Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-302
302. országos ülés 1894. február 28-án, szerdán, g^.^ tésségesen végezte. Hogy ez miért történt így, én teljességgel felfogni képes nem vagyok, és hogy ezt nem helyeselhetem, és hogy adandó szavazatomra ennek befolyása van, az bizonyos. (Helyeslés bal felöl.) T. ház! Van ugyan kifogásom ezen törvényjavaslat egyes szakaszai ellen, de azt hiszem, hogy az a részleteknél reparálható. (Halljuk! Halljuk!) Minthogy pedig én a részleteknél felszólalni nem akarok, azt hiszem, nem követek el szerénytelenséget azzal, hogyha egy pár szóval aggályaimat ecsetelem. (Halljuk! Bálijuk!) T. ház! A kötelező polgári házasságot, sa házasságnak bármely formáját kétoldalú szerződésnek tartom, mely a házasulandó felek közt köttetik, és a mely a két félnek kívánsága szerint kötendő meg. A protestánsoknak eddig is polgári házasságuk volt, a mennyiben házassági ügyeik felett ítélt a polgári bíróság és a válást engesztelhetlen gyűlölet czímén kimondta. Sajnálom, hogy ez teljesen ki van hagyva a törvényjavaslatból ; igaz, hogy helyébe behozták a hűtlenségi eseteknek bizonyíthatását. De én ezzel egyet nem értek, minthogy a házasságról senki sem tudhatja előre, hogyan fog az kiütni, mert oly probléma ez, a melyet előre megoldani nem lehet, melyben nem lehet előre tudni, hogy jóságban és békességben fognak-e élni egymással a házasfelek. Ha pedig véletlenül olyan rosszul üt az ki, hogy pokol és kárhozat a házasélet: nincsen mód, hogy elválaszthassák a feleket, kivéve azon esetei, ha hűtlenséget követnek el és az bizonyítható. Megengedem, hogy ez helyes, de hogy a közerköicsiséget nem igen növeli: az bizonyos; mert a legtisztességesebb nő, a kinek esze ágában sem volt soha, hogy hűtlenséget kövessen el, hogy a kárhozatos élettől szabaduljon, elköveti a hűtlenséget, vagy magára bizonyítja, a mi nem fog a közerkölesiségnek javára szolgálni. Ivánka Oszkár: Gareom miniszterek csinálták ! (Derültség a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek. (Halljuk ! Halljuk !) Szentiványi Árpád: Áttérek már most a polgári anyakönyvekről szóló törvényjavaslatra. Ez a törvényjavaslat a protestáns egyháznak olyan sérelmeket okoz, anyagi érdekeikbe anynyira beleütközik, hogy azt kiszámítani sem lehet. Egészen higgadtan és tárgyilagosan kivánom elmondani erre nézve nézetemet. A protestáns lelkészek — nem tudom, hogy a reformátusoknál is úgy van-e — a javaslat által, ha ez törvényerőre emelkedik, jövedelmüknek 1 /i részét, 25°/o~át el fogják veszíteni a nélkül, hogy az állam kellő kárpótlásról gondoskodnék. A protestánsok eddig is igen sok egyházi adót fizettek. Hogy egy példával éljek, a kis városban lakó protestáns mesterember, a ki egy segéddel, vagy inassal dolgozik, 20 frt egyházi adót fizet, míg a négy segéddel dolgozó katholikus mesterember vagy egy krajczár egyházi adót sem fizet, vagy pedig csekély összeget, az úgynevezett párbért fizeti. Ha már most az így elmaradt egyházi adónak negyedrészét a híveknek újabb kivetés után kell megfizetniök, ebből nagy bonyodalmak fognak származni. A lelkész és egyház közt kétoldalú szerződés áll fenn. Mikor a lelkész meg választatott, megkapja a híványt, a melyben jövedelme biztosítva van, s ha ezt a jövedelmét elveszíti, még per útján is követelheti az egyháztól, és nincsen olyan bíró, a ki azt meg ne ítélné neki. S mivel az állam nem gondoskodik annak fedezéséről, ki fogják vetni s a kivetés alapján az eddiginél sokkal nagyobb teher fog a hívekre háramolni. Hiába mondja az igazságügyminiszter úr, hogy bízik a protestánsok századok óta ismert áldozatkészségében. Annak is megvan a maga határa. Áldozatkész csak az lehet, a kinek van miből áldoznia, de nem az, a kinek a megélhetés gondjaival kell küzdenie. (Úgy van! bal felől.) Ezek majd azt fogják kérdezni magáktól: »miért tartozzam én oly felekezethez, melynél naprólnapra nagyobbak a terhek, mely iránt a kormány sem viseltetik jó akarattal, mert terheit egyre növeli ? Ha a kormány be tudott terjeszteni öt javaslatot, lett volna bátorsága arra is, hogy beterjeszsze a hatodikat s végrehajtotta volna az 1848: XX. tcz.-et!« (Úgy van! bal felöl.) Ezzel összefügg a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslat is, a mennyiben ez is sérelmes lesz a protestánsokra nézve. En azt az intézkedést, mely megengedi a fel ékezet nélküliséget, soha, semmi körülmények közt meg nem szavazom. (Helyeslés bal felől.) Madarász József: Nagy lelkiismereti szabadí-ágszeretet! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. (Halljuk! Halljuk!) Szentiványi Árpád: Én Madarász képviselő urat igen szívesen meg fogom hallgatni, s ha tetszik, reflektálni is fogok közbeszólására; de ha aztán rossz néven fogja venni, magának tulajdonítsa E torvényjavaslat még nagyobb károkat fog okozni a protestánsoknak, mint — miként kimutattam — a polgári házasságról szóló javaslat. Ha egy mesterember eddig 20 forint adót fizetett, s ha ezután, az állami anyakönyvek behozatala folytán elveszíti a lelkész jövedelme egy részét, melyet híveinek kell majd pótolniok: mi fog történni? Ha az áttérés formális nehézségei nélkül lehetséges lesz, s valaki minden kellemetlenség nélkül egyszerűen kijelentheti, hogy ő fel ékezetnél kuli: ezt igen sokan meg fogják tenni. Tndom, hogy a bizottságok igyekeztek segíteni e veszélyen, kimondva, hogy
