Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-303
274 308. országos Blét 18M. máresüfns 1-én, esutfirf8tön. elemek párt- és felekezeti különbség nélküli állásfoglalását és üdvrivalgását ? Angol lordok rőfös nyilatkozataiból nem lehet érvet kovácsolni ez eszmék ellen ! Miért nem hivatkozott szívünkhöz sokkal közelebb álló nagyjainkra: Deákra, Kossuthra, Széchenyire, kiknek e részben vallott nézetei sokkal ismeretesebbek, semhogy ismételnem kellene? (Felkiáltások a szélsőbalon: Éljen Kossuth!) Mert miről van szó? Árról, hogy a modern magyar állam birtokba vegye válságos jogait, az állampolgáű élet egyik legfontosabb momentumában: a családalapítás aktusában ; arról, hogy egységes jogrendet teremtsen az egymással homlokegyenest ellenkező nyolczféle házassági jog bábeli zűrzavarában; arról, hogy a nemzetiségeket ég nemzetiségi egyházakat közelebb hozza az államépftő és államalkotó egységes judikatura terén a magyar állaineszméhez ; arról, mint azt annak idején gróf Apponyi Albert helyesen és szépen kifejtette, hogy végre valahára megszűnjünk idegen államok erkölcsi szemetjének lerakodó helye lenni. Lehetséges-e ez a szükségbeli polgári házasság útján, melyről maga IX. Pius pápa úgy nyilatkozott, hogy ez egy ocsmány törvény. De mit moudjunk mi protestánsok ily nagy horderejű kérdéssel szemben? A felekezeti elfogultság álláspontjáról biráljuk-e el a kérdést, vagy sem? Ha én, mint azt gróf Bethlen Grábor t. képviselő úr tette, a rideg felekezeti álláspontra helyezkedném, mint első sorban erdélyrészi kálvinista, nem fogadnám el a kötelező polgári házasságot, már csak azért sem, mert az a mi autonómiánknak egy százados jogát veszi el, az önálló házassági bíráskodást, és nem fogadnám el az 1868: Lili. törvényczikk módosítását sem, minthogy az, habár csak a papíron, nagy horderejű garancziáj a volt agy engébbeknek. Ámde a valláspolitikai reformok alapeszméje az állam és egyház jogkörének teljes elválasztása lévén, e konczepczió keretébe teljesen beleillik e megváltoztatás: a minden irányú kényszer teljes mellőzése, mint azt a vallás- és közoktatási miniszter úr alaposan és meggyőzően ki is fejtette. A protestáns felekezetek, hála Istennek, annyira megizmosodtak, hogy belterjes működésük s intenzív hatásuk révén nem kell félniök az összeroskadástól. Autonómiájuk és hitéletük megadja a garancziát arra, hogy tovább izmosodjanak. (Halljuk! Halljuk!) Különben is a szabad intézmények és szabad elvek soha sem lehetnek ellentétben a protestáns felekezetek érdekeivel. De minden aggályaim és kételyeim eloszlanak egy eszmével szemben, és az a magyar nemzeti állameszme, az egységes magyar állam. Jól tudom, és a történelem is számos példával bizonyítja, hogy a protestánsok mindig alá tudták rendelni különleges felekezeti érdekeiket a magyar állam érdekeinek. Elég egy közellevő példára utalni, a Thunféle pátens ellen indított mozgalomra, mely részben addig nem élvezett jogokat biztosított a protestánsoknak, de a melyek ellen a protestánsok a hazafiság szempontjából, mint a nemzetölő rendszer egyik alkotása ellen, egyhangúlag emel • ték fel tiltakozó szavukat. Én első sorban hazafinak születtem és magyar állampolgárnak, és azután kereszteltek valamely vallásfelekezet tagjának. Egyházam fejlődését, izmosodását, életerejét az egységes erős nemzeti államban látom biztosítva, és mert meg vagyok győződve, hogy a jelen javaslat az egységes nemzeti államnak egyik megingathatatlan védbástyája, azt az általános tárgyalás alapjául örömmel és lelkesedéssel elfogadom. (Helyeslés jobb felöl.) Bartók Lajos jegyző: Kovács Albert! (Zaj.) Elnök : Méltóztassanak helyüket elfoglalni. Méltóztassanak csendben lenni! Kovács Albert: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) E tiz napos vitában a szónokok semmit sem emlegettek oly gyakran, mint azt, hogy A, vagy B következetlen lett önmagához, megváltoztatta korábbi nézeteit. (Halljuk ! Halljuk! Perczel Dezső alelnök elfoglalja az elnöki széket.) Én e perczben nem akarok törődni ezzel a kérdéssel, a mennyiben azt másokról mondják. Azok a mások bizonyára elég erősek önmagokért megfelelni. De ha az egész világ megváltoztatta volna is az utolsó év alatt házasságjogi nézeteit, én egymagam bizonyosan nem. Én, t. képviselőház, e házon kívül több, mint egy negyed század óta a házassági jog professzora vagyok. Nekem a házassági jog kérdéseiben minden esztendőben nyilatkozatot kellett tennem. Kézi könyvemet is kinyomattam ezelőtt J 5 esztendővel, a mikor még képviselő sem voltam. Ennek a könyvnek a nyilatkozatai már bizonyosan nem származhattak a mai nap taktikai érdekéből. (Igaz! Úgy van!bal felől.) A t. ház kegyes engedelmével egy pár töredéket ebből a könyvből fel fogok olvasni, de csak annyit, a mennyi a kérdés lényegét megvilágítja, ellenben a tüzetes kifejtés felolvasásával a t. ház türelmét fárasztani nem fogom. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »A história tanúsága szerint nem csak a kereszténység, hanem minden időkorban minden nép köztudata vallási mozzanatot is látott a házasságban, melynél fogva azt vallási intézményeivel és fogalmaival valamiképen kapcsolatba szokta hozni.« Ismét tovább ez áll: »A két ellentétes intézmény, — tudniillik a katholikus és a polgári házasság, — között foglal helyet a protestáns házassági fogalom, mely a házasságnak mind természeti és polgári, mind vallási és erkölcsi oldalára kellő súlyt fektetni igyekszik s ennélfogva oly házassági jogot tart helyesnek