Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-303

286 $03. orszásros ülés 1894. mArezins 1-én, csütörtökön. Meg vagyok győződve, hogy egy nézeten van velem e tekintetben a magyar nép katholikus részének túlnyomó többsége, s nem fogunk visszariadni semmi harcztól, s teljes kitartással folytatjuk a küzdelmet mindaddig, a míg csak valódi autonómiánkat ki nem küzdjük, s ebbeli törekvéseinket a teljes siker nem koronázandja. (Helyeslés a baloldalon.) A mi már most magát a javaslatot illeti, azon meggyőződésből indúiok ki, hogy az olyan törvényjavaslatnak általánosságban való elbírálásánál, a mely, mint a jelen törvényjavaslat, az egész társadalmi életre és szervezetre s így magára az államéletre is messze és mélyreható jelentőséggel bír, első sorban azt kell megvizsgálni, és az elhatározás indokait arra nézve, hogy a törvényjavaslat általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadtassék-e vagy sem, abból kell meríteni, hogy ezen törvényjavaslat megfelel-e és mennyiben mindazon czé1 oknak és feladatoknak, a melyeket egyrészt maga a kormány általános indokolásában is kifejezetten, mint megvalósítandókat tűzött ki, és a melyeknek másrészt egy ilyen törvényjavaslatnál okvetlenül szem előtt tartamok kellett volna. Magában az általános indokolásban, és az igazságügyi bizottság előttünk fekvő jelentésében ily czélokúl jelöltetnek meg: egyrészt az egységes jogrendnek a házassági jog úgy anyagi, mint alaki részében leendő megállapítása, ez által a »nemzeti egység« a »nemzeti összeforrasztás« előmozdítása, s másrészt a megzavazt felekezeti békének helyreállítása és állandó biztosítása. Mind e szempontokat részemről is készséggel elfogadom a bírálat alapjául, csakhogy nézetem szerint meg kell még toldanom annak a vizsgálatával is, hogy ezeken kivú'l mennyiben felel meg a törvényjavaslat a magánjogiak mellett a közjogi érdekeknek és követelményeknek is, és mennyiben a törvényjavaslat általános indokolásában is hangsúlyozott erkölcsi szempontoknak, különösen tekintve ennek a nép zömére várható erkölcsi visszahatását. De továbbá figyelembe kell vennem azt is, hogy akkor is, ha a törvényjavaslat elvontan tekintve önmagában úgy az általam, mint a kor Luány által jelzett összes czéloknak és szempontoknak, — a mit különben eleve sem konczedálhatok, — megfelelő volna is, vájjon nem csak annak tartalma, hanem történeti előzményei, az azt megelőző körülmények bizonyossá vagy leg alább alaposan remélhetővé teszik-e, hogy az mindezen feladatokat a fennforgó viszonyok közt is megvalósítani alkalmas és képes leszen-e? Jelesül meg vannak-e mindazon előfeltételek, melyek nemcsak a nyugodt és békés, hanem egyáltalán a jogrend igényeinek megfelelő végrehajtást és keresztülvihetőséget biztosítanák; a kellő előkészítés, a szükséges megelőző intézmények létesítésével, tehát a kellő előrelátással eszközölte-e a kormány ezen javaslat előterjesztését és indítja meg erre nézve a törvényhozási akcziót: szóval nem forog-e fenn e tekintetbe talán egy bizonyos elhirtelenkedés vagy épen könnyelmű eljárás, s nem játszik-e vagy játszott-e ezen törvényjavaslat tulajdonképeni feladatával és czéljával, valamint fontosságával semmikép össze nem egyeztethető párfcuralmi érdek is közre ?! T. ház! Midőn a törvényjavaslatot általánosságban bírálni akarom: annál inkább szükségesnek vélem felszólalásomban mindezen szempontokra kiterjeszkedni, mert — mellőzve most sa részletes tárgyalásra hagyva a törvényjavaslat tán nem egy tekintetben bírálatot igénylő kodifiikáezionális értékének mérlegelését — annak általános indokolása kétségen kivűl nemcsak igen kiváló irodaimi mű, hanem egyszersmind a törvényjavaslat álláspontját a lehető legnagyobb ügyességgel iparkodik plauzibilis színben tüntetni fel, s úgy érvei összeállításában, mint azoknak, sőt nem egyszer idézeteinek is tendencziózus kiszinezésében hasonló ügyességgel jár el. Mint pl. mikor az 1868: 53. törvésiyczikk 8. §nak idézésénél a »minden cselekményei« előtt a törvény szövegében benfoglalt »áttérése utáni« szavakat egyszerűen kihagyni jónak látja. Vegyük ezek után először is az egységes jogrend és ezzel kapcsolatban a közjog követelményeinek szempontjából bírálat alá a törvényjavaslatot. Csakugyan teljesen egységes jogrend lesz-e minden irányban és minden tekintetben a házassági jognak úgy anyagi, mint alaki részében a törvényjavaslat által létesítve ? Hát azt elismerem, hogy e felé közeledni határozottan törekszik és egyik irányban valóban közeledik is; de a teljes jogegységet, — hiába iparkodik az általános indokolás ekkép tüntetni fel a dolgot, — még ezen irányban sem valósítja meg, míg egy másik irányban, a mi épen közjogi szempontból felette nagy fontosságú s gyakorlati kihatásában igen is aggályos, attól — még a mai jogállapottal szemben is — messze eltávolodik. Mert, ha szorosan szemügyre veszszük és nem puszta jelszavak után indulunk : akkor a különbség a mostani és ezen törvényjavaslat törvényerőre emelkedése által létesítendő jogállapot között az lesz, hogy míg most a népesség nagy többségére — tehát túlnyomólag — érvényes kánonjog mellett még egyéb — bár nagy részében államilag szabályozott — felekezeti jogok is bírnak érvénynyel: addig ezután egészben véve ugyan állami jog lenne irányadó, de különböző kivételekkel, a melyek közt még