Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-303
276 303. oTs**km Bíés 1RÖ4, márrzins 1-én, etätortl'lio'n. magam is tevékeny részt vettem ezen indítvány , keresztülvitelében, de ha emlékezetem nem csal, Kiss Albert t. képviselőtársam is velem együtt aláírta. Tehát akkor még ő sem volt olyan erőseil liberális, mint ma. (Derültség bal felől.) KiSS Albert: Tessék megmondani azokat is, hogy miért?! Kovács Albert: A zsinat e határozathoz képest utasította a konventet, hogy ebben az irányban törvényjavaslatot készítsen elő a legközelebbi zsinat számára. Akkor ki is küldött egy bizottságot, a mely egynéhány évig nem dolgozott semmit. (Halljuk! Halljuk!) Azután 1889 ben egy másik bizottságot küldött ki, melynek Beöthy Zsigmond elnöklete alatt tagjai voltak Filó Lajos, Szilády Áron, Kovács Albert és Szilágyi Dezső, a t. igazságynriniszter úr. (Egy hang bal felől: Akkor nem csoda, hogy nem dolgozott! Élénk derültség bal felől.) Tehát akkor még a t. igazságügyminiszter úr sem volt olyan nagyon liberális, hogj T egy ilyen reakeziónárius kiküldetést visszautasított volna. (Derültség bal felöl) Szilágyi Dezső igazságügy miniszter: De olyan volt! Semmit sem tudtam a kiküldetésről! Kovács Albert: Megengedem, hogy a t. igazságügyminiszter úr semmit sem tudott; dé azt igenis merem állítani, hogy hivatalos kötelessége volt tudni róla. Mert az igazeágügyminiszter úr akkor is, mint most. a generálkonvent rendes tagja volt, ennek ülésein jelen lenni tartozott, jegyzőkönyvét a konventnek, úgy. mint én, az igazságügyminiszter úr is évenkint hivatalból megkapta. Ezenkívül az igazságügyminiszter úr egy traktusnak kurátora, egy egyházkerület főjegyzője. Mindezen minőségei kötetelességévé tették, hogy tudjon róla. (Élénk derültség a baloldalon.) Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: De nem kötelességem azt a nézetet elfogadni! ' Kovács Albert. Nehogy félreérteni méltóztassék a t. miniszter úrnak engem. Egy szóval sem állítom, hogy de bizony tudta ; ellenkezőleg, elhiszem, hogy r nem tudta. De hát, t. ház, nekem úgy tetszik, (Halljuk! Halljuk!) hogy még a t. kormánypárt sem volt mindig olyan nagyon liberális, mint ma. Azt mondják, hogy Irányi Dániel számos éveken át, vagy húszszor beterjesztette e házban a kötelező polgári házasságra vonatkozó indítványát. Szederkényi Nándor.- A vallásszabadságról ! Kovács Albert : Tudom, a vallásszabadságról is, de ez most nincs napirenden, azonban akárhányszor előterjesztette azt, úgy a kormánypárt, mint a nemzeti párt mindig ellené szavazott. ezt tudja e házban minden ember! (Égy hang a szélsőbalon: Szilágyi Dezső is!) Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Rászavazott 1883-ban! Kovács Albert: Végül lS92-ben, midőn Irányi Dániel ismét készült határozati javaslatát beterjeszteni, hozzá ment gr. Apponyi és azt mondta neki, (Halljuk! Halljuk!) hogy ha indítványából a »kötelező« szót kitörli, azt ő is meg fogja szavazni. Irányi Dániel ezen egyezkedésnek engedett, és 1892-ben indítványát a »kötelező« szócska mellőzésével, csak általában a polgári házasságról terjesztette elö. Ezt is tudja e házban minden ember. A vidék száraára a vidéki lapokban, s főként a hirtelen felszaporodott apró szélső baloldali lapokban mindez később másként hirdettetett; de itt e házban, a hol ezt mindenki tudja, senki sem merte tagadni. És ha ezek a dolgok így történtek, akkor nem lehetett kétség az iránt, hogy miféle polgári házasság az, a melyet gr. Apponyi elfogadott, és miféle az, a melyet el nem fogadott. (Helyeslés a báloldalon.) Ezen előzmények után ez iránt nem lehetett tévedés e házban, és nem lehetett semmiféle félreértés, és kezdetben nem is volt; sőt most már megtudtuk, hogy kezdetben maga a kormány" sem értette félre gr. Apponyit. Hiszen gr. Szapáry Gyula, ámbár nagyon tartózkodóan nyilatkozott, talán a szükségesnél is nagyobb tartózkodást tanúsított nyilatkozataiban, mindazonáltal annyit mondott, hogy másfél évvel ezelőtt egy díszes társaságnak volt tagja, mely akkor akár a fakultatív, akár a szükségbeli polgári házasságot örömmel fogadta volna el. Kőrösi Sándor: Sohasem! (Halljuk! Halljuk!) KováCS Albert:. Hanem hát, t. ház, a közben az események váratlan alakulást kezdettek ölteni. Gr. Apponyi Albert népszerűsége az országban rendkívül gyorsan és hatalmasan kezdett növekedni, és ez a körülmény aggályossá kezdett válni. Ezt tehát liberális pártérdekből ellensúlyozni kellett. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) És mi egyébbel lehetett volna ezt ellensúlyozni, mint azzal, hogy a liberalizmus terén ráliczitáljanak?! (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) Ezt azonban egy ideig gr. Szapáry miatt nem lehetett megtenni. (Halljuk! Halljuk!) De közbejött egy véletlen inezidens, mely egy perez alatt lehetségesnek mutatta gr. Szapáry Gyula megbuktatását. Ekkor tehát a gr. Apponyira ráliezitálást eszközül használták gr. Szapáry megbuktatására, és ekkor lett a t. kormánypárt olyan nagyon liberálissá, a milyennek ma tisztelhetjük. (Derültség a balóldahn.) T. ház! Gr. Apponyi határozati javaslata ellen a legtöbb szónok felemlítette, hogy az
