Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-303

808, orsxftpos Illés 1894: mArezius 1-én, estttörio'fcfm. Wl daluu békéje ez úton még nagyobb mértékben •fog ho«szú időre feldúlatni, mintsem azt a kormány eddigi politikája .'már is felidézte, s az annyira óhajtott jogbiztonság és szilárdság helyett a legnagyobb jogbizonytalanság s beláthatatlan zűrzavarok fognak bekövetkezni. (Űijy van! Úgy van! a baloldalon.) • • ' Vájjon nem állítható-e teljes joggal ily előzmények után és ily szomorú kilátások mellett, bogy a kormány e téren a kellő előkészítés, kellő előrelátás nélkül, tehát bizonyos könnyelmű eljárással lépett a törvényhozás elé? A mihez járul még azon másik körülmény is, hogy a t. kormány ezen javaslatnál, melynél mint hangsúlyoztam, ha mar egyszer előterjesztetik, nagyfontosságú annak gyors, de egyszersmind a jogrend minden igényeinek megfelelő életbeléptetése, a mi egyedül képes azon nagy hátrányokat legalább némileg ellensúlyozni, a melyeket ilyen, az egész társadalmi élet eddigi alapjait megváltoztató gyökeres átalakítások maguk után vonnak, nemcsak annak végrehajthatóságáról nem gondoskodott, annak feltételeit nem létesítette előre, hanem az egész törvényhozási akczióhoz is a nélkül fogott, hogy maga a törvényjavaslatnak keresztülvitele akár csak a törvényhozás minden tényezőjénél biztosítottnak volna tekinthető. S kérdem, vájjon helyes kormányzati politika-c olyan javaslatokkal, melyek keresztülvitele egyáltalán nincs biztosítva, sőt egyáltalán nem is valószínű, a mely helyzettel a kormány előre épúgy tisztában lehetett, mint a mennyire mindnyájan tisztában vagyunk azzal, egyrészről hosszú időre a társadalmi békét felzavarni, a felekezeti ellentéteket ezen kérdések soká szőnyegentartásával csak még inkább kiélesíteni, és másrészről a törvényhozás drága idejét, melyre sok, nagyon fontos feladat elintézése vár, hiába elfecsérel tetni. (Ügy van! a baloldalon.) Mert — legalább nézetem szerint — ebből a javaslatból ép oly kevéssé lesz törvény, mint nem lett törvény a múlt országgyűlésen benyújtott közigazgatási javaslat, vagy ha lesz, akkor ép oly papiron maradó elvi kijelentés és pusztán„elméleti megoldás lesz, a mely a kérdéseket a napirendről le nem veszi, mert azokat az életben megoldani nem fogja, sőt a jövő megoldást is az által, hogy azt hosszú időre elodázza, a zűrzavarokat pedig állandósítja, csak még inkább megnehezíteni fogja. (Igás! Ügy van! bal felöl.) De vegyük már most figyelembe a polgári házasság általánosan kötelező formájának várható erkölcsi visszahatását is. És itt ne az intelligens köröket tekintsük, hanem a nép zömét. Hogyan fog arra a felekezeti jogok köréhőt az általános kötelező polgári házasságra minden átmenet nélkül való nagy átugrás hatni, mi lesz rája erkölcsi visszahatása? Tekintsük a dolgokat úgy, a mint azok az egyszerű emberek szemei előtt jelentkeznek. Ha az az egyszerű ember azt látja, hogy az ő házassága, a melyeő az isten házában, az úrnak szolgája előtt megt kötött, még csak egyenértékűnek sem tekintetik azon polgári közeg előtt megkötött házassággal, ki talán, nem mondom, egész általában, de. sok esetben úgy tekintélyben, mint qualifikáezióban amannak esetleg messze megette áll, mert az állami törvények előtt a pusztán templomban kötött házasság nem is házaBság, hanem ágyasság, ebből származó gyermekei törvénytelenek, és csak a polgári közeg előtt megkötött házasság bir házasság jellegével, és csak az abból származó gyermekek tekintetnek törvényeseknek ; sőt ha e mellett látja, hogy ha ő előbb lelkésze előtt, a templomban kötötte meg a házasságot, mielőtt azt a polgári közeg előtt eszközölte, ez az ő lelkészére nézve büntetendő cselekményt képez, mely miatt ismétlés esetében még el is zárathatik: mikép fogja mindez előtte a házasság intézményének méltóságát emelni, mikép fog benne ekkép az erkölcsi egyensúly fentartatni ? Azt hiszem, hogy mindezekből akkép fogja levonni az ő egyszerű eszejárásával a logikai következtetést, hogy látva, hogy ezen egész életére kiható fontos aktusnál, melynél eddig az isten házában, a lelkész előtt való megjelenés kötelező volt, most ha előbb oda megy, nemcsak teljesen értéktelen és haszontalan, hanem egyenesen bűnt képez, lassanként egyáltalában feleslegesnek fogja tartani a templomba járást, meg lesz zavarva vallásos érzülete, be fog állni előbb a vallásos közönyösség, majd később a teljes vallástalanság, a mi a nép zöménél, tömegénél, melynél a vallásos nevelés és érzés tartja fenn az erkölcsi érzést és erkölcsi életet, egyenlő a teljes elerkölcstelenedéssel. Már pedig maga a javaslat általános indokolása is kiemeli, hogy a házasság szabályozásánál nemcsak jogi, de erkölcsi szempontokat is tekintetbe kell venni. ;•. A javaslat azonban, mint ebből látszik, az erkölcsi szempontoknak legkevésbbé felel meg. Pedig az államra nézve, ha magában az közönyös is lehet, hogy polgárai az államot veszélyeztető tanokat nem hirdető vallások közül melyiket követik, de maga a vallásos nevelés, & vallásos érzület fentartása épen a közerkölcsiség szempontjától épen nem lehet rá nézve közönyös. Különösen nem lehet közönyös a mai korban, a mikor egyrészt a realisztikus irányzat túlsúlyával, másrészt a kétségtelenül nehéz megélhetési viszonyokkal a szocziálisztikus tanok túlzásainak s anarchisztikus és nihilisztiküs kinövéseinek mind számosabb követői akadnak. Azért. 37*