Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-304

SÖ4. országos ftlés 1814. njárraws 2-án, pénteken. 297 lenni, de most e jelentés kapcsán arra kell kérnem a t. elnök urat, hogy annyira nem komoly dolgokat, mint tegnap az az egész história volt, kár a ház színe elé hozni. (Helyeslés a szélső baloldalon. Mozgás.) Az ilyen mások mulattatására szolgáló csínyek nem méltók arra, hogy a képviselőház azzal foglalkozzék. (Úgy van! a szélsőbalon. Felkiáltások jobb felöl: Ábrányi hozta a háa elé!) Elnök : T. ház ! Méltóztassék nekem most utólag megengedni, hogy ezen felszólalás után még egy jelentést tegyek. A magam részéről sem tartottam a kérdést annyira komolynak, hogy már mindjárt a tegnapi ülés végén külön jelentéstételre vállalkoztam t volna, de egyes képviselő urak, különösen Ábrányi Kornél képviselő úr és Melczer Géza képviselő úr határozottan kívánták ezt, és kijelentették, hogy a menynyiben az elnök jelentést nem tenne, maguk tesznek indítványt és javaslatot. Azt gondolom, t. ház, hogy ezen képviselő urak kívánsága folytán a kedélyek megnyugtatására való tekintettel helytelenül el nem jártam, (Általános élénk helyeslés.) Áttérünk a napirendre, t. ház. A házassági jogról szóló törvényjavaslat (írom. 513, 588) tárgyalását folytatjuk. Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Pap Géza! (Halljuk! Halljuk!) Pap Géza: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A tegnapi nap első szónoka hazafiúi fájdalomtól szomorkodó hangon emlékezett meg erről a törvényjavaslatról, a mely a folyamatban levő tanácskozás tárgyát képezi. Én az örömérzet hangján szólalok fel, és örömtől áthatott lelkesedéssel üdvözlöm azt kettős szempontból: (Halljuk! Halljuk!) először azért, hogy már mint kezdő politikusnak szerencsés alkalmam nyílik egy, hazám politikai és társadalmi eletére vonatkozólag oly nagyjelentőségű törvény alkotásában részt venni, de örömmel azért is, mert a törvényjavaslatot hazám jövőjéte, fejlődésére hasznosnak és szükségesnek találom. (Élénk helyeslés és tetszés a jobbóldalon.) A t. ház elnézését kérem, ha mint kezdő és fiatal szónok talán nem a tárgy méltóságához és fontosságához mért ismerettel és alakszerűséggel kezelném a kérdést; abban a reményben, hogy ezen elnézést a t. háztól kinyerem, szólalok fel e kérdésben és leszek bátor nézeteimet előadni. (Halljuk! Halljuk!) Én az egyes törvényjavaslatok mikéntiségének megállapításánál azon szempontból indulok ki, hogy melyek azon kérdések, a melyeket az szabályozni akar, és hogyan fog alakulni azon állapot, a mely a törvénynek életbeléptetése után várható. (Halljuk! Halljuk!) Házassági jogunk mai állapotában, az eltÉPVU. NAPLÓ. 1892 — 97. XVI. KÖTET. jegyzéstől egészen az elválás mozzanatáig, oly változékony, oly különleges és bizonytalan, hogy az a modern kor felfogásának és követelményeinek egyáltalában meg nem felel. Az oly jogállapot, t. képviselőház, az oly rendszertelen helyzet, a midőn az eljegyzéstől kezdve egész az elválásig minden pillanatban, a házasélet minden mozzanatában találkoznak, a midőn a házasság fennállása, vagy fenn nem állása bizonytalanná válik, az ily jogállapot, az én felfogásom szerint, sem a jogbiztonság, sem az erkölcsi felfogás szempontjából nem helyeselhető. Vannak ma, t, képviselőház, házasságok, melyek sok esetben megkötött házasságoknak, sok esetben meg nem kötötteknek tekintettek; vannak elválasztott házasságok, melyek elválasztottaknak és el nem választottaknak tekintetnek. Sőt, t. képviselőház, ez nemcsak az egyházfelekezeti szempont különlegessége szerint, hanem egy és ugyanazon egyház, nevezetesen a görög-keleti román egyház keretén belííl háromféle alapon oldható meg. De tovább megyek. A gyermekek törvényességének a kérdése is ma oly bizonytalau, hogy vannak házasságok, a melyekből származó gyermekek törvényeseknek is, törvényteleneknek is tekintetnek. De vannak még más fontos anyagi érdekek is, melyek például a holttányilvánítással, vagy a vétkesség megállapításának kérdésével függnek össze, a mely kérdések hasonlókép egyházi és politikai bíróságok által bíráltatván meg, különfélekép intéztetnek el: az egyházi hatóság a holttányilvánítást kimondja, a világi hatóság nem talál arra elegendő okot, a vétkességet az egyház megállapítja és a férjet bizonyos vagyonjogi kötelmek teljesítésére kötelezi, a világi bíróság ugyanazon körülmények folytán felmenti. Ezek oly kérdések, a melyeket mindenki lát, a ki a szemét be nem hunyja, és a ki minden körülmények közt objektíve fogja fel a kérdést. Hogy ezen szomorú és minden kritikán aluli állapotokon segíteni kell, arról, azt hiszem, az egész országban pártkülönbség nélkül mindenki meg van győződve. (Úgy van! Úgy van!) A kérdés az: melyek azok a módok, a melyekhez az államhatalom folyamodhatik, melyek azon eszközök, a melyekkel ezt a kérdést tisztázni lehetne? Két mód között választhatunk. Mivel az egyházjoggal szembenáll llami jog; vagy egyházjogot fogadunk el általánosan kötelező zsinórmértékül, vagy egy állami jogot, a mely minden egyház felett áll és mindenkit egyformán kötelez. Az első esetben eloállamt egy felekezeti harcz és féltékenykedés, a mi igen természetes és megmagyarázható, mert egyik felekezet sem ismerné el és fogadhatná el magára nézve köss