Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-293
24 2e3 « országos fllés 1894. február 10-én, szombaton. titkár úr; az urak mindent megmosolyognak. Ez az eset még elszomorítóbb, még megdöbbentőbb, mint az, melyet az imént elmondtam. Egy pár szegény ember tönkretételéről van szó, a mely Csongrádmegye közigazgatási bizottságának hivatalos eljárása, az által a hozott, végzésnek fedezete mellett történt, a miből következik, hogy a miniszter úrnak a vizsgálatot nemcsak a közvetlen tettesek, hanem a közigazgatási bizottság ellen is el kell rendelni, hogy világot vethessen arra a kormányzatra, mely Csongrádmegye köz- és társadalmi életében dúl. T. ház! 18S9-ben Herédy Veron horgosi lakos eladott egy birtokot Tornay Fehér Borbálának. Ez azzal a föltétellel vette meg, hogy a mennyiben azt árvapénztári tartozás terheli, a vételárból a tartozást ő fogja fizetni, tehát a pénzt Herédy Veronnak nem adja. Átadta tehát a pénzt a községi jegyzőnek, a ki az alispán veje volt, és megbízta, hogy azt — minthogy erre állásánál fogva nemcsak hivatva, hanem kötelezve is volt — küldje be az árvapénztárba, Az illető a pénzt két évig nem küldte be. Akkor a fél panaszt tett a, megyei közigazgatási bizottságnál, és kérte, hogy a jegyző köteleztessék a pénz befizetésére, és minthogy bűnös visszaélés jelei mutatkoznak, eljárása toroltassék meg. A bizottság, noha a fél a nála levő hiteles okmányokkal bebizonyította, hogy a jegyző a pénzt felvette^ a panaszt elutasította. Itt van nálam az elutasító végzés is, a mely szerint bár a jegyző ilyen meg amolyan okokból eddig a pénzt be nem küldte, majd ezután be fogja fizetni. El méltóztatnak képzelni, hogy egy egyszerű falusi lakos, a mint megkap ily nagy végzést, a melyen nem kisebb ember, mint a közigazgatási bizotsság elnöke, a főispán van aláírva . . . (Felkiáltások a szélső baloldalon: Kicsoda?) . . . akkor Zsilinszky Mihály volt . . . és egy egész közigazgatási bizottság állítja végzésileg, hogy nem történt semmi baj, a pénz be lesz fizetve, ebben megnyugodott. Azonban a múlt nyáron az illető fél kap az árvaszéktől felhívást, hogy haladéktalanul fizesse ki a pénzt, mert ha nem fizet, árverést fognak ellene elrendelni. Az illető nem vette komolyan a dolgot, képtelenségiiL-k tartotta a kezében levő közigazgatási bizottság végzése folytán, hogy még ily eshetőségnek is nézhessen eléje. Az illetőnek birtoka f. hó 5-én elárvereztetett azon pénzért, a mely pénzre nézve a közigazgatási bizottság megnyugtatta, hogy rendben van, (Mozgás a szélső baloldalon.) hogy nincs semmi hiba. az illető fél ne panaszkodjék, hanem takarodjék a vármegye házáról alkalmatlankodásával. De még itt sincs vége a dolognak. Herédy Veron volt a tubijdonképeni adós, a ki helyett a vevőnek Tornay Fehér Borhálának kellett fizetnie, ennélfogva ennek vagyona eladatott azon pénzért, a melylyel az árvapénztárnak tartozott, s mélyet a jegyző felvett, de viszont Tornay Fehér Borbála, kinek nevére e miatt nem jött a vagyon, Herédy Veron ellen port indított, és ennek is eladták a vagyonát. Erről is van itt törvényszéki végzés. Nem tartozik ugyan a dologra, de csak emberiességi szempontból kívánom jelezni, hogy mikor én nekem elmondták az ügyet, hogy a belügyminiszter úr elé vigyem, az árverések még nem voltak megtartva. A sajtó útján az ügy a megyében híresztelve lévén, a főispán erről tudott, az alispánnak tudnia kellett, a megyei árvaszéki elnök figyelmét magam személyesen hivtam fel erre a visszaélésre és arra, hogy találjon módot, hogy ez a pár ember ettől a szerencsétlenségtől megmentessék. A vármegye vezetésének minden főtényezője F ismerte a dolgot, és azért mégis megtörtént. Én azonban nem hittem a dologban, és nem adtam be kellő időben a kérvényt a belügyminiszter úrhoz, meg akartam várni, vájjon csakugyan eladj ák-e az illetők vagyonát. Mikor értesültem a megyei ügyésztől előtte való napon, hogy másnap lesz az árverés, hogy a szegény asszony ne menjen tönkre, elküldtem egy emberemet, hogy vegye meg a birtokol az én nevemben az illetők javára, bízván abban, hogy a belügyminiszter úr igazságszeretete és tárgyilagossága nemcsak módot fog találni arra, hogy az illetők vagyonúkba visszahelyeztessenek, melyet bíínös visszaélés folytán vesztettek el, melynek takaróját maga a csongrádmegyei közigazgatási bizottság nyújtotta, hanem fegyelmi úton a kellő megtorlás alkalmaztatni fog a jegyzőtől kezdve fölfelé mindazokkal szemben, a kik ezen ténykedésnek részesei. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ezek mind hiteles okmányok, melyeket a t. belügyminiszter úrnak a ház plénuma előtt rendelkezésére bocsátok abban a hitben és meggyőződésben, hogy erélyesen, igazságosan és gyorsan fog eljárni ebben a kérdésben. Ezeknek előrebocsátása mellett a következő interpellácziót vagyok bátor a belügyminiszter úrhoz intézni: (Halljuk! HaUjttk! Olvassa.) »lnterpelláczió a belügyminiszter úrhoz! Van-e tudomása a belügyminiszter urnak arról, hogj^ Csongrádme'i,yébe bekebelezett Horgos községének lemondás útján szabadon bocsátott jegyzője,« — mert száz ily eset van, de azért nem mozdították el állásától, bár ezer fegyelmi panasz volt — »Varjassy István, Herédy Veron horgosi lakos árvatári tartozása fedezésére Tornay Fehér Borbála és Herédy Verontól 230 forint tartozást felvett a végből, hogy ezt hiva-
