Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-301

226 301. orsaágos filés 1894. február 27-én, kedden. mostani, szerintem, nem valami örvendetes vegyes házasságban élünk, mindaddig kell, hogy a fejedelem mindkét állam egyenjogú polgárának tekintessék, és akármelyik állam területén fog házasságot kötni, az ottani törvényeknek vesse alá magát, mert csak akkor cselekszik helyesen; azért e tekintetben a törvényjavaslatba külön intézkedést fölvétetni nem óhajtok. (Helyeslés jobb felöl.) Beszédem befejezéséhez közeledvén, számolni akarok még egy kérdéssel. Ez a kérdés, megvallom, nem jutott eszembe csak akkor, a undőn Ugron Gábor t. képviselő úr az imént jónak látta közbeszólásával engem arra figyelmeztetni, hogy miért nem a kormányt támadom, és miért támadom az ellenzéket. Hiszen én nem támadom az ellenzéket, mert ha ezt tenném, magamat támadnám első sorban. (Nagy zaj és nyugtalanság a szélső baloldalon.) Könnyű nekem ezt a zajongást eltűrnöm, t. ház, mert nekem nincsen mellékczélom, semmi haszonra, hatalomra nem vágyom, én csak elveimet akarom érvényesíteni. Számolnom kell tehát azzal a kérdéssel is, hogy most nem lehetne és nem kellene kormánybuktatást csinálni. (Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Ennek az ellenzéknek, melyhez én tartozom, a kormánybuktatás nem íeladata, t. ház. (Ellenmondások a baloldalon.) Engedelmet kérek, nem általánosságban szólok, mert itt több ellenzék is van. Én csak arról a pártról szólok, a melyhez tartozom, és ennek a pártnak, ennek az ellenzéknek a kormánybuktatás nem a feladata. (Nagy mozgás a baloldalon. Egy hang bal felöl: Hanem, hogy támogassa!) Engem legalább nem azért küldtek ide, hogy kormányt buktassak, hanem ide küldtek azért, hogy ennek a kormánynak minden olyan elvét, a mely az én elveimmel ellenkezik, megtámadjam és mindent elkövessek, hogy eszméimet, habár kis mértékig is, de lehetőleg érvényesítsem. (Igaz! Úgy Van! a szélső baloldalon.) Egészen másként állana, t. ház, a dolog akkor, ha tudnám azt, hogy a viszonyok úgy alakúinak, hogy a mostani kormányt nem tartván ezen törvényjavaslat keresztülvitelére képesnek, s azt megbuktatván, az én pártom következik utána. Ily körülmények közt természetes, hogy azt mondanám: buktassuk meg a kormányt, mert, hiszen rövid idő múlva abban a helyzetben leszünk, hogy ezt a reformot megvalósítsuk. De legyünk egész őszinték, t. ház. Ha mi most a kormányt megbuktatnák, számoljunk le azzal a helyzettel is, hogy mi lenne ennék a következménye ? Madarász József: Gr. Szapáry Gyula! (Derültség.) Komjáthy Béla: Nézzük a pártok arányát, A kormánypártnak számaránya után mi következünk a házban, a kik a függetlenségi és 48-as párt elveit valljuk, és most — ez a legszebb a dologban — mi, a kik a házban számarányimknál fogva a kormánypárt után következünk, olyan pártnak adnók a politikai hatalmat, a mely még nálunk is kisebb számarányban van képrlselve a házban. (Egy hang a baloldalon: És mi következik akkor?) Gondoltam erre a közbeszolásra. Ennek az lenne a következménye, hogy a házat feloszlatnák, ettől pedig én félek. Mert akkor épen az a párt, a melyről az imént szóltam, mindent elkövetne, hogy a választásoknál macának a többséget megteremtse, ettől pedig — mondom — félek, mert meg vagyok róla győződve, hogy oly elemekkel szövetkeznének, kiknek, ha nézeteik érvényre jutnának, ez által hazám sor^a ötven esztendővel visszavettetnék. (Élénk helyeslés jobb felöl. Helyeslések a szélső baloldalon.) Tisztelettel hajlom meg minden embernek a politikai nézete előtt, tisztelem mindenkinek a véleményét, ha azt kellő őszinteséggel nyilvánítja; de öntudatosan soha sem ajánlom fel a szolgálatomat egy oly pártnak, a mely mindig ellentétbe állott velem akkor, midőn Magyarország függetlenségére való törekvésemet hangoztattam. (Helyeslések a szélsöbaloldalm.) Nekem nem az a törekvésem, hogy egyik ember a másikat felváltsa; mert személyes tekintetek nem vezettek soha. Lehet egyik ember iránt ellenszenvvel, a másik iránt rokonszenvvel viseltetnem, de az én törekvésem mindig csak a rendszer ellen irányúi és míg a rendszert meg nem buktathatom, személyek kedveért, mások hatalmi érdekében elveimet a sutba dobni nem fogom soha. Most elértem, t. képviselőház, oda, hogy beszédemet befejezzem és befejezem azt azzal, hogy felhívjam a szemben ülő pártot, a kormánypártot arra, hogy ezen mostani vitából, ezen állásfoglalásból is vonja le a következtetést és tinúságot. (Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Nem akarok személyeket vádolni, mert nem természetem. Ha akarnék vádolni valakit, legyenek róla meggyőződve, van reá bátorságom, bárki legyen is az. Nem akarok személyeket nevezni; de fájdalom, az a tapasztalatom, hogy a felszínen levő politikának emberei éveken keresztül ezt a pártot, melynek igazán hű tagja vagyok, mindig úgy igyekeztek feltüntetni, mintha annak tagjait nem megbízható emberek képeznék; és mintha azok talán a zavarosban igyekeznének halászni. Vonja le a kormány ebből a tanúiságot, és hadd tudja meg a trón is, hogy ez a párt mindig elvek mellé sorakozott, és csak addig lesz tiszteletreméltó, míg tűrhetetlenül olyan marad. Legyen arról meg-