Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-302

JOf. or«fár»s tles 18«4. febrnir 38-4n, twríátt, §55 szükségből hozzácsatolt polgári házasságkötés magukra a házasulni vágyó egyénekre nézve rendbehozza a dolgot, de az egyházra nézve, a mely pro foro interno sohasem tekinthet jogának mást, mint a kánoni és egyház-jogot, gróf Apponyi Albert t. képviselő úr rendszere sem fogja helyreállítani a békét; ott épúgy fog tovább tartani a viszály, mint a hogy feumaradt az II. József császár pátensének idejében. De nem vitatom ezt a kérdést tovább, csak egyre bátorkodom a mélyen t. képviselő úr becses figyelmét felhívni, és ez röviden az, hogy akkor, midőn a II. József császár házas sági pátense körüli viszályok a legvehemensebbek voltak az országban, és épen arról volt szó, mennyiben lehet létesíteni — igaz, hogy más formában — az állami házassági jog mellett az egyházi szertartással való házasságkötést, mondom, épen a mikor azután a bécsi érsekkel oly sok viszálykodása volt József császárnak, ezen az Osterreichiseher-Staatsrath archívumában lévő könyv szerint, az úgynevezett »Greist licher Rath«-ban, mely a többi tanácsok mellett szintén véleményadója volt József császárnak, Hock szerint: »Drei Votanten der Greistliehen Hot Commission in Wien, nämlich: der Präses Freiherr von Kresel, die Hofräthe von Haan und Stefan Rautenstrauch (ein katholischer Prälat, Abt und Braunau) stimmten für die obiigatorische Civüehe«. Mert más menekülést azon sajátságos helyzetből, melyet akkor az egyházra nézve teremtettek, nem találtak. De, t. ház, mindezeken kívül azt mondják, hogy taktikai, illetőleg szoros pártszempontok is vezérlik az ellenzéket, midőn ily nagy horderejű javaslattal szemben állást foglal. T. ház! Nagyon sajnálom, de engem Polónyi Gréza képviselő úrnak, a kiről pedig tudom, hogy e pártnak híve és előharczosa, egyik másik kijelentése igazán csodálkozásra ragadott. 0 ugyanis a pártszempont kérdésein belül fölvetette azt a kérdést is: vájjon mit csinálunk mi, ha a túlsó oldalból alakúit kormány évrőlévre, vagy időről-időre mindig xíjabb és újabb szabadelvű kérdéseket vet fel? Akkor is megszavazzuk-e azokat; mi pedig tovább is itt maradunk? Vájjon mi folyton segítjük-e a kormányt, és tovább is az ellenzéken maradunk-e? Engem, a ki elveimet követem, ezen kérdések nem alterálhatnak, mert én ismerem a hatalomra jutásnak más módját is. Először is konstatálom, hogy az, a ki ezen közjogi ellenzéki programmot magáévá tette, nem is számíthat arra, hogy belső parlamenti esélyek alapján oly hamar fog a hatalomnak részese lenni. (Zajos ellenmondások a szélsőbalról.) Annak számolnia kell azzal is, hogy a belreformok kérdésében nem a saját hatalmával és nem is a saját kormányzatával valósítja meg az egyes feladatokat. (Ellenmondások a szélsőbalról.) Mert milyen a mi helyzetünk, t. ház? Mi közjogi ellenzék vagyunk; de ebből nem következik az, hogy egyes belüg}n kérdésekben esetről-esetre nézeteink ne egyezhessenek akár az adott viszonyok közt az ellenzéken lévő, akár az adott viszonyok közt a hatalomban lévő 67-es párttal. (Ellenmondások a szélsőbalon.) Mert az én felfogásom szerint ezen kérdésben nincs különbség a mérsékelt ellenzék és a másik párt között. Mindkettő a hatalmat képviselő párt. A különbség csak az, hogy az egyi-: virtualiter képviseli most a hatalmat, mert a 67-es alapon áll, a másik pedig tényleg. A mi viszonyunkra, t. ház, nem vonatkozhatik az, hogy az adott esetben feltétlenül ezen pártot kell támogatnunk; sőt ellenkezőleg, az a körülmény, a melyet tapasztaltunk, hogy más körülményekből folyólag ezen párt esetről-esetre mindig támogathatta a 67-es alapon álló pártot, nekem mindig megnyugtatta a lelkiismeretemet arra nézve, hogy adott viszonyok között, ha elveimmel megegyezik, azon pártot szintén támogathatom. Igaz, t. ház, hogy itt az intencziók különbözők. Az én intenczióm világos. De ott mindig bizonyos hátsó gondolat van. Némely elemek intencziója az, hogy először Apponyi grófot kell lejáratni, (Mozgás a szélsőbalon. Derültség bal felől.) mert mi csak az ő hulláján át juthatunk hatalomra. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Világos!) Öt kell tehát lejáratni. (Zaj a szélső baloldalon.) Az én methódusom pedig az, t. ház, hogy midőn én egy radikális közjogi elvet képviselek, a míg ezt képviselem, minden oly törvényjavaslatot, mely a nemzeti szabadságot, a társadalmi egyenlőséget, a felekezeti válaszfalak lerombolását czélozza, mely tehát a nemzetet előkészíti lelkületében, hogy a mi közjogi álláspontunkra fogékony legyen, mondom, minden ily törvényjavaslatot és törekvést támogatok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én ezt az én törekvésemet becsületesnek tartom. A másik is lehet becsűle tes, de hogy nem oly nyilt, azt méltóztatik megengedni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Különben, hogy mi az intenczió a szövetségesek szerződésénél, ezt nem én vagyok hivatva megmagyarázni, mert annak mindig a szerződéscsináló a legalkalmasabb magyarázója. Nem is kívánom tovább ezeket a dolgokat firtatni, csak egyet bátorkodom még gr. Szapáry Gyula t. képviselő úrnak beszédire megjegyezni. (Halljuk! Halljuk!) Az ezen törvényjavaslattal szemben állást foglalóknak egyik főérve ugyanis az, hogy ezen törvényjavaslat a kormány és pártja taktikájából és hatalmi érdekéből került a ház asztalára. Megvallom én is ezen törvényjavaslattal szemben, a mig az csak