Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-301

301. országos Illés 1894. február 57-én, kedden. 229 nyaraltam, a mikor egy levelet kaptam t. barátomtól, a melyet a mi szintén iráüta való szeretetem bizonyítéka, megőriztem irataim között, és ő bizonyára, — mert felteszem, hogy szintén rokonszenvezett velem, — válaszomat szintén megtartotta, mert ahhoz sem egy hajszálat hozzátenni nem akarok, sem abból egy hajszálat elvenni nem engedek. (Helyeslés.) Ugron Gábor t. barátom levelében felszólított engem, hogy a mennyiben a pártból kilépett, hajlandó vagyok-e vele menni. A levélnek személyekre vonatkozó részét elhallgatom. E levélre én egész határozottan azt válaszoltam, hogy igenis örömmel megyek vele, inkább vele, mint akárkivel mással, de csak elveimnek szigorú fentartásával. Emlékezzék rá, t. barátom, a mint én is visszaemlékezem, s ezt Istenemre mondom, hogy én válaszomba beleírtam, — 8 azt bizonynyal el fogja ismerni, — beleírtam azt, hogy senkivel nem megyek egy lépést sem, ha elvi áldozatot követelnek tőlem. (Helyeslés.) Tehát mégis téve dett t. barátom, midőn azt állította, hogy két ember között kellett választani: közte és Irányi között, annál is inkább tévedett, mert hisz én Irányinak, valamint elvének is épúgy tisztelője voltam, és vele épen úgy rokonszenveztem. (Helyeslés.) De hát, t. képviselőház, csak Komjáthy Bélának nincsen joga így beszélni, mert az Uffron Gábor ajánlatára választatott meg képviselővé! Miklós Gyula: Igen, azt mondta! (Moz gás.) Komjáthy Béla: Hát én nem tudtam azt, hogy az én barátom ajánlott. De legyen róla meggyőződve, hogy ha ajánlott, nem fogja magát miattam megszégyelni, mert én mindig azon az állásponton fogok maradni egész életemen keresztül, a mely álláspont alapján azoknak az emiereknek, választóimnak, bizalmát megígértem. (Él nk helyeslés jobb felöl és a szélsőhalon.) Ennek felhozását nem helyeselhetem, hisz én is tudnék ilyesmiket felhozni! Itt vannak nagyon sokan ; itt vannak, beszélhetnének I'sáak Dezső; itt van Uray Imre, és mások, nagyon sokan, kik elmondhatnák, hogy történtek ajánlatok, talán mások személyére nézve is, de azt én felhozni épen Ugron Gábor személyére való tekintettel nem akarom. (Helyeslés.) Nagyon tetszetősen adta elő az én igen t. barátom, hogy akkor, midőn ő egy határozati javaslatot itt előterjesztett, én annak fogalmazásában tevékeny részt vettem. Igaz, — lojalitása előtt meghajlom, — kötelességszerííleg kijelen• tette, hogy ezt a határozati javaslatot én nem írtam alá. Hát ez igaz, sőt az is igaz, hogy én jelen voltam, midőn azt a határozatot hozták. SŐt tovább megyek. Ha már csakugyan a párt belső titkait akarjuk feltárni, emlékezzék csak vissza, hogy én őket összetett kézzel kértem: »Ne tegyétek! ne hozzatok ilyen határozatot! Ez cseppet sem helyes. Taktikai szempontból sem szabad a pártnak így állást foglalni abban a hitben, hogy a választók előtt ilyen, meg amolyan következményei lehetnek*. És mikor láttam, hogy a czélt nem tudt.im elérni, — igaz, kértem őket, de ha mégis beleszóltam, ez már nem a javaslat érdemére vonitkoíott, — nen tanács volt, inkább csak fittem rezgése súgta, mert megszoktam az édes magyar nyelv zengzetes rithmusát s legalább fogalmazásban igyekeztem, ha már ilyen álláspontot foglalnak is el, a javaslat magyarságát megmenteni. (Helyeslés és derültség.) Nagyon sokat tudnék én, t. képviselőház, ha megengedhetőnek tartanám, mondani. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Elég volt ez isf) Azt majd én bírálom meg, (Halljuk! Halljuk!) mert senkinek sem engedem meg a jogot, hogy ez irányban befolyást gyakoroljon reám. (Helyeslés) Nagyon sokat tudnék még Ugron t. barátomnak válaszolni, t. képviselőház, de én ezt tenni most nem akarom. Csak meg akarom nyugtatni az én t. barátomat, Ugron Gábort, hogy roppantul félreértett engemet, ha azt hitte, hogy én ő neki a következetlenségét akaró a itt feltüntetni. Én azt nem teszem. Ugron Gábor: Nem teheti! Komjáthy Béla: Közbeszól t. barátom: Nem tehetem. Ez is igaz, jól van, hát nem tehetem. (Derültség.) T. barátom azt mondotta, hogy ha már felszólalok, — és itt nagyon jól esett, hogy megdicsérte ékesszólásomat, a mit én az ő beszéde leggúnyosabb részének voltam kénytelen elismerni, — akkor h irczoljak az ellenséggel szemben. Igenis, mindig az ellenséggel szemben akarok harczolni, de ezen törvényjavaslat tárgyalásánál kik az ellenségeim? Először azok, a kik ezeket az elveket nem osztják, és másodszor azok, a kik az elvek ezen nem osztása miatt még pártom hitelét is lerontani igyekeznek. (Élénk helyeslés a szélső balon és jobb felöl. Nagy mozgás.) Elnök: Az üléstöt perezre felfüggesztem! (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyöket elfoglalni, a felfüggesztve volt ülést ezennel megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Bartók Lajos jegyző: Gr. Pongrácz Károly! Gr. Pongrácz Károly: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Veszter Imre képviselő úr e hó 20 án itt a házban megtartott beszédében azokat, a kik a szőnyegen lévő törvényjavaslattal szemben ellentétes állást foglalnak el, három