Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-302

248 302. országos ülés 1894. február 28-án,.szerdán. az ilyenek azután is kulturális ég iskolai czélokra ugyanannyi adót fognak fizetni, a mennyit azelőtt egyházi czélokra fizettek. Eltekintve attól, hogy ezt non sens-nek tartom, mert hogy azért, a miért valaki az állam által megengedett felekezetnélkűlinek mondja magát, büntetést rójanak rá, az tiszta lehetetlenség. De talán nem is emeli az állam méltóságát, hogy megengedi ugyan a felekezetnélküliséget, de azért büntetést kell fizetni; (Igaz ! Ú^y van! a baloldalon.) akkor sokkal jobb a felekezetnélküliséget meg nem engedni. (Igaz! Űgyvan! a baloldalon.) Micsoda abszurdumok fognak ebből keletkezni? Egy protestáns ember, a ki eddig 20 frt egyházi adót fizetett, ha felekezetnélkűli lesz, kulturális és iskolai czélokra fog fizetni 20 frtot; ha pedig katholikus az illető, a ki felekezetnélkülivé válik, minthogy az előző évben nem fizetett semmit, nem fog fizetni semmit. Ez talán mégis csak abszurdum. De méltóztassanak csak figyelembe venni, hogy a nemzetiségi kérdésből mi lesz. (Halljuk!Halljuk!) Én jelen voltam egy bizottságban, vannak itt a t. házban többen, a kik szintén jelen voltak, midőn egy nemzetiségi agitátor azt mondta: »vigyázzanak az urak, mert a magas kormány mostani valláspolitikái programinja megengedi a felekezetnélküliséget; vigyázzanak az urak, ha a dunáninneni kerületet így osztják be, nehogy az következzék belőle, hogy a felekezetnélkííliek száma legelső sorban itt szaporodjék meg«. Ez mindenesetre oly figyelmeztetés, a mely minden körülmények közt meggondolandó. (Helyeslés bal felől) De meggondolandó az más okból is. Én örömmel ismerem be, hogy Magyarországon a szocziálisták s az úgynevezett anarkisták nem szaporodtak meg, és ezt leginkább a vallásnak lehet tulajdonítani. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Öljék ki a vallást ebből a nemzetből is, és meg fogják látni, hogy épúgy fog a dinamit és a bomba ropogni, mint a hogy ropog Franciaországban. (Igás! Úgy van! bal felöl) Áttérek most a legfőbbre, a mi bennünket, protestánsokat leginkább sért, és ez az 1868 : LIII. tcz. némely szakaszainak módosítása. (Halljuk ! Halljuk !) Ezen törvényjavaslat hosszú küzdelem után, azt mondhatom, bizonyos egyezség alapján a protestánsok liberálisan gondolkozó egy részével, jött létre. Megvoltunk békében 20 esztendeig, mindamellett, hogy annak szánk cziója nem volt, de az én nézetem szerint arra nem is volt szükség, mert azok, kik az ellen vétettek, vagy véthettek, egy felsőbb fórum alatt állottak. Ha ez a fórum tiszteletben kívánja tarthatni az alsóbbakkal, akkor nem kell annak végrehajtási szankczió, az meg tudja annak adni a szankcziót. De sajnos, mindkét oldalról megtörtént a hiba. Szívesen elismerem, hogy az elkeresztelésekben ép oly részesek a protestáns lelkészek is, bár nem tudom, hogy kik kezdték és hol. (Helyeslések.) Igaz, hogy talán oly nagy mértékben nem kereszteltek el a protestánsok. Hock János: Mert mi többen vagyunk! Szentiványi Árpád: Nem csak azért. És ha a katholikusok azon nagy vagyonok fölöslegéből juttatnak talán erre a czélra is valamit, azok a protestánsok abból a nagy vagyonból azt a valamit talán szükségből szívesen elfogadják. Ez az egész valláspolitikai programra eredetét, gyökerét az elkeresztelések kérdéséből vette, a melynek azután az volt a folytatása, hogy az igen t. vallás- és közoktatási miniszter úr — elismerem, a legjobb intenczióval — kiadott egy rendeletet, a mely rendelet ellen feltámadtak és az erősebb nem engedte meg, hogy a rendelet érvényesüljön. És most a szabadelvüség azt hozza magával, mert az erősebb ellen bírt állani, mert ellene ezt a rendeletet keresztülvinni nem lehetett, hogy most azt, a miért a rendeletet kibocsátottuk, nemcsak eltörüljük, hanem sokkal rosszabbá tegyük a helyzetet. (Élénk helyeslés a középen.) Ha eltörüljük azt,, lesz helyette ür, egy lyuk, a melybe gondolhat mindenki azt, a mit akar, r nem lesz olyan baj, mintha megváltoztatjuk. Ugy, a hogy az kontemplálva van, az nem jelent mást, mint hogy a reverzálisok szedhetése törvénybe lesz iktatva. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Hát ez, t. ház, olyan retrográd lépés, a mivel dicsekedni alig lehet. (Úgy van! Igaz! a baloldalon.) És, t. ház, ha valaki azt vitatja, hogy azt már fen tartani nem lehet, mert az általános vallásszabadsággal a kisebbségnek ily védelmet adni nem lehet, ha az ember elméletek után megy, elismerem, hogy ebben van valami, de akkor tegyék azt a felekezetet oly anyagi helyzetbe, hogy az szegénységénél fogva az erősebbnek martalékul ne dobassék. (Helyeslés a baloldalon.) De, t. ház, ezen, felfogásom szerint, lehet segíteni úgy, a mint azt vezérem és t. barátom gr. Apponyi Albert bemutatta. És itt kötelességemnek tartom, ha indiskrécziót is követek el, hogy nagy, hálás köszönetemnek adjak kifejezést vezérem iránt, a miért ezen kérdésnek ily nagy impulzust és tőkét adott. Mert ha igaz az, a mit több szónok felemlített, hogy a kötelező polgári házasságot az ő nagy beszédjének elmondása nélkül nem merték volna a ház asztalára letenni, (Ellenmondás jobb felől.) —• engedelmet kérek, többen mondták — ... Gr. Apponyi Albert: Folyton leszavazták Irányit! Szentiványi Árpád: . . . akkor talán ennek a felszólalásnak is meglesz az a követ-