Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-302

254 SOS. orsaiigos tlés 1SM. ftbriár 2S-án, SWM-II&Ä, ténik gyakran hivatkozás. Méltóztassanak megeng* dni, csak néhány sort fogok felolvasni, hogy akkor például a * Pesti Napló« hogy fogta fel a kérdést a nemzeti párt szempontjából. (Mozgás a baloldalon.) Issekutz GyőZő: Nem volt pártlap soha! (Egy hang a baloldalon: Csak egyéni nézet l Elnök csenget.) Vlsontai Soma: A pártról beszél; különben vegyék, mint a közvélemény kifejezését. Majd meglátjuk, mi van benne. 1890-ben, mikor a közoktatásügyi vita folyt s azt hiszem, a Szivák-féle indítványról volt szó, Grünwald Béla tartott egy beszédet. Ezen alkalomból tehát, mikor nem a házassági jognak revíziójáról volt szó, azon kérdésből kifolyóiag, melyet felvetett Grünwald Bébi, azt mondja a »Pesti Napló« : »Ha a kormánypárt taktikusai Szivák bevallott szándéka szerint az elkeresztelési kérdést a budget-vitánál s azon formában, a mint a minisztérium és szabadelvű párt tevék, azért vetették fel, hogy általa a mérsékelt ellenzéket maguktól elárkolják, másoktól elszigeteljék, meghasonlásba hozzák és ráfogásaikkal kompromittálják: ebben nagyszerűen csalódtak. Mert a mérsékelt ellenzék és annak vezére gr. Apponyi nem kértek politikát kölcsön a kormánypárttól soha és most sem. Áthatva egy nagyszabású nemzeti politika eszméjétől, a mérsékelt ellenzék nem apró fogásokkal dolgozik, nem kerüli a megoldásokat s nem fél a nyilt küzdelemtől és a politikai cselekedetektől, az elkeresztelési kérdésben is elvi magaslaton áll és az állam szempontját a felekezetiségnek alá nem rendeli. A mérsékelt ellenzék megszavazza Irányi Dániel javaslatát a vallásszabadság és a polgári házasság behozataláról az egyenjogúság és kölcsönösség alapján és a nemzeti állameszme szolgálatában, mely állam a partikularisztikus felekezeti törvények, dogmák és befolyások alól emanczipáltassék s a maga teendőit az egyházaktól függetlenül maga végezze«. (Helyeslés a baloldalon.) Ebben az enuncziáczióban nem foglaltatik az, hogy állami jog alapján az egyházak végezzék továbbra is a házasságkötést. De tovább azt mondja a »Pesti Napló« hogy: »Ez a liberalizmus egészen más, mint ama kormánypárti szabadelvüség, mely tizenöt esztendeig bujkált, (Igaz! a szélső baloldalon.) hogy a megoldatlan kérdéseknek egész tömegét hagyja hátra, melyek most egymás után tűnnek elő és megfertőztetik a parlamentet; nem csak a parlamentet, egész közéletünket és a társadalmat. Ilyen magában kisszerű, de mint szimptoma, nagy jelentőségű az elkeresztelések kérdése.* Azt. mondja végre: »Hogyan van tehát, hogy ily nagyfontosságú kérdést, mint a polgári házasság, épúgy, mint az elkeresztelések csekély jelentőségű ügyét az a szabadelvű párt, mely a hatalomnak osztatlan birtokában van tizenhatodik éve, e mai napig nem oldotta meg sok egyéb hasonló kérdéssel egyetemben? Most pedig ugyanazok, kik taktikai mesterkedésükkel minden kényes kérdésnek tizenöt esztendeig kitértek s minden reformot megakadályoztak, előjönnek az elkeresztelések ügyével, s csapnak maguknak nagy reklámot, hogy igazi szabadelvűeknek látszassanak, holott most is csak mesterkednek és taktikáznak ?« (Felkiáltások a baloldalon: Aláírjuk !) Melczer Géza: A Lloydot is olvassa! ViSOntai Soma: Engedelmet kérek, t. ház, ha egy czikk azt mondja, hogy az állam a maga teendőit az egyházaktól függetlenül maga végzi, hogy az állami anyakönyveket be kell hozni az egész vonalon, és azontúl semmiféle felekezeti természetű anyakönyv, sem pap nem fogja megállapítani a házasság törvényességét, vagy törvénytelenségét és ha azt mondja, hogy ezt a kérdést így kell végleg megoldani, akkor abból a czikkbol, az én nézetem és felfogásom szerint, (Felkiáltások a balodalon: Az más!) minden inkább következhetik, csak a szükségbeli polgári házasság nem. (Helyeslés a szélső baloldalon. Mozgás a baloldalon.) De, t. ház, azt, a mit gr. Apponyi Albert t. képviselő úr javasol, elfogadnom azért sem lehet, mert annak helytelensége ellenkezik jogi meggyőződésemmel; mert ha valaki az egyházzal szemben a harczot kerülni akarja, annak legkevésbbé szabad folyamodnia — igen sajnálom, hogy ez így történt — a jozefinizmus bizonyos alaptételéhez. Én azt mondom, t. ház, ha azon kérdések radikális megoldásáról van szó, a melyek itt fel vettettek, és minden oldalról megvilágíttattak, és ezért, ezekkel újból a t. házat untatni nem akarom: akkor én az osztrák törvényt, a melyet pedig mindenki perhorre^zkál, az egyházzal való viszony rendezése szempontjából a magam részéről nem tartom oly károsnak és oly veszélythozónak, mint az Apponyi Albert t. képviselő úr által elfoglalt álláspontot. Igenis, szabad azt javasolni oly államférfinak, a ki egyszersmind zászlajára írja az egyházzal szemben való legádázabb harczot is, szabad olyannak, a ki nem akar végleg leszámolni az egyházzal, hanem továbbra is a megalkuvás tárgyává akarja tenni ezen kérdéseket. De hogy a polgári házasság kisegítő módszere mellett mit tesz az az egyházra nézve: egységes állami házassági jog és egyházi házasságkötés, azt — azt hiszem — itt a házban bővebben ^kifejtenem nem szükséges. Azt József császár pátenseinek sorsa, mely sokban hasonlít ehhez, legjobban bizonyítja. Mert én elismerem azt, hogy azon