Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-301

801. országos ülés 18M. február 27-én, kedden. 231 vagyok, és mindazon javaslatokat, melyeket em­lítettem, ha máskép terjesztettek volna elő, haj­landó lettem volna elfogadni. Elfogadom a zsi­dók reczepczióját, de azt nem, hogy a keresz tény a zsidó vallásra áttérhessen. (Mozgás. Derültség a jobboldalon.) Nem követelem a zsidótól, hogy keresztény legyen, (Halljuk! Halljuk!) miattam maradhat zsidó, én tisztelni és becsülni fogom őt épúgy, mintha keresz­tény lenne, ha tiszteletre és becsülésre méltó, de ne követeljék tőlem és választóimtól azt, hogy magunknak most jogot vindikáljunk, hogy zsidókká lehessünk. (Élénk derültség.) Bessenyey Ferencz: Generális szabad­elvüség! (Zaj. Halljuk!) Gr. Pongrácz Károly: A vallás szabad gyakorlatára irányuló törvényjavaslatot szintén elfogadom, ha abból a felekezetnélkííliség el­marad. Gr. Károlyi Gábor: A mormont azt el­fogadod, így-e?! (Élénk felkiáltások a baloldalon: Rendre! Rendre! Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Károlyi Gábor: Maguk is mindig lármáznak! (Zaj. Felkiáltásoka baloldalon: Rendre! Rendre!) Elnök: Méltóztassanak csendben lenni! Kun Miklós: Tessék engem rendreutasí­tani, én hallgatok! (Zaj.) Gr. Károlyi Gábor: Senki sem kapott több rendreutasítást, mint én! (Nagy zaj a bal oldalon.) Elnök : Csendet kérek! Kérem a képviselő urat, folytassa beszédét. Gr. Pongrácz Károly: A házassági jog szabályozására irányuló javaslatot is elfogadom, ha az akkép lesz szerkesztve, hogy a vallásos érzületek abban sértve nem lesznek. T. ház! A kormánypárt sajtója és a kor­mánynyal most együttjáró ellenzéki lapok egy része minket, kik meggyőződésünket kö­vetve, a szabadeívíípártból kiléptünk, klerikáli­soknak, ultramontánoknak, reakezionáriusoknak, gr. Csáky Kálmán t. barátomat és engem, mert véktlentíl magasabb katonai rangot is viselünk, még undok »schwarzgelbek«-nek is neveztek. (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) En a római pápát, mint egyházam fejét, tisztelem, befolyásának jogosultságát egyházam ügyeire elismerem, de minden igazolatlan be­folyást hazánk sorsára, jöjjön az Rómából, vagy Turinból, elfogadni nem fogom. (Élénk helyeslés a baloldalon. Égy hang bal felöl: Tisza Kálmán elfogadta! Zaj.) Ha azon aposztrofálás alatt »schwarzgelb«, a felséges koronás királyunkhoz való hűséges ra­gaszkodást értik, akkor igenis schwarzgelb va­gyok tetőtől talpig és maradok, míg élek és gon ülöm, maradunk mindnyájan. (Élénk he­lyeslés a baloldalon.) JÍAlenben, ha más, hazaelle­nes fondorkodások iránti hajlamokat akarnak az által kifejezni, ezt mint aljas rágalmat, vissza kell utasítanom. (Élénk helyeslés bal felöl.) A mi pedig azt illeti, hogy reakczionárius vagyok, arra válaszom a következő: (Halljuk! Halljuk!) Nem szakadtam ide sem Lembergből, sem Tarnovból nyúlbőrrel, vagy pinklivel a há­tamon. (Zajos derültség bal felöl.) Az én nemzet­ségem 800 éven át ontott vért és áldozott é'e­tet azért a rögért, a melyen élek. Alig van csatatér, a hol családom egyik, vagy másik tag­jának csontjai ne porladoznának, kell tehát, t. ház, hogy hazámat szeressem, kell, hogy Magyarország érdekét szívemen hordjam és épen azért, mivel azt lelkem egész hevével szererem, nem lehetek oly könnyelmű, hogy meg nem fontolt experimentácziókhoz, a melyek hazámat a legnagyobb veszélybe sodorhatják, hozzájárul­jak. (Élénk helyeslések bal felöl és a középen.) A társadalom alapját és talpkövét a vallá­sosság képezi. A népek szívében a vallásosság és a hithez való híí ragaszkodás oly mély gyö­keret vert, hogy az oly intézkedések ellenében, melyek annak lazítására vezetnek, fel fog lázadni. Gondoskodjunk a nép anyagi jólétéről, (He­lyeslés bal felöl.) neveijak azt hazaszeretetben és isteni félelemben (Helyeslések bal felöl.) de ne ra­boljuk el istenét, ne romboljuk le oltárait s ne foszszuk meg a szűkölködőt és szegényt amaz egyetlen egy vigasztól, hogy ba földi pályáját becsülettel befutotta, a túlvilágon jutalmat nyer érte. (Tetszés és helyeslés bal felöl.) A nép, a mely a parlament működését élénk figyelemmel kiséri, ha azt látja, hogy mily könnyen surranunk mi át e fontos hitelvi kér­déseken, és mily könnyen helyezzük az isteni hatalom fülé az emberi hatalmat, könnyen azon öntudatra ébred, hogy minden, a mit papja mond, humbug, és hamis az az Isten, a kit imád; és akkor, t. ház, könnyen teljesülhet az, a mit az igen 1 kormány lapja, a »Nemzet« a múlt hó 2í-én fenyegetőleg jósolt. (Halljuk! Halljuk!) A »Nemzct« ezt jósolta: (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) »Az egész magyar földön két osztály van, a melynek félnie kell attól, hogy a nép féken tartott indulatai, a nagy tömegek szenvedélyei el ne szabaduljanak. Ez a két osztály pedig a katholikus klérus és az arisztokraczia.« T. ház! Megtörténhetik, hogy a jóslat tel­jesül ; de nem ezen sorrendben, hanem úgy, hogy a nép először is a gazdag zsidóság ellen fordul; azután jön a többi vallás-, osztály- és rangkü­lönbség nélkül; egy szóval mindenki, a ki vala-

Next

/
Oldalképek
Tartalom