Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-293

293. országos ülés 1894. február 10-én, szombaton. m erkölcsöt és a közkormányzat minden ágában a tiszta, kifogástalan eljárást meghonosítani? De t. ház, bár nem tagadom, sőt elismerem és konstatálom, hogy a belügyminiszter úr ténykedésében több ízben, sőt mindazon kérdésekben, melyekről neki közvetlen tudomása van, tárgyilagos és igazságos eljárást tapasztaltam, vannak kérdések, melyekről a belügyminiszter úrnak tudomása nem lévén, már csak azért is kell, hogy a, Csongrád vármegye kormányzatában előforduló visszaélések, sőt, nyiltau és határozottan kimondom, bűnös cselekmények a t. ház becses tudomására hozassanak, hogy a t. háznak alkalma legyen egyszer legalább konkrét esetekből megítélni, hogy jogos-e, természetes-e, sőt kötélességszerií-e az, hogy egy képviselő a saját vármegyéjének visszaéléseit, ha azok másutt nem orvosoltatnak, itt a ház plénuma előtt igyekezzék orvosoltatni!'? De tartozom ezzel önmagamnak is, mert méltóztatik tudni, hogy Csongrádmegye kormányzata részéről a mentelmi jog felfüggesztése iránti kérések egymást érték ellenem a t. házhoz, tehát óhajtom, hogy a t. ház egypár esetből kifolyólag tudja azt, hogy mik azok a ténykedések Csongrádmegyében, a melyek részemről a közélet minden terén, úgy a sajtóban, mint a megyei közgyűléseken, sőt itt is az ostorozást egyáltalában megkövetelik. T. ház! Legközelebb Csongrádmegyének Tápé nevezetű községébei), melyet a t. belügyminiszter úr már csak azért is igen jól ismer, meri a tápéi választási visszaélések unikumot képeznek a választási visszaélések sorában, történt legközelebb újból egy olyan fajta visszaélés, mely a belügyminiszter úr tárgyilagos eljárása útján kell, hogy kellő megtorlásban részesíttessék. Nem akarom a t. ház idejét sokáig igénybe venni, röviden fogom előadni az esetet, a mint történt. Ott egy kántor hivatalos állásából elmozdíttatott, a nép ezt az embert szerette és követelte a jegyzőtői és a paptól, hogy írjanak a püspökhöz, hogy a kántor állásában legalább tavaszig megtartassák, hogy ne legyen kénytelen télvíz idején saját falujából eltávozni. A esongrádmegyei helyettes alispán, dr. Cicatricis Lajos főjegyző kiment Tápé községébe, és azt az embert csendőrfedezet alatt tehát szuronyos erőszakkal arra kényszerítette, hogy lakásából azonnal kiköltözzék, egyúttal 48 óra alatt hagyja el azt a községet, a melynek adófizető polgára, a hol egyedül van törvényes illetősége, és a melynek ráadásul községi képviselője is. {Felkiáltások a szélső balodalm: Gyalázat!) Hozzáteszem még, hogy ez a liberális, nemes, humánus eljárás egy olyan emberrel történt, a kinek a felesége egy éven át ágyban fekvő beteg volt, a ki két fogadott árva kis gyermeket tartott, s ezeknek még arra sem engedtek időt, hogy bútoraikat és egyéb apróságaikat eladják, értékesítsék; kényszerítették őket arra, hogy a községből haladéktalanul elköltözzenek. T. ház! Azt hiszem, hogy a t. belügyminiszter úr épen olyan jól tudja, mint tudnia kell a t. ház minden tagjának,.hogy lakásából még egy elmozdított hivatalnokot sem szabad minden felmondás nélkül eltávolítani, mert ha azon hivatalnokot szabad is büntetni, de családját ilyen erőszaknak kitenni — nem is hivatkozom a méltányosság és tisztesség érzésére — törvényesen nem lehet. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez az egyik megjegyzésem. A másik az, hogy nincsen olyan törvényes hatalom, a mely valakit, a tetten érést kivéve, saját községéből erőszakkal eltávolíthat, ha az illető' ott akar maradni és lakni. Az illető hivatalnokon tehát két rendbeli erőszakoskodás és hivatalos hatalommal való visszaélés történt, a melyek egyrészről a fegyelmi megtorlást, mégpedig a legszigorúbb fegyelmi megtorlást igénylik, másrészt pedig bűnfenyítő eljárás alá tartoznak. Vajay István: A főispán csinálta azt! Sima Ferencz: Én bizom a t. belügyminiszter úr tárgyilagos és igazságos eljárásában, legalább mindenesetre föltételezem. Ezek előrebocsátása után bátor vagyok a következő interpelláeziót intézni a belügyminiszter úrhoz: (Olvassa.) »Interpelláczió a belügyminiszterhez. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy az állásától elmozdított tápéi kántor Veikéi Kálmánt Cicatricis Lajos dr., Cáongrádmegye főjegyzője. mint helyettes alispán, lázítás czíme alatt folyó évi január 9-én lakásából csendőrfedezet alatt családjával együtt kiűzte és karhatalommal Tápé községéből, hol az illető községi képviselő, mint közönséges gonosztevőt haladéktalan kiköltözésre kényszerítette. Ha van ezen — akkor nagy hírlapi port vert — brutális erőszakoskodás s hivatalos hatalommal való visszaélésről tudomása, tett-e már, avagy akar-e haladéktalanul intézkedést tenni az iránt, hogy az illető hivatalnok bűnös visszaélése úgy fegyelmi, mint különösen bűnfenyítő útján is szigorúan megtoroltassék?« (Helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: Az interpelláczió közöltetni fog a belügyminiszter úrral. Következik Sima Ferencz képviselő úr második interpellácziója, ugyancsak a belügyminiszter úrhoz. Sima Ferencz: T. ház! (Egy hang: Hagyjuk máskorra!) Nem hagyhatom más alkalomra, mert ez még sürgősebb. Hiába mosolyog az állam-