Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-300

212 300. országos illés 18 fel, midőn az a komáromi nyilatkozat történt, hanem előbb és másodszor a komáromi nyilatkozat után is korábbi álláspontunkon maradtunk és azt a mai állásponttal, mint mai politikánk irányával, akkor cseréltük fel, midőn nem a komáromi határozat, hanem ellenkezőleg a katholikus egyháznak képviselői és illetékes férfiúi helyezkedtek arra az álláspontra,... Bolgár Ferencz: Kik voltak azok? (Halljuk ! Halljuk !) Elnök: Csendet kérek ! (Halljuk! Baljuk!) Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: a mely az állam és egyház közti viszonyok szétválasztásának elvi jelentőségével egyenértékű. (Élénk helyeslés jobb felöl. Zaj és közbeszólások ha

1 felöl.) Engedje meg a t. ház, hogy épen a tárgyalás higgadtsága és azon feladatom teljesítése érdekében, hogy ezen előzményeket úgy és abban a világításban adjam elő, a mint azokért, mint a tényeknek megfelelőkért, a felelősséget elvállalom, a közbeszól ásokra ne reflektáljak. (Élénk helyeslés jobb felöl. Mozgás a hal- és szélső halóidalon.) Bánó József: Ez jó! (Derültség hal felől.) Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Abban az elvben, hogy az állam és egyház közötti viszonyok a házassági jog és anyakönyvek terén szétválasztassanak, rejlik a mi politikánk magva, elvi jelentősége és egyúttal iránya is. Ez állapítja meg azt a differencziát, a mely közöttünk s azon nézetek között fenforog, a melyeknek itt e házban eddigelé kifejezés adatott. E nézetek közül először is gróf Ápponyi Albert képviselő úrnak részben ellenkező álláspontjával kell foglalkoznom. Nem az a differenczia mi közöttünk, t. ház, hogy mi a kötelező polgári házasság formáját akarjuk, gróf Apponyi Albert t. képviselő úr pedig beéri a szükségbeli formával; nem az közöttünk a differenezia, hogy mi az 1868 : LIII. tcz. olyatén módosítását kívánjuk, mely bizonyos esetekben a szülők szabad rendelkezési jogát megállapítja, a képviselő úr pedig az 1868 : LIII. tcz. vonatkozó határ ozmán yait változatlanul föntartani kívánja; nem ez közöttünk a differenczia. Közöttünk az az elvi differenczia áll fönn, — a minek ezek csak következései, — hogy mi az állam és az egyház cselekvési és tevékenységi körét külön akarjuk választani, (Élénk helyeslés jobh felől.) gr. Apponyi Albert t. képviselő úr pedig — ha jól értettem — mint végczélt ugyanezt állítja oda, de átmenetileg más intézkedéseket akar, a melyek nem választják külön e cselekvési köröket. (Úgy van! jobbról.) Mi, t. ház, bíráltuk e kérdést a politikai sziüíségesség, bíráltuk a keresztíílvihetőség szempontjából, és végre bíráltuk azon szempontból . febrnár 26-án, hétfőn. is, vájjon az valóban a kedélyek megnyugtatására szolgál-e? Ép azért, mert az előzmények után minden dilatorius és palliativ eszköznek alkalmazását elkésettnek tartottuk volna, minthogy csak a cselekvési körök határozott szétválasztásától lehetett a kérdés gyökeres és biztos megoldását várni, a politikai szükségesség szempontjából választottuk ezt az álláspontot. De ezt választottuk és kellett is választanunk a kivihetőség és a kedélyek megnyugtatása szempontjából is azért, mert — mint voltam bátor említeni, — illetékes és legilletékesebb tényezők a kérdés ezen megoldása mellett nemcsak deferáltak, hanem — merném mondani - bizonyos tekintetben az 1868 : LIII. tcz. megváltoztatása tekintetében önmaguk vetették azt föl. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a baloldalon: Kik?) Ugron Gábor: Egy püspöknek sem adtam jogot, hogy helyettem beszéljen. (Mozgás a szélsőbalon. Halljuk! Halljuk! jobbról.) Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Én abban a nézetben vagyok ugyan, hogy e vallási kérdés egyúttal a liberalizmus kérdése is, mert nézetem szerint, a ki a vallási és lelkiismereti szabadságot proklamálja és annak konzequencziáit le akarja vonni, más megállapodásra nem juthat, mint arra, hogy külön kell választani a két cselekvési kört, mert a vallás- és lelkiismereti szabadságnak csak az adja meg az előfeltételét, ha különválasztjuk a két kört és úgy az államnak, mint az egyháznak biztosítjuk a cselekvési szabad ságot saját hatáskörükben, saját szükségleteik és igényeik tekintetében. (Élénk helyeslés jobbról.) De, noha ez a nézetem a liberalizmus tekintetében, e kérdéseket még sem a liberalizmus szempontjából Ítélem meg, (Halljuk! Halljuk!) hanem megítéltem tisztán az állami szükségletek szempontjából. Ez volt reám nézve nemcsak első sorban, hanem azt merném mondani, a legkiadőbb mérvben döntő arra nézve, hogy ezt az álláspontot elfoglaljam. (Élénk helyeslés és tetszés jobbról.) Ugyanígy nyilatkoztam, t. ház, a mi programmunk előterjesztése alkalmával, a midőn igen is megemlékeztem a liberalizmusról, de még csak nem is összeköttetésben az egyházpolitikával. Midőn itt azután azzal a vaddal találkoztam, hogy én a liberalizmus színében akarok tündökölni az egyházpolitikai kérdések felvetése által, rögtön tiltakoztam ez ellen, és azt mondtam, hogy az egyházi kérdések eldöntésénél nem a liberális szempontot, hanem az állami szükségletek szempontját tartottam és tartom szem előtt. (Élénk helyeslés jobbról.) De épen ez az álláspont, az állami szükségletek szempontja teszi gr. Apponyi Albert ellentétes