valóságnak megfelelni, sőt e'lenkezőleg mennyiben fog erősbítőleg hatni a vallásos érzületre a kötelező polgári házasság behozatala? (Bálijuk.' Ralijuk!) Én, t. ház, mindjárt azon kezdem, hogy a vallásosság előfeltételéül a házasságot nem tartom. Nem tartom azért, mert akkor egyetlenegy fiatal ember sem lehetne vallásos; már pedig én magamról is azt tartom, hogy ahhoz, hogy vallásos legyek, nem szükséges, hogy megházasodjam, és én magamat így is vallásos katholikusnak tartom. (Derültség a baloldalon.) Az államjog egységesen szabályozza ugyan a házassági jogot, de nem foly be sem korlátozókig, sem tiltólag a hitelvi kérdésekre. Az egységes szabályozás kötelezőleg megállapít bizonyos formaságokat, előír bizonyos szabályokat a kötelező polgári házasság bejöttéhez, de nem mondja azt az állampolgárnak, hogy: »te hivő állampolgár, téged eltiltalak attól, hogy a te hited szerint is köthess házasságot*. Ha én jó hivő vagyok, de állampolgár is, akkor megtartom az állam törvényeit is, megtartom hitem törvényeit is; ha jó állampolgár vagyok, eleget teszek azon kötelezettségeknek, a melyeket állam jogi szempontból törvényeseknek ismerek el; ha jó híve vagyok egyházamnak, elmegyek egyházamhoz és felkérem, hogy házasságomat hitbelileg is erősítse meg. Hol van tehát itt az akadály? Van e itt korlát, a mely hitemben megrendíthetne, vagy meg akarna rendíteni? Az elvek, melyek itt le vannak fektetve, engem attól el nem tiltanak. Én tehát nem tudom felfogni, hogy miképen lehet azt állítani, hogy ez a vallástalanságot fogja terjeszteni, mert én ezt a törvényjavaslatban feltalálni nem tudom. (Helyeslés jobb felől.) T. ház! Az előbb említettem azt, hogy a mai állapotok megengedik, hogy egyesek önkényüleg, könnyelműen elválhassanak akkor, a mikor nekik tetszik, mert hiszen ez csak rövid iáő kérdése, elválhatik mindenki tetszése szerint, csak vallásváltoztatás kell. Hát erősíti ez a hitbeli meggyőződést; emelőieg hat ez a hitbeli meggyőződésre? Nem. Ez a kérdés az, a mely ma a nagy társadalomban a törvényjavaslat életbeléptetését sürgeti. Hiszen ha azok a férfiak, a kik bizonytalan indokokból s bizonytalan rugók alapján fellépnek a polgári házasság ellen a vallás szempontjából, felhívják a nép figyelmét arra, hogy a katholikus házasság ma felbonthatatlan, hogy nyugodjék bele a nép abba, mikor azt mondják neki, hogy a »ti felbonthatatlan házasságtok felbonthatóvá tétetik* ? A mi olyan vád, olyan lelkiismeretlen agitáczió, a melyre szavakat én nem találok, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) vagy ha találnék is, azokat itt elmondani a ház tekintélye nem engedi. (Tetszés a jobboldalon.) Miért nem moadják azon hitbeli emberek a szószéken azt, hogy : »a mai állapotok mellett a ti házasságtok épen úgy felbontható államjogilag, mint a milyen lesz később, a különbség csak az, hogy titeket most kitaszítunk hitetekből és más vallásba lökünk, a melyet nem ismertek, a mi épen olyan, mintha csak a vallástalanságba taszítanánk* ? Miért nem mondják ezt azok a hitbeli urak, s miért mondják azt, hogy ez az új intézmény igazságtalan, a vallás megrontásával belenyúl a családi életbe, és miért nem világosítják fel a népet arról, hogy a különbség csak abban fog állni, hogy megmaradhat hitében, de szerencsétlen, egész életére kiható boldogtalan házasságától megmenekülhet? És miért nem mondják el, hogy mindezt most is elérheti, de csak hitének elhagyása után ? (Tetszés jobb felől.) Akkor a szempont egészen más volna; akkor a nép, ha ilyen objektíve nyerne felvilágosítást, egészen máskép ítélne. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) Azt mondják továbbá, hogy a törvényjavaslatban megengedett felbonthatóság a család erkölcsi életének felbomlására vezet. (Halljuk! Halljuk!) Hát ez nagyon szép, nagyon nagy kérdés, de nem elég ezt csak odadobni, hanem bizonyítani is kell, már pedig tagadom, hogy 38*