Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-301

801. országos öiég 1894. február 27-én, kedden. 339 hatott volna ezen* új intézmények életbeléptetésére nézve. De mivel ez akkor nem történt, ezen analógia, szerény nézetem szerint, egyáltalán nem áll, (Halijuk! Halljuk!) mert a most behozatni szándékolt új intézménynek útjában épen az áll leginkább, hogy a közegekről nincs kellőleg gondoskodva. A hány szónokát hallottam a szőnyegen lévő javaslat mellett felszólalni, a ki igyekezett kimutatni, hogy igenis vannak közegek, a melyek e törvény végrehajtására alkalmasak lesznek, mindegyikük más-más módozatokat, más szervezetet vélt maga előtt látni, (Igás! Úgy van! a baloldalon.) a tény pedig az, hogy a kormány maga is, még ma sem tudja, hogy melyek legyenek azon közegek, a melyekre ő számít. (Igaz! Úgy van! a baloldalon. Ellen mondás jobb felöl.) A kormány még ma is csak gyűjti azon adatokat, melyek alapján meghatározhatni véli, hogy melyek legyenek majdan azon közegek, melyekre e törvény végrehajtása bízható volna, a kormány sem tudhatja, mi sem tudhatjuk, hogy milyen pénzügyi áldozatokba, kerülne majdan az a végrehajtás, melyet ezekkel az ismeretlen közegekkel eszközöltetni akar. (Igás! Ügy van a baloldalon.) Egy bizonyos, (Halljuk! Halljuk!) s ez az, hogy azokkal a közegekkel, a melyekre a kormány az anyakönyvekről szóló javaslatban e törvény végrehajtását bízni akarja, azzal a költséggel, melyet ugyané javaslatban kontemplál, egyszerűen lehetetlen. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Nem fogok ezzel tovább foglalkozni, (Halljuk! Halljuk!) mert hisz ezt már több oldalról kimutatták, s mert (Halljuk! Halljuk!) nem azt kell bebizonyítani, hogy nincsenek közegek, melyek a törvény végrehajtására alkalmasak, mert nem azt kell bebizonyítani, hogy nagy költségbe, esetleg a mi budgetünk kereteit túlhaladó költségbe keríílne ez a dolog, hanem a bizonyítást (A jobboldalra mutatva.) onnan kell várnunk, (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) a honnan állíttatik, hogy van ily alkalmas szervezet, vannak alkalmas közegek, és hogy az azzal járó költség a mi budgetünk kereteibe beleilleszthető. (Ügy van! bal felől.) így, a mint ma álla dolog, azt bebizonyítottak, azt kimutatottnak nem látom s így bizonyos, hogy itt egy elő nem készített új intézménynyel van dolgunk, a melynek életbeléptetése ha megkíséreltetek, nagy visszahatást fog szülni, és oly nehézségekbe, oly terhekbe fog ütközni, a melyek a várható előnyöket messze felülhaladnák és paralizálnák nemcsak, hanem tartok tőle, hogy beláthatlanok azon bonyodalmak, melyek e téren keletkezhetnek. (Élénk helyeslés bal felől.) Ezeket sem fogom ecsetelni, t. képviselőház, nem fogom ecsetelni azéít, mert én nem akarom azokat inszinuálni, azokat mintegy provokálni ; de azt hiszem, kötelességemet teljesítettem, midőn azokra egész általánosságban utalok, mert minden gondolkozó államférfiú azon helyzetben van, hogy magának azokat elképzelheti. (Úgy van! bal felől.)Rekxa nézve, t. képviselőház, ezen aggodalmak egymagukban is elégségesek arra, hogy én az így elő nem készített törvényjavaslatot a magam részéről el nem fogadhatom, (Élénk helyeslés bal felöl.) hogy az azzal járó felelősséget magamra nem vállalhatom. Én nem akarom, hogy egy oly bevégzett tény állíttassák fel, a melynek horderejét, a melynek következményeit az imént fejtegetett okoknál fogva ma alig lehet kommenzurálni. (Helyeslés bal felöl.) De, t. képviselőház, én határozottan kijelentem, hogy az imént kifejtett tárgyi okoktól eltekintve, én a javaslatot politikai okoknál fogva sem fogadhatom el. (Halljuk! Halljuk!) Ha valaki e vita folyamán a t. képviselőházban körültekintene, ha itt meghallaná azokat a beszédeket, melyek egyes ellenzéki képviselő urak, például Veszter Imre t. barátom, Komjáthy Béla t. barátom részéről felhangoztak, az valóban azt gondolhatná, hogy mi nem az 1848-iki parlamentáris kormányrendszer alapján álló képviselőházban vagyunk Budapesten, hanem hogy mi az 1848. előtti rendi országgyűlések valamelyikén, azoknak alsó tábláján vagyunk Pozsonyban, vagy Budán. (Úgy van! bal felöl.) 1848. előtt a király a törvénynél fogva maga kormányzott. Kormányzott a király, kormányzott környezete, az udvar, még pedig kormányzott az udvari kanczellária által, a mely támaszkodott az udvari pártra. Ezekkel szemben állott az akkori oppoziczió, a mely az akkori politikai nemzetnek irányát, óhajtásait képviselte. Az akkori ellenzéknek esze ágába se juthatott, hogy az udvari kanczelláriát megbuktathassa és maga jusson kormányra, mert a király kormányzott az ő udvari kanczelláriájával és udvari pártjával, a melyre ez támaszkodott. Ily viszonyok közt az akkori ellenzék csak arra törekedhetett és törekedett is, hogy a kormány egyes esetekben rákényszerítse, hogy az ellenzéknek egyes elveit fogadja el, hogy egy. vagy más sérelmet megszüntessen, egy, vagy más intézkedést az ellenzék kívánsága szerint megtegyen, egyes törvényeket az ellenzék kívánsága szerint alkosson meg. Ezen túl nem mentek az ellenzék kívánságai és óhajtásai, de nem is mehettek, és ha ez sikerült, akkor azt az ellenzék, mint elveinek nagy diadalát hirdette és teljesen meg volt elégedve működésével. (Tetszés bal felől.) És a kormány akkor csakugyan többször meg is tette, hogy az ellenzék kívánsága szerint szűntetett meg sérelmeket, tett egyes intézkedéseket, alkotott egyes törvénye-