Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-301

ggg 301. orsiíígos ülés 1894. febrnár 27 éu, kedden. törekvésekkel szemben nyilatkozó reakczió elle­nében tömörüljünk, a 48-as párt tagjai hajlan­dók voltak a tömörülésre, és létrejött az egye­sülés a függetlenségi és 48-as párt tagjaival, még pedig, a mint annak czíme a múltban és a jelenben is kifejezi, miesoda elvek alapján? Első sorban kimondatott a perszonális unió elve, a többiekre nézve pedig az mondatott, hogy mindenik fél megtartja a maga pártállását. (Ellenmondások a szélsőbalon.) Bocsánatot kérek, benne van a határozati javaslatban. A pártnak május 19-iki határozata pedig megengedte, hogy a pártnak azon tagjai, a kik nem vallják a kötelező polgári házasság elvét, a párt kebelé­ben maradhatnak, mint a párt tagjai; ámbár a párt maga a kötelező polgári házasság alap­ján áll. Ez okból az Eötvös Károly képviselő úr által vezetett férfiak a pártból kiléptek, s a többiek, a kik ebben megnyugodtak, a pártban megmaradtak. Komjáthy Béla t. barátomnak te­hát még akkor sem lett volna joga, ha a füg­getlenségi és 48-as párt orthodox tagjai közé tartozott volna, nekem és elvbarátaimnak szemre­hányást tenni, s engem az elvekhez való hűtlen^ seggel vádolni. Velem szemben, a ki a 48-as párt tagjaival e fentartások mellett és ez előz­mények után mentem be a 48-as és független­ségi pártba, legkevésbbé sem volt joga, hogy ily szemrehányásokat tegyen, és nem volt joga ahhoz, hogy t. barátaimat ilyen szemrehányá­sokkal sújtsa. Azért igen kell kérnem a t. kép­viselőtáisamat. hogy méltóztassék ékesszólását. a melyet kétségbe uem vonok, nem a párt gyen­geségeinek kikutatására fordítani, hanem mél­tóztassék a bajtársi szellemet fentartani, mely azt jelenti, hogy midőn ellenséggel állunk szem­ben, az ellenséggel harczoljunk, (Élénk helyes­lés és tetszés a szélsőbal egyes helyein.) nem pedig mint egy megvadult harczi paripa a körülötte állókat rugdossa szét. (Élénk helyeslés, tetszés és taps a szélső baloldal egyes helyein.) Elnök: Komjáthy képviselő úr kíván szó­lani. (Halljuk! Halljuk! bal- és jobb felöl.) Komjáthy Béla: T. ház! (Halljuk! Hall­juk!) Személyes kérdésben s szavaim értelmének helyreigazítása szempontjából kérek szót. (Hall­juk! Halljuk!) Mindenekelőtt hangsúlyozni kí­vánóin azt, hogy Ugron Gábor t. barátommal szemben egyetlen egy szót nem ejtettem ki, mely azt tartalmazta volna, hogy ő eddig elfog­lalt politikai állásával ellentétes állást foglalt el. (Igaz! Ügy van.' a szélsőbalon.) Ezt az igazság szempontjából annyival inkább kívánom konsta­tálni, mert —- gondolom — t. barátom is fel­teszi rólam, hogy ha ilyet akarnék mondani, volna bátorságom ezt vele szemben megmondani. Én igenis egy másik t. képviselőtársunk beszé­dének ellensúlyozására .... Miklós Gyula: A tapsolónak! Komjáthy Béla: . . . felhoztam egy né­hány kitételt, melyeket, mint igazán szépeket, Ugron Grábor t. barátom beszédében találtam fel, de vele szemben a következtetéseket levonni nem akartam. T. barátom azután azt mondja, — mi mindig hatásos szólam szokott lenni, — hogy mindenkinek van joga így beszélni, csak nekem nem. Én e váddal szemben nyugodt vagyok, mert én első szempontból mindig magam bírá­lom meg magamat, és ha egész életemben, úgy a politikai, mint a magánéletben nem tisztessé­gesen és becsületesen egy irányban haladtam volna, bizonyára nem volna bátorságom oly hangon beszélni, mint a milyennel a t. ház figyelmét igénybe venni megkíséreltem. (Helyeslés jobb felől és a szélsőbalon.) Azt mondja t. barátom, hogy furcsa ép attól a Komjáthy Bélától, a ki akkor, midőn közte és Irányi közt volt a választás, hozzá csatlakoztam. Bocsánatot kérek, hogy én Ugron t. barátommal egy pártban voltam, azt nem szégyenlem soha. Én még azt is elismerem, hogy engem hozzá a rokonszenv kötött és az a meg­győződés, hogy esetleges tévedéseiben is a haza­szeretet és lelkesedés vezérli. Sohasem szoktam megtagadni cselekményeimet, mert meggondolva teszek mindent. De itt egy tévedés van, t ház. Mert én azt az alternatívát, hogy »Irányi, vagy Ugron«, soha fel nem állítottam és egyáltalában Ugron Gábor t. barátommal nem is mentem, nem is mehettem. A mennyiben ő oly dolgokat is felhozott, melyeket nem kellett volna felhozni, s melyekről bár tudom, hogy meggyőződéséből eredtek, de a melyek a tényekkel még itt egy kicsit ellenkeznek, azokra nézve a következőket mondom el. Mikor Ugron t. barátom és vele egynehá­nyan szükségesnek látták a függetlenségi és 48-as pártból kilépni, én más okokból már 8 hónappal előbb kiléptem abból a pártból. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Kiléptem szemé­lyes tekintetből, mert akkor ott oly modor volt, a melyet én perhorreszkáltam, és azokért én nem akartam a felelősséget magamra vállalni, mert nekem mindig az volt, és most is az a nézetem, hogy ha kell, az ország érdekében még talán barrikádokat is tudnék emelni, de ahhoz is glaszé-keztyűt veszek. (Élénk tetszés a szélsöbahn és jobb felől. Halljuk! Halljuk!) Igen t. képviselőház, én kiléptem tehát a párt­körből, és most felhívom t. barátom figyelmét egy körülményre és előre is tisztában vagyok válaszával, mert én feltétlenül bízom igazságérze tében és gavallérságában, hogy nekem igazságot fog adni. Kinn voltam a vidéken, birtokomon ott

Next

/
Oldalképek
Tartalom