Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-303
303. országos ölés 1894. márczius 1-én, cstttSrtSkSn. 287 azért felekezeti jog is fog egy bizonyos mérvben szerepet játszani. (Igás! Úgy van!bal felől.) A teljes jogegység tehát miként eddig, úgy ezután sem lesz meg. Elég e részben utalnom egyfelől a Horvátországgal fennálló viszonyunkra vonatkozólag a javaslatban kontemplált intézkedésekre, és másfelől az uralkodó család tagjaira kilátásba helyezett intézkedésekre, valamint a hadsereg kötelékébe tartozó honpolgárokra nézve fennálló 8 a javaslat által legalább határozottan megszüntetni nem czélzott egyes különleges rendelkezésekre. S ha ezen különbségek az anyagi jogra nézve fenmaraduak, természetesen szükségkép maguk után vonnak az alaki jog terén is bizonyos különbségeket, különösen tekintve a bíráskodást, jelesül a bírói illetőséget. Hiszen pl. a szoros Magyarországon is a pécsi püspöki szentszék a horvát jog hatálya alá eső házasságokra nézve tovább is teljes állami ér vénynyel és hatálylyal gyakorolandja a bíráskodást. S lássuk már most ezzel kapcsolatban, hogy megfelel-e a törvényjavaslat különösen a Horvátországgal való viszonylatunk tekintetében a közjogi érdekeinknek? Hát nem tehetek róla, de nekem e tekin tétben is némi kételyeim, sőt súlyos aggályaim vannak. Mert habár általában véve a nemzetközi magánjogban áll is az a tétel, hogy az ugyanazon állam különböző jogterületein érvényes különféle jogszabályoknak egymás melletti alkalmazása ugyanazon jogelvek szerint bírálandó el, mint a külföldi jog belföldön való alkalmazhatóságának kérdése : mégis e tekintetben a házasság intézményére vonatkozó jogszabályok, mint a jogi mellett egyszersmind etikai ezélzatot is magában foglalók, s így minden államban úgynevezett lex absoluta jellegével bírók, általában véve ez irányban más szempontok alá esnek, mint az egyéb magánjogi viszonyok és intézményekre vonatkozó jogszabályok. Ép ezért a nemzetközi magánjog elveinél fogva a külföldi jog a belföldön e tekintetben oly mérvíí érvényesülést nem nyerhet, mikép más magánjogi intézményeknél. Annálfogva közjogi szempontból is kétségtelen anomáliát képez egy és ugyanazon egységes állam területén belől a külfölddel szemben létező merev elkülönítést alkalmazni, s azért itt a »külföldi« jelző alkalmazása nem pusztán rosszul választott jelszó, hanem csakugyan azt jelenti, hogy Horvátország velünk szemben, legalább ez irányban, külföldként tekintetik, vagy preezizebben kifejezve, a külfölddel teljesen egyenlő jogi szempont, jogi elbírálás alá esik. Már pedig ez kétségkívül az államegységnek nagyon is veszedelmes lazítása, és így egyenes utalása a horvát túlzóknak arra, hogy törekedjenek Horvátországot Magyarországtól jogilag mentől nagyobb mértékben elkülöníteni, s a fennálló közjogi állapotot más irányban is mentől inkább bomlasztani, és bátorítás mindenesetre ez irányban mind messzebb menő konczessziók követelésére. Miféle megalkotása, tehát az a jogegységnek, midőn a törvényjavaslat, megengedem, jelentékeny lépéssel közeledik ugyan a jogegység megalkotása felé az állam területének egy részében, de az államterületnek másik részét az állami egységtől mindinkább eltávolítja, ugyanazon egységes államterületnek két része közé bomlasztó elemet és éket illeszt. És e részben nem igen lehet argumentumul felhozni azt sem, hogy Horvátország a házassági jog terén eddig is önállósággal, autonómiával bírt, mert maga a házasság jogintézménye, legalább a lakosság túlnyomó részére nézve egységes jogalapon nyugodott; ez tehát eddig a területi egységet legkevésbbé sem érintette, sőt azt szorosabbra fűzve tartotta, s így e tekintetben Horvátország kétségkívül az egész államtesttel eddig szorosabb jogi egységbe volt összefoglalva. Mert azt csak józanon senki sem állíthatja, hogy azon különbségek, melyek e tekintetben ma fennállanak, területi különbségek lennének, különböző területeket vetve különböző jog hatálya alá, mert ezek csak a területileg egymástól épen nem elválasztott egyházak különféle jogainak különbségeiben állanak. Ezeket akartam, t. ház, ezen viszonyra vonatkozólag megjegyezni, és meg akartam jegyezni különösen azért, hogy kimutassam, hogy a törvényjavaslat ezen viszonyra vonatkozó intézkedései visszahatásukban a Horvátországgal szemben fenforgó viszonyunk tekintetében közjogilag igen károsak lesznek. Én nem sérelmet keresek, t. ház, mint azt Wlassics t. képviselőtársam Polónyi Géza t. képviselőtársamnak tulajdonítá, de mindenesetre hátrányos visszahatást, és következményeket fog ez maga után vonni, a melyeket pedig lehetőleg kerülni kell. De nem kívánok most a Horvátországra nézve kontemplált intézkedések részleteire kiterjeszkedni, lesz alkalmam, miként előbb röviden a közjogi káros visszahatást kimutattam, azon viszásságokat is kimutatni, melyeket ezen intézkedések a magánjogi jogbiztonság szempontjából is maguk után vonhatnak. Hanem mielőtt beszédem folyamán tovább mennék, mégis szükségesnek tartom Wlassics Gyula t. barátomnak épen ide vonatkozó egyik állítására reflektálni, a melyet Polónyi Gréza t. képviselőtársammal szemben mondott. (Halljuk! Sálijuk! bal felöl.) Wlassics Gyula t. barátom azt mondotta, hogy: »Horvátországra vonatkozólag Polónyi
