Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-302

302. országos ülés 18»4. február 28-án. szerdán. 243 Elnök: Az interpelláló képviseli! úr az ülés végén fogja megtenni az interpellácziót. (Helyeslés.) Bocsánatot kérek Kováts József képviselő úrtól ezért a megszakításért, de szükségesnek tartottam a t. képviselőházat tájékoztatni. (Helyeslés.) Kováts József: T. ház! A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslathoz hozzászólani nagyon nehéz, az érvek, melyek a javaslat mellet, vagy a javaslat ellen felhozhatók, annyira ki lettek már merítve itt a házban és a sajtó terén, hogy valóban csak rendkívüli nagy képzelő tehetséggel megáldott férfiú volna képes új érveket felhozni. Ha mindamellett felszólalok, teszem ezt azért, hogy ezen nagy horderejű kérdésben magamtartásät és szavazatomat indokoljam. (Halljuk 1 Halljuk!) A törvényjavaslattal általában, t. ház, megelégedve nem vagyok; kifogásaim vannak jelesen — hogy csak a legfőbbeket érintsem — a javaslatnak azon részei ellen, melyek Horvátországra, az ott élő magyar alattvalókra, a közös hadsereg tagjaira és ezzel kapcsolatosan a törvényjavaslatban felsorolt és illetőleg a véderő kötelékébe tartozó egyénekre vonatkoznak. A mi nincs benne a törvényjavaslatban, arról nem szólok, nem érintem; azokat Polónyi Géza t. képviselőtársamra hagyom ; de azt megkívánom, hogy a királyi család tagjaira, a házasfelek vagyoni viszonyaira és a gyermekek törvényességére vonatkozó javaslatok még a tárgyalás folyama alatt beterjesztessenek. A megelőző pontokra részletesebben kiterjeszkedni nem fogok; fejtegették már azt többen nagy alapossággal, én tehát ismétlésekbe bocsátkozni nem szándékozom. De, midőn ezeket így általánosságban érintem, nem mulaszthatom el, hogy elismerésemet ne nyilvánítsam Polónyi Géza t. képviselőtársam iránt azon éles előrelátásért és nagy szolgálatáért, melyet a bizottságban azáltal tett, hogy a törvényjavaslat hézagait felismerve, azokra rámutatva, alkalmat szolgáltatott az igazságügy miniszter úrnak arra, hogy a javaslat épületének hézagaiba a még szükséges tégladarabokat, habár az utolsó órában, de mégis kellő időben beilleszthesse, a mi által azt hiszem, úgy a t. házat, mint magát a t igazságügyminiszter urat is a nagyobb zavaroktól óvta meg. Teleszky István t. előadó úr a napokban azzal lepett meg bennünket, hogy a hiányokra bizonyos tekintetben utólag ő is rámutatott volna. T. ház! Én nem azért szavazok elismerést Polónyi Géza képviselőtársamnak, mintha ezen elismeréssel a t. előadó úr ellen kívánnék fordulni, csak megjegyzem, hogy én az elismerést nem annak részére szavazhatom meg, ki a módosításokat majd meg.ette volna, hanem annak részére kell azokat megszavaznom, a ki azokat tényleg megtette. Wlassics Gyula t. képviselő úr felemlítette, hogy a Horvátországra vonatkozó határozatok nem azért vétettek be utólag a javaslatba, mintha erre szükség lett volna, hanem hogy bizonyos egyének aggályai eloszlattassanak. Azt hiszem, t. ház, hogy ha ez állana, nagyobb szegénységi bizonyítványt nem állíthatott volna ki senki az igazságügyi kormány részére, mint azon állítással, hogy az igazságügyi kormány képes javaslatába felvenni oly dolgokat, a melyek nem oda tartoznak, s a melyekre szükség egyáltalán nincs. Ha én a törvényt mindezen nagy hiányai daczára a részletes tárgyalás alapjául mégis elfogadom, teszem ezt, t. ház, azon meggyőződéssel, hogy a helyzet jobb s ennek észszerű életbeléptetése által mindenesetre üdvösebb lesz a mostani zavaros, hogy ne mondjam, erkölcstelen állapotoknál. (Helyeslés a szélsőbalon.) Az egyik főszempont, t. ház, a mely engem a törvényjavaslat általánosságban elfogadásánál vezérel: hogy a házasság mindenkire egyformán kötelező és egységes lesz, hogy ennek folytán megszűnik azon zavaros és helytelen állapot, hogy a házasságokban felmerülhető és tényleg felmerülő válási eseteknél küenczféle törvény, szabály, vagy szokás legyen irányadó ; (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) hogy az egyik vallásfelekezeteknél gátló, vagy bontó akadályt képezzen az. a mit a másik vallásfelekezet csak olyan kisszerű, aprólékos dolognak tart, a mely tulajdonkép szót sem érdemel; (Helyeslés a szélsőbalon.) hogy valahára vége vettessék azon sajnos, hogy úgy mondjam, erkölcstelen állapotoknak, a melyek csaknem a többnejűségre vezetnek az által, hogy férjétől — ágy és asztaltól a kath. egyház törvényei szerint — elválasztott nő még vétkesség esetében is férje nevét viselhesse akkor is, a mikor férje például az unitárius egyház törvényei szerint egy harmadik nővel lépett törvényes házasságra. Ha mindezen okok mellett fölemlítem még, t. ház, hogy a házassági gátló akadályok talajdonkép csak a szegény emberre nézve léteznek, mert •<{ vagyonos osztály módját találja annak az úgynevezett dispenzáczió által, hoay a gátló akadály a föld színéről eltörültessék, és hogy ez — valljuk be — minden vallás-felekezetnél, kivétel nélkül, úgy van: akkor én a jelenlegi állapotok további fentartására szavazatomat pirulás nélkül nem adhatnám. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A másik főszempont, t. ház, a mely engem e törvényjavaslat általánosságban elfogadásánál vezérel, kapcsolatosan az állami anyakönyvek 31*