Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-301
301. országos ülés 1894. február 27-én, keflden. 233 az egészet felolvasni, bár igen érdekes. (Olvassa): »Végre kijelentem, hogy 2259 választó és nem választó polgár tiltakozásával, valamiét a múltkori, úgy jelen soraimmal nagyságodra, pressziót gyakorolni nem akartam.« Ez az egyik passzus. Ezután következik a második és azután befejezésül ez: (Olvassa.) »Biztos lehet róla nagyságod, hogy a szegény nép a jövő választáson a végletekig fog küzdeni, hogy jövőre az országházban a nép igaz érdekei és érzelmei tolmáesoltassanak, . . . Vajay István: Helyes! Smialovszky Valér:. . . vallása pedig bántalmazást ne szenvedjen.* Vajay István: Eddig nem úgy volt, mert a pálinka győzött! Smialovszky Valér : T. ház! Akárhogy alakuljon a jövő választás ez minden képviselőre nézve, a ki meggyőződését minden körülmények közt köteles képviselni, nézetem szerint mindenképen sérelmes, és én ezt az ország színe előtt kénytelen vagyok kijelenteni. (Egy hang a szélső baloldalon: Pedig ez helyes ! Egy hang jobb felöl: Nem helyes!) Ily körülmények közt azt hiszem, hogy az ember jogosítva van, és a képviselő köteles is a számadást megtenni papságával. Vajay István: A néppel is! Smialovszky Valér: Igen a néppel is, tudniillik a nép jogos érdekeivel. Egy második passzust vagyok bátor itt felemlíteni. (Olvassa.) »Azonban mi legyen sérelmes a katholikus vallásra, mi nem: az, gondolom, nem a mélyen t. kormánytól függ, vagy egyes szabadelvű katholikusoktól, hanem az az egyház főpászíoraihoz, a magyar episzkopatuszhoz tartozik.« Vajay István: Ez a hit tanítása! Tessék megtanulni ! Smialovszky Valér: Ez katholikus szempontból tökéletesen helyes, és én igazat adok ebben a t. képviselő úrnak, de ép azért kérdem, miért foglalkozott az a]papság három évvel előbb e kérdéssel? Miért küldött nekünk laikusok aláírásával nyilatkozatokat és felszólításokat, még mielőtt az episzkopatusz e tekintetben nyilatkozott volna ? (Helyeslés jobb felöl.) Vajay István: Mert tanultak theologiát! Smialovszky Valér: Én elismerem a népre való hivatkozást és ennek jogosultságát nem akarom tagadásba venni, de ezeket a kérdéseket jogosítva vagyok itt feltenni, hogy miért tartottak népgyűléseket? Miért kellett a laikus elemet egy nagy gyűlésre összehívni? Vajay István: Hogy a hitet megvédjék! Smialovszky Valér: Bocsánatot kérek, ha így áll a dolog, azt hiszem, nekünk katholikusoknak ezt a kérdést itt tisztába kell hozKÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XVI. KÖTET. nunk és ha eddig nem találkozott, a ki részletesen foglalkozott volna ezzel a kérdéssel, bármily csekély legyen is személyem, kénytelen vagyok ezzel a kérdéssel annyira, a mennyire ezt tudom, foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) A laikus elemet nem lehet bizonyos dolgok látásától eltiltani; az teljes lehetetlenség és elég szomorú reánk, katholikusokra nézve, a kikről épen azok — nem akarom azt a kifejezést használni, a melyet szeretnék — így írnak és beszélnek : (Olvassa) »A polgári házasság dogmába ütközik és a ki ezt nem hiszi, megszűnt a katholikus egyház tagja lenni.« Vajay István: Úgy van! Smialovszky Valér: T. ház! Minekünk katholikusoknak igen rosszul esik, hogy mindenféle gyanúsításokkal szemben nem léphetünk a küzdtérre. Ott van az a nagy gyanúsítás, hogy világhatalmi aspirácziók megfontolással közénk dobott üszke lobbantotta fel azt a gonosz tüzet, a mi nézetem és legjobb meggyőződésem szerint tulajdonképen egyáltalán nem volt helyén, és ha már igen, nem ágy, hogy ilyen messzire menjen. Megengedem, ha ezek a javaslatok keresztűlmennek, t. ház, hogy ez a reakczió használt ennek az ügynek, ámbár ránk nézve, t. ház, kik katholikusok vagyunk, mindenesetre egy oly belső küzdelmet idézett elő, mely nagyon rosszul esett Mi eltévedt gyermekeknek, kidobott gyermekeknek vagyunk kijelentve; ezt én nem tűrhetem el, t, ház, én továbbra is katkoíikus akarok maradni. Vajay István: Tessék reklamálni! (Derültség. Zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk !) Smialovszky Valér: T. ház! Én a kérdést úgy fogom fel, hogy ránk nézve, mint képviselőkre nézve, okvetlenül minden szempontot latba kell vetni, én azt mondom, még a dogmatikus téren is lelkiismeretemet meg kell nyugtatnom ; de ezért nagyon természetes, hogy ha egyszer az ország exigeneziái azt követelik, vagy azon álláspontra állok, hogy határozottan ellenezni fogom a javaslatot, vagy pedig — én legalább — arra a térre lépek, a melyre léptem, mert mint szabadelvű másként nem tehettem. Én a dolgot úgy fogom fel, t. ház. hogy képzelek egy törvényt, a mely a felbonthatatlanságot, mint jogi elvet magában foglalná; de mi fog akkor következni, t. ház ? Hisz akkor még tűrhetetlenebb lesz az állapot; mert igen helyes példát hozott fel — de számunkra — Hortoványi képviselőtársunk és épen azon esetből látjuk legjobban, hogy /; a mai helyzet milyen visszásságokat hoz létre. 0 egy katholikus nőt említett fel, a ki kénytelen volt házasságot kötni gyermeke érdekében, de hazugságot mondott so
