Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-303
303. országos filés 1894. m&rezius I-éu, csütörtökön. 285 viselő urak! Ne méltóztassanak beszélgetni! (Halljuk! Halljuk!) Sághy Gyula: Az előttem szólott t. képviselő úr előadására azért nem reflektálok, mert a mennyire nézeteink egymástól eltérők, meg fogja találni a választ előadásom további folyamában. Azonban, mielőtt magára a tárgyra, a szőnyegen levő törvényjavaslatra rátérnék, egy megjegyzést óhajtok tenni az igen t. miniszterelnök úrnak múltkori felszólalásában a katholikus autonómiára vonatkozó egyik nyilatkozatára. (Halljuk! Halljuk!) Az igen t. miniszterelnök úr a katholikus autonómiáról szóivá, a következő passzusban fejezte ki arra vonatkozólag nézetet: »Nem pozitív, hanem negatív irányban csak egyet jel zek, a mit minden körülmények között megóvandónak tartok, és ez az, hogy az apostoli király fejedelmi jogai sértetlenül és változatlanul fentartassauak, mivel azok nálunk az állam kiegészítő részei; továbbá, hogy az állami érdekek és a közszempontoknak minden tekintetben érvényt szerezzünk.« Az igen t. miniszterelnök úr ezen tételének második passzusával nincsen, a ki egyet nem értene, mert hiszen az állam általános főfelügyeleti jogából folyik minden felekezettel szemben, hogy az állami érdekek megóvassanak. A passzus első részére azonban kénytelen vagyok két megjegyzést tenni. Egyik az, hogy rámutassak arra az ellenmondásra, mely a t. kormány által az egyházpolitikai kérdések tekintetében elfoglalt álláspont, és ezen nyilatkozat közt van. Mert ha ezeknél a kérdéseknél abból indulnak ki, és a kötelező polgári házasságot is főleg azzal indokolják, hogy az egyház és az á'lam hatáskörét egymástól teljesen el akarják különíteni; ha egyszer, mint az igen t. közoktatásügyi miniszter úr is nem egyszer kijelentette, az államot a felekezetnélkűlb ség álláspontjára kívánják helyezni, ha az államot egészen felekezetnélkülivé akarják tenni, és ha számos nyilatkozatokban a felekezetek jogegyenlőségét hangsúlyozzák: akkor az ilyen radikális álláspont logikai szükségességgel vonja maga után azt, hogy a hatáskörök el lesznek egymástól teljesen elválasztva, az állam felekezetnélkülisége csak akkor érvényesül, a felekezeti jogegyenlőség csak akkor lesz megvalósítva, ha az állam egy felekezettel szemben sem igényel több jogot, mint a többi felekezetekkel szemben, szóval, ha az állam a felekezetek szabad mozgását mindenütt egyenlően respektálja. Szuhányi Ferencz: Majd ha a római pápa ide jön lakni! Sághy Gyulai Érezte ezt az ellenmondást jól a miniszterelnök úr is, mert hisz nem is mondta, hogy a király apostoli jogai az »általános állami jog«, az általános felségjogok folyománya lenne, mert akkor csakugyan más államokban és a többi felekezetekkel szemben sem hiányozhatnának, sőt még csak a »jog« szót sem használta, hanem azt mondta: »mivel azok nálunk az állam kiegészítő részei.« Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Az államjog kiegészítő részei! Sághy Gyula: Igen, helyesebben így kellett volna mondania. Ha már most, t. ház, mint a t. kormány teszi, a történeti fejlődést megszakítjuk s az egyházpolitikai kérdések tekin tétében a radikalizmus álláspontjára helyezke dünk, akkor ebből szükségszerűen következik ezen specziális, történeti fejlődésünkből folyó államjogok megszüntetése is, s ha e jogok természetére nézve kétféle nézet van is, melyek egyike azokat tisztán egyoldalú állami jogoknak tekinti, a másik az apostoli király különleges egyházhatalmi jogainak: úgy én e vitába most nem kívánok beleelegyedni, mert a kormány radikális álláspontjának végkonzequencziájára teljesen egyre megy, akár melyik nézet fogadtatik is el kiindulási alapúi, minthogy a kikerülhetetlen logikai következmény mindig ugyanaz marad. A. mi helyzetünk azonban, a kik nem helyezkedünk a radikalizmus álláspontjára, e tekintetben sokkal könnyebb; mert mi, kik nem óhajtjuk minden téren a teljes elkülönítést, a katholikus autonómiánál, egész következetesen kívánhatjuk az apostoli királyi jogok fentartását, csakhogy e jogok gyakorlására az eddigiektől eltérő u módozatokat követelünk. Ha tehát, a t. miniszterelnök úr a »vá!tozatlan« szót— s ez a másik megjegyzésem — úgy értelmezi, hogy a kormány az egyházjavadalmak betöltésénél oly mérvű materiális befolyást gyakorolhasson továbbra is, mely rá nézve lehetővé teszi azoknak tisztán politikai szempontokból, saját politikai érdekei szerint való betiltását; ezt máinem konczedálhatnók. Ha az állam felekezetnélkülivé akar alakulni, akkor azt, hogy egyházi szempontból, ki alkalmas valamely egyházi hivatalra, csak az illetékes autonóm testület lesz hivatva megítélni. Az ellen semmi kifogásom, hogy, mert e jog nem választható el az apostoli király személyétől, a kormánynak ezentúl is legyen bizonyos formális ingerencziája. De ha a kormány még a kandidaczionális jogot sem akarná átengedni a katholikus autonómia hivatott szerveinek: ez ellen már teljes erélylyel tiltakoznunk kell, (Helyeslés balról.) mert ily árnyék-autonómiával akkor, midőn a felekezetek egyenjogúsága vitattatik, egyáltalán meg nem elégedhetnénk. (Élénk helyeslés a baloldalon.)
