Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-301

238 301. országos ülés 1894 február 27-én» kedden. juk.') Látom, hogy beszédem hosszúra nyúlt és türelmüket soká vettem igénybe. (Halljuk! Halljuk!) Beszédem befejezéséül azon egyszerűséggel, a melyre egyedül képes vagyok, minden pathosz nélkül szeretnék egy körülményre utalni. (Halljuk! Halljuk!) Nem tudom, felemlítetett-e már ez a szempont, de azt tartom, kötelességünk ezt a szempontot is megvilágítani. (Halljuk!) 900 év előtt Szt.-István a kereszténység által vetette meg ezen országnak általános alapjait, igen kitűnő szemmel ítélte meg, hogy ha itt akar maradni, ez a nemzet csak ily feltételek alatt maradhat meg. Ma a javaslat ellenzői bennünket antikrisztianizmussal vádolnak ; vádolnak azzal, hogy ezen javaslattal a nép kezébe dinamitot teszünk. Ebben nemcsak ellenünk, hanem mások ellenében is nagy vád fekszik, és én e pontban azt találom, hogy a mi bölcs uralkodónk, I. Ferencz József felismerte a kereszténység legszebb fejleménye, a jogállam helyes felfogásában, hogy csak a közszabadság biztosítékai lehetnek igazi védvárai a »pax«-nak, a békés együttélésnek, a helyes fejlődés első feltételének. T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ha ezen védvár meg lesz alkotva, a lelkiismeret védvára, azt hiszem, mindig gondos kezekre lesz bízva, bárki üljön is ezekben a bársonyszékekben.* De megalkotói közül nagy örömmel csatlakozom ahhoz, a kit valaki az utolsó napokban a liberalizmus Torquemadájához hasonlított. Szívesen csatlakoztam hozzá, mint közönséges harczos, és azt mondom, hogy mi kinzó padokkal nem fogunk dolgozni. (Úgy van! jobb felől.) Én azt hiszem, hogy mindenkinek a lelkiismerete, a ki nem ezen álláspontból fogja fel a jelen kérdést, később talán a saját kinpadjává lesz, és meg fognak lelkében rendülni azok a húrok, a melyek azt mondják neki, hogy helytelenül cselekedett. (Tetszés jobbról.) A papságnak pedig azt szeretném megmondani, t. ház, hogy álljon arra az álláspontra, melyet az egyik felszólaló említett, a türelmesség álláspontjára, hisz úgy tudom, hogy a papság legnagyobb része úgyis ezt helyesli, és akkor azon 48 ki törvények szellemében jár el, a melyek körül akkor a papság áldozatkészségét tapasztaltuk, mert csak így volt lehető azon hazafias intézményeket: a papi tized eltörlését stb. megvalósítani. (Ügy van! jobb felől.) Én, t. ház, teljes nyugodt lelkiismerettel szavazom meg ezen törvényjavaslatot, (Helyeslés jobb felöl és a szélsőbalon.) és kérem az igen t. házat, méltóztassék határozati javaslatomat elfogadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a szélsőbalon.) Elnök : Méltóztatik kívánni, hogy a, határozati javaslat felolvastassék ? (Felkiáltások: Nem kell! Halljuk! Halljuk! jobb felöl) Fel fog olvastatni a határozati javaslat. (Halljuk! Halljuk!) Molnár Antal jegyző (olvassa a határozati javaslatot). Bartók Lajos jegyző: Hodossy Imre! (Halljuk! Halljuk! balról.) Hodossy Imre: T. ház! Uj intézményeket (Halljuk! Halljuk!) az államban nagy forradalom, illetőleg államcsíny útján lehet létrehozni, vagy pedig a békés fejlődés útján. (Halljuk! Halljuk!) Az első esetben nincs gond az előkészítésre, mert bevégzett tények lesznek teremtve, (Halljuk! Halljuk !) és az új intézmény életbeléptetése, ha kell erőszakkal, vagy a legnagyobb áldozatokkal is foganatosíttatik. De az 'így életbe léptetett új intézmények ritkán szoktak áldásosak lenni, ritkán számíthatnak maradandóságra. Eendesen igen nagy a visszahatás, a mely azokkal szemben keletkezik; rendesen azon áldozatok, azon hátrányok, a melyek azokkal járnak, oly túlnyomók, hogy ha van is az ily új intézményeknek áldásos oldaluk, ez elvész, elenyészik, és csakhamar a visszahatás az új intézménynek teljesen eltörli minden nyomát. Egészen más az útja és a sorsa azoknak az új intézményeknek, melyek a békés fejlődés útján jönnek létre. Azok kellőleg lesznek előkészítve, azoknál előre történik a gondoskodás, hogy az új intézménynek csak áldásos oldalai érvényesüljenek, vagy legalább az azzal járó hátrányok és terhek oly csekélyek legyenek, melyek az új intézménynek áldásos oldala mellett elenyésznek. (Igaz! Úgy van! bal felől.) T. ház ! A nálunk most behozni szándékolt új intézménynél ez utóbbi az, a mit én nélkülözök. A dolog nincs kellőleg előkészítve, nincs gondoskodás arról, hogy a megfelelő közegekre nyugodtan bízhassa a törvényhozás az új intézmény életbeléptetését, (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) nincsen gondoskodva arról, hogy oly megterhelés és oly hátrányok ne jöjjenek közbe, melyek messze paralizálhatnák az új intézmény jó oldalait. — Justh Gyula t. képviselő úr azt említette fel, igen érdekes és lendületes beszédében, hogy ha az 1848-ki alkotások megteremtői oly kishitűek lettek volna és attól tartottak volna, hogy az új intézmények majdan minő nehézségekbe fognak ütközni a végrehajtásnál, akkor ma sem élvezhetnők azok áldásos hatását, szerény nézetem szerint azonban, ezen analógia nem találó; mert igaz ugyan, hogy akkor is bevég-* zett tényeket állítottak fel nagy és fontos szervezeti kérdésekben, de az analógia csak akkor volna találó, ha akkor azt mondották volna ki, hogy azon köztisztviselők, a kik a régi rendszer mellett voltak alkalmazva, az új rendszerben alkalmazást nem nyerhetnek. Akkor valóban óriási s majdnem legyőzhetetlen akadály támad-