Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-303

SOS. országos ülés 1894. márezius Lén, e*Ktnrtftkftit. 275 ós a társadalomra nézve üdvösnek, a melyben a | bázasságügy egyes momentumainak intézése akként oszlik meg az egyház és az állam között, hogy a házasság fogalmának minden mozzanata kellőképen érvényesülhessen. E feladatot a protestáns népek különbözőképen próbálták megoldani, némelyek inkább a katholikus, mások inkább a polgári házasság fogalma felé hajolva; de a többségük azon legszerencsésebbnek mondható rendszerben állapodott me>í, hogy a házassági törvények alkotását állatni jognak, ellenben a házasságnak ezen törvények értelmében való megkötését és a házassági ügyekben való, tehát a népélettel való közvetlen érintkezést az egyház jogkörébe tartozónak tekintette. így biztosítva volt az állam a felől, hogy a családi élet nem esik egyoldalú dogmatikai felfogások áldozatául, a nélkül, hogy egy ellenkező egyoldalúság által maga forgatta volna fel a népnek gyöngéd vallási és erkölcsi érzelmeit, a minek kérlelhetetlen logikával ismét a család elaljasodására, kell vezetnie Hogy a protestánsoknak mi véleménye van a polgári házasságról, arról ezt írtam: »A mai magyar protestáns tudat, ha az állam behozná a polgári házasságot, bizonyos, hogy annak törvényességét elismerné; de még bizonyosabb az, hogy az egyház befolyásától merőben függetlenül kötött házasságot ha nem nevezné is ágyasságnak, mint a katholikus klérus, de tisztességes viszonynak sem tartaná.* Biztosíthatom a t. házat, hogy ma is ez a protestáns köztudat. Ismét hátrább ezt írtam: »A mennyiben az államnak még ezen kevés egyén iránt is — a kik t. i. nem köthetnek egyházi házasságot — érdeklődnie kell, s nem hajlandó eltűrni, hogy más egyházbalépés által segítsenek magukon: ez által csak a szükségből való polgári házasság behozatala volna indokolva; mert nem lehet bölcs törvény az, a mely azért, hogy az ezredik ember tágas lelkiismeretét kielégítse, a többinek komoly erkölcsi érzületét megsértk. (Igaz! Úgy van ! bal felöl.) T. képviselőház! Ez, a mit felolvastam, nekem a tudományban a tudomány eszközeivel megállapított nézetem. Szabadon választott nézetem, luert engem az én egyházam semmiféle meggyőződésem ellen való nyilatkozatra nem kötelezett soha, nem kényszerített soha. Ezt a nézetemet én a házasság természetéből, a házasság lélektanából, számos népek, számos különböző korszakok házasságjogában nyilatkozó általános törvényekből és igazságokból vontam el és állapítottam meg, és ma is ezen a nézeten vagyok. És minthogy ez a felfogásom egyúttal a nemzeti pártnak álláspontja is, nekem tehát határtalan jogom van arra, hogy ezen álláspontot elfoglaljam éi azt tehetségem szerint védelmezzem. (Élénk helyeslés a baloldalon.) De azt mondják t. ellenfeleink, vagy legalább mondatják vidéki lapjaikkal, mert itt a képviselőházban csupán csak Veszter Imre vállalkozott annak kimondására, — a mit a miniszterelnök is Ízléstelenségnek nevezett, — hogy pártunk ezen álláspontja ultramontán, klerikális, feudális és reakczionárius. T. ház, én az egyházjogtanból, melynek eddig a házassági jog is alkotó része volt, azt tanultam, hogy az általános protestáns házasságjognak, bár az különböző konkrét alakokat öltött, két lényeges és sarkalatos tétele van. Áz egyik az, hogy a házassági törvényeket alkossa az állam; a másik az, hogy a megkötést végezze az egyház. A harmadik momentumra, a házassági bíráskodás jogára nézve megoszlók a vélemények, eltérők az intézkedések. Magyarországon a házasságjognak ez a felfogása a jozefinizmusban nyert konkrét alakot és mint ilyen, már több mint száz esztendő óta a magyarországi protestánsok házassági joga, ma is élo házassági jog. Ezt a tényt, t. ház, igy ismervén, a nemzeti párt álláspontja megbírálható különböző szempontokból, lehet helyes, lehet helytelen, de csak ultramontán nem lehet, mert ha már muszáj annak valamiféle felekezeti jekőt adni, akkor az általános protestáns házassági jognak egyik alakja. A mint mondám, mi magyar protestánsok ezen házassági jogban élünk több, mint egy század óta; ebben születtünk mindnyájan, ebben alapítottunk családot. És én soha protestáns körben a legutóbbi napokig nem hallottam, hogy ez a mi házassági jogunk valami ultramontán és reakczionáris volna. (Derültség bal felöl.) Sohasem hallottam köztünk zúgolódást a miatt, hogy a házasság megkötése az egyház kezében hagyatott; sőt ellenkezőleg, meglehetősen elterjedt nézet volt közöttünk az, hogy a protestáns egyház a házassági bíráskodás jogát is vegye vissza az államtól. Hogy i házassági törvényhozás is az egyházat illetné, ilyen nézet nem volt köztünk; ezt állami jognak ismertük; a házasságkötés más két momentumára vonatkozólag megvolt az a nézet, hogy azok az egyházat illetik, és tudtuk azt, hogy a protestánsoknak a házassági bíráskodáshoz való jogát az 1791 : XXVí. tcz. és az 1868 : XLVIII. tcz. is elismerte. Erre is támaszkodva, az 1881-iki debreczeni zsinaton egy indítvány terjesztetett a zsinat elé (Bálijuk! Halljuk!) abban az irányban, hogy az egyház a házassági bíráskodás jogát vegye vissza az államtól. Ez az indítvány ott a zsinaton igen nagy többséggel, csaknem egyhangúlag fogadtatott el, tehát akkor még nem voltunk olyan nagyon liberálisok, mint ma. Én 35*