Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-303

803. országos illés 18M. márczius Lén, esütfirtSkíín. 273 a szándéka a kormánynak, hogy a két hatáskört széjjelválaszsza, legyen szabad akkor &it kérdeznem, hogy miért van az anyakönyvekről szóló törvényjavaslatban egy külön rovat felvéve, a melybe a gyermekek vallása iktattatik? A mi által nemcsak hogy ezen elv nincsen keresztülvíve, hanem ezen egész áldástalan reformkérdésnek még kiindulási pontja is fenmarad, és továbbra is fogja az üszköt képezni a felekezetek és a kormány és az egyes felekezetek között. (Úgy van! a baloldalon.) Ezen törvényjavaslatnak, nézetem szerint, vau még egy másik hibája is, és ez az, hogy az majdnem minden hitfelekezetnek vagy hit elveibe, vagy fontos anyagi érdekeibe ütközik. (Úgy van! a baloldalon.) Egy általános szabályt akar a kormány alkotni, s azon általa nos szabályt az egyes felekezeteknek adott konczessziók útján enyhíteni. Ilyen kérdésekben, a minő ez, a hol a felekezetek elvi ^ellentéte annyira különböző, a hol a nézetek annyira eltérők, és az érdekek oly ellentétesek, minden egyes felekezetnek adott konczesszió járom a többire nézve. (Helyeslés balról.) Lehetett volna, t. ház, ezt a kérdést olyképen is megoldani, hogy az egyes felekezetek megmaradtak volna jogkörükben, éí az állam csakis az összeütközési esetekben vette volna kezébe a házasság megkötésének jogát. De ebben az esetben a kormány nem felelt volna meg a jelen szabadelvűség egyik alapkövetelményének: a sablonszerűségnek, de megfelelt volna a szabadságnak, melynek alapprinczipiuma: suum euique. (Helyeslés a baloldalon.) Az én eszményképem az volna, t. ház, hogy Magyarország ment legyen mindazon intézkedésektől, melyek az állam és keresztény társadalom közötti antagonizmust a népe': szemei elé állíiják; hogy ment legyen Magyarország a felekezetek közötti egyenlőség hirdetésétől, a. mi gyakorlatilag nem áll másból, mint az egyes felekezetek jogkörének megnyirbálásából egyformán és különbség nélkül. (Úgy van! a baloldalon.) Továbbá reménységem és kívánságom az, hogy Magyarország tartsa meg a keresztény állam jellegét, és ne álljon a pozitivizmusnak alapjára, a mely a katedráról— meglehet — nagyon szépen néz ki, de a melylyel államokat és országokat évszázadokon át kormányozni nem lehet. (Igaz! Ugy van! a baloldalon) Minthogy azonban az eszmények nem igen szoktak megvalósulni, belátom én is, hogy ezen merev álláspontról le kell térni, és rá kell lépnünk a reformok siuain lós talajára, mert a kormánynak sikerült a reformok szükségletének érzését az ország lakosságának némely rétegében felkelteni, (Mozgás jobb felöl.) igaz, hogy ez is csak a leginkább Kgfvi NAPLÓ. 1892-97. XVI. KÖTET. tőle függő rétegeknél sikerűit. (Mozgás és zaj jobb felöl.) De ha, a reformok talajára rá is lépünk, mégis szemünk előtt kell tartanunk azt, hogy az egyes felekezetek jogkörének annyit biztosítsunk, a mennyit biztosítani birunk, és annyit mentsünk meg, a mennyit megmenteni tudunk, és ezt tegyük mindannyian, egyformán, ugyanazon alapprinczipiumok alapján. Ezen okok azok, a melyek miatt nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Helyeslés a baloldalon.) Gr. Esterházy Kálmán jegyző : Szász Károly ! Szász Károly: (Zaj. Halljuk!) Polónyi Gréza képviselő úr e vita kezdetén azt a megszívlelendő tanácsot aclta a vitában részt venni kívánó szónokoknak, hogy tartózkodjanak a felekezeti szempontok érvényesítésétől, a mi.úgymond, a vitát nemcsak elmérgesítené, de az objektív kritikát is lehetetlenné tenné. Hogy ő maga nem egészen követte e tanácsot, abból nem következik, hogy mások is ne kövessék. Gróf Apponyi Albert, a nemzeti párt ékesszavú vezére pedig azt mondta, — s ehhez tartotta is magát, — hogy leginkább az veszélyeztetné e vita objektivitását, ha e tisztán államjogi kérdésbe politikai és személyi motívumok vegyíttetnének bele, melyek sokkal kisebb jelentőségűek, semhogy e kérdés eldöntésénél mérvadók lehetnének. E kettős szempont vezet rövid felszólalásom keretében engem is. Nem helyezkedem egyfelől rideg felekezeti álláspontra, és nem is óhajtom másfelől e kérdést elbírálni politikai vonatkozások kíséretében. Egyet azonban el nem hallgathatok: azt tudniillik, hogy a nemzeti párt vezére, a ki évek óta sürgeti az egységes házassági jog megalkotását, mint elsőrangú követelményt, valamennyi őszinte liberális ember mély sajnálatára e követelményt oly mértékre zsugorította össze, mint a szükségbeli polgári házasság. Nem akarom ezzel hazafiságát kétségbe vonni, de bocsásson meg, ha a politikai következetlenség vádjával illetem, midőn ilyet ép ama párt éléről hirdet, mely a legutóbbi választások idején a »mér?ékelt« nevet a »nemzeti« párt nevével cserélte fel. Nem volna hajlandó a képviselő úr pártja nevét ismét »mérsékelt«-re cserélni? (Derültség jobb felöl.) Számot vetett-e azzal, hogy mai állásfoglalása egy csatasorba állítja azokkal, a kik a nemzeti géniusz ellen törnek, azon nemzeti géniusz ellen, mely a franczia forradalom lángjaiból kelve ki, hódító körútra indáit az egész világon, mely megteremtette az egységes Németországot, az egységes Olaszországot, meg az Erdély és Magyarország közti uniót. Nem hallja-e, vagy ijem hallotta-e már a nemzetiségek jajszavát,-és másfelől a liberális