Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-301

232 SOl. országos ülés 18M, febrnftr 27 én, kedden. mivel bír és még a szabadkőművesek sem lesznek kivéve. (Derültség.) Ne ingassuk meg tehát saját érdekünkben a vallásosság alapját, és ne neveljünk vakmerően önmagunk Ravacholokat, Vaillantokat, Henry Emileket és hasonló, emberi alakba burkolt, vad állatokat. A házassági jog szabályozása ellen kifogásom nincs, ha azt akként alakítják át, hogy a vallás jogait nem sérti, és a hívők vallásos érzetére káros hatást nem gyakorolnak. Ennek következtében hozzájárulok gr. Apponyi Albert határozati javaslatához, hogy a szőnyegen levő tÖrvényjavas'at alapos átdolgozás végett a bizottsághoz visszaszármaztassák. A törvényjavaslatot pedig a tárgyalás alapjául el nem fogadom, hanem ellene fogok szavazni. (Hosszantartó, zajos helyeslés és éljenzés bal felől. A szónokot többen üdvözlik.) Gr. Esterházy Kálmán jegyző : Smialovszky Valér! Smialovszky Valér: T. képviselőház! Gyönge hangom lévén, igen kérem a t. képviselőházat, szíveskedjék türelemmel meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon kapóra jött, t. ház, hogy ugyanazon egy helyről, a pad másik oldaláról hallottuk azt a három beszédet: Tódor József, Hortoványi József és gr. Pongrácz Károly t. képviselőtársam beszédeit; csakugyan egymás mellé illenek, t. ház, (Úgy van ! Úgy van! a jobboldalon) és én, a ki tisztelem a meggyőződést, nem kételkedem, hogy mind a háromnak igaz meggyőződés volt az alapja, de épen azért kénytelen vagyok, t. ház, ráutalni arra a körülményre, — előrebocsátva azonban, t. ház, hogy én sem ismerek különbséget a képviselők között hitfelekezet do'gában, én csak magyar képviselőket ismerek, — (Helyeslés.) hogy e beszédek után megítélhető, miszerint azon katholikus képviselőnek, a ki katholikus is akar maradni, mily nehéz álláspontja van. Ezek az urak, — tisztelem a meggyőződésüket, — kiteszik az ilyen katholikust, a ki szabadvűnek vallja magát, az ajtó elé. Ők antikrisztiániznrussal, vallástalansággal vádolják azt a katholikust, a ki meggyőződése szerint e javaslatot jó lélekkel megszavazza. Vajay István: Hibás meggyőződésből! Smialovszky Valér: Majd felelek arra is, t. képviselőtársam. Én e vádakra kénytelen vagyok kiterjeszkedni, és épen erre kérem az igen t. ház kegyes türelmét. (Halljuk! Halljuk!) Azon lelki, vagy jobban mondva felekezeti kényszer, a mely alá helyeztettünk mindnyájan, jogosít arra, t. ház, hogy szavazatomat indokoljam azon véleményekkel szemben, a melyek ellenünk ép a katholiczizrmis s-zeurpontjából felmerültek. Vajay István: Erre kiyáiicsi vagyok! Smialovszky Valér: És, t. ház. ha azon merev álláspontra helyezkednénk, a melyre — konstatálva, hogy nemcsak katholikus részről, hanem más vallásfelekezetek részéről is — némely képviselőtársam felekezeti tekintetekből helyezkedik, akkor ennek a javaslatnak a sorsa itt e házban nézetem szerint már is annak hátrányára el volna döntve. És e tekintetben, t. ház, kérek jogezímet nem valami politikai tőkére, csak arra, hogy épen katholikus szempontból világítsam meg ezt a kérdést. (Halljuk! Halljuk!) E végből kénytelen vagyok előbb egy kis részlettel is szolgálni. Csak arról beszélek, a mit magam tapasztaltam. Az újságokból és általában a történtekből tudjuk, hogy tu'ajdonképen mindnyájan lelki kényszer alatt álltunk, és hogy az a fonal, mely az egész akczión végighúzódik, olyan központiságot, egységességet mutat, melyre okvetlenül rá kell mutatnom. Választókeiííletem különben igen t. papságának egyik mindenesetre meghatalmazott képviselője a múlt márcziusban választóközségem majdnem mindí'gyikéből a hívők által aláírt nyilatkozatokat küldött be. (Halljuk!) melyek — ezt elismerem — oly hangon voltak tartva, mint a hogy bárkinek joga van, sőt kötelessége még képviselőjével szemben is álláspontját, ha ezt lelkiismerete kívánja, érvényre juttatni. E felszólalások röviden azt tartalmazták, hogy nem szentségtörést, hanem adótörlést kívánnak, és hogy én annak idején a kötelező polgári házasság ellen adjam szavazatomat. T. ház, én ezt semmi körülmények közt nem tehetem és már akkor is tisztában voltam azzal, hogy én a kötelező polgári házasságot okvetlenül meg fogom szavazni, a mikor az napirendre kerül, mert én azt Magyarországon politikai exigencziának tartom, a mely az én meggyőződésemmel is teljesen egyezik, mert én minden ízemben szabadelvű ember vagyok. (Helyeslés a jobboldalom és a szélső baloldalon.) Januárban történt, t. ház, hogy ugyanaz a tagja az igen í. katholikus klérusnak levelet intézett hozzám, melyben felhív, hogy álláspontomat, minthogy a törvényjavaslatok már előttünk feküsznek, preczizirozzam. Én kijelentettem neki levélben, hogy a kötelező polgári házasságot megszavazom, de egyúttal, bár azt nem látom szoros kapcsolatban levőnek azon katholikus érdekekkel, melyeket itt képviselni kívánok, ezek tekintetében az igen t. kormánytól bizonyos kautélákat fogok követelni. Vajay István: Melyek azok? Smialovszky Valér: Majd rátérek arra is ! Egy leveb't hoztam ugyanattól az egyházi férfiútól, és engedje meg a t. ház, hogy ebből pár sort felolvassak. (Halljuk ! Halljuk!) Nem akarom